Rémes átkot mondtak Tiszára a merénylet előtt

Száz éve lőttek rá Tisza Istvánra a Parlamentben. Az ellenzéket drasztikus módszerekkel letörő házelnököt három lövésből sem találták el, a merénylő fejbe lőtte magát, de túlélte.

Napra pontosan száz évvel ezelőtt lőttek rá háromszor is a magyar országgyűlés frissen megválasztott elnökére, Tisza Istvánra. Az 1912. június 7-ei eset jól ismert, az azonban kevésbé, hogy a magát főbe lövő merénylő két héttel korábban még áldozat volt: Tisza kormánypárti társai verték agyba-főbe a parlament üléstermében, éppen az új házelnök megválasztásakor.

"Ez nem parlament többé, hanem korcsma! Azzá aljasította Ön!" - ezt az a politikus vetette oda gróf Tisza Istvánnak, aki maga nyolc évvel később hiába próbálta helyrehozni azt, amit az országot az első világháborúba belesodró Tisza politikája eredményezett. Az 1920-as párizsi békedelegáció vezetője, Apponyi Albert gróf vádolta ugyanis kocsmapolitizálással Tiszát, méghozzá vészjósló napon, 1912. június 4-én - Trianon előtt pontosan nyolc évvel.

1912. június 4-én Kovácsy Kálmán református lelkész fölugrott egy padra, és "izgalomtól remegő hangon rémes átkot mondott" - a szintén református vallású - Tisza Istvánra, sőt annak családjára, gyermekeire is - írta a Pesti Hírlap másnap. Az átok pontos szövegét nem tudjuk, de annyi bizonyos: 1918. október 31-én, a vesztes világháború végén, az őszirózsás forradalom napjaiban Tisza Istvánt lakásán fogják meggyilkolni.

A geszti bolond

Az Ady Endre által "geszti bolondnak" titulált Tisza 1912-ben viszont még el tudta vonszoltatni Kovácsyt (és annak sok más társát) az Országházból - méghozzá rendőrökkel, amire addig nem nagyon volt példa a polgári parlamentarizmus történetében Magyarországon. Ezen a napon kezdődik Károlyi Mihály pályájának felívelése is: a későbbi köztársasági elnököt, az 1918-as polgári demokratikus forradalom vezetőjét, ellenzékiként az elsők között vezették ki az ülésteremből 1912. június negyedikén. Tisza ekkor még két hete sem volt házelnök: május 23-án választották meg házelnöknek, hogy letörje a törvényhozást megbénító ellenzéket.

Tisza feleségével a Sándor-palota teraszán

A parlamenti elnökválasztás május 23-án is botrányba fulladt, és a botrányt nem más okozta, mint a későbbi, június 7-ei merénylő-képviselő, aki száz évvel ezelőtt lőtt rá Tisza Istvánra az ülésteremben.

Almássy és Szaczelláry veri agyba-főbe Kovácsot

A májusi szavazás napjáról a Pesti Hírlapot idézzük. Amikor az első kormánypárti (Tiszát támogató munkapárti) szavazó beledobta céduláját az urnába, Kovács Gyula ellenzéki képviselő "a terem közepére futott" és az urnát a földre dobta. "Ez a jelenet oly felháborodást váltott ki a munkapártból, hogy a képviselők Kovács felé rohantak, és a földre teperték. (...) Mell mellet ér, öklök emelkednek a levegőbe, úgy látszik, egy általános hajbakapásba gázolja mindjárt egymást az egész parlament. Podmaniczky Endre kirántja Kovács Gyula kezéből az urnát, Almássy László és Szaczelláry György, akik legközelebb álltak Kovács Gyulához, rávetették magukat, agyba-főbe verték és a baloldali padsorok közé lökték. Kovács Gyula egy pillanat múlva már a földön fekszik, a tömeg rajta tapos. Szmrecsányi és Zlinszky szabadítják ki a kétségbeesett helyzetéből."

Két ellenzéki, Szmrecsányi György néppárti és Zlinszky István Kossuth-párti képviselők mentik tehát ki Kovácsot Almássy és Szaczelláry kezei közül. A megvert Kovácsot aztán a házelnökké biztos többséggel megválasztott Tisza István 30 napra kitiltatja a Parlament munkájából, de - mint látni fogjuk - nem az épületből! (A vitából való kitiltás száz évvel később, 2012-ben visszakerült a magyar parlament intézményei közé. Lezsák Sándor a Jobbik képviselőjét, Novák Elődöt tiltotta ki a személyi adatokról szóló törvény vitájából. A háznagy és a parlamenti őrség terve szintén a száz évvel ezelőtti Tisza-világot idézi.)

De térjünk vissza 1912-be: Tisza István megválasztása után rögtön cselekedni kezdett: a bevezetőben már említett június 4-ei nap következik, ekkor Tiszának sikerül elfogadtatnia a 11 hónap óta hiába tárgyalt véderőtörvényt. Sikerül ugyanis fizikai erővel letörnie a háborús készülődést elutasító ellenzéket. Erről így tudósított a Pesti Hírlap: "Ezen a napon történt meg az, hogy a többség törvénytelenül szavazott meg törvényt s a képviselőház elnöke utcai rendőröket rendelt a parlamentbe és ezekkel vezettette ki a képviselőket. Mindez a politikai szenvedély delíriumában történt, de mentséget reá találni nem lehet." Tisza ekkor azt is bejelentette, hogy a hirtelen általa elrendelt szavazás egyben a javaslat első, második és harmadik olvasatát is jelenti, vagyis a kormánypárt felálló képviselőinek egyetlen szavazási aktusa összesen három voksolásnak felelt meg a házelnök szerint...

"Június negyedike szomorú nap lesz"

"Június negyedike szomorú nap lesz a magyar történelemben" - jegyezte meg a Pesti Hírlap száz éve, 1912-ben, akkor még nem sejtve a mai nemzeti összetartozás napját, vagyis az újság nem tudhatta, hogy Trianonban ezen a napon írják majd alá azt a békét, amely Magyarország számára az első világháború lezárását és területének feldarabolását, lakosságának töredékére csökkenését jelenti majd. Pedig ez a véderőtörvény nyitotta meg az utat a vesztes világháború felé és az azutáni trianoni tragédia felé: a Monarchia hadseregének újonclétszámát ekkor emelték 159 ezerre, a magyarokét 68 ezerre. Romsics Ignác történész Magyarország története a XX. században c. könyve szerint a hadikiadások ezután több mint másfélszeresükre nőttek, 220 millió koronáról 345 millióra, ebből látták el tüzérséggel a honvédséget, állították fel az első kerékpáros alakulatokat és növelték a géppuskás egységek számát.

Ferenc József és Tisza István egy 1905-ben készült képeslapon

Bizonyos szempontból azonban érthető Tisza álláspontja is: az ellenzék letörése az első világháború előtti években történt, amikor mindenki tudta, sejtette, hogy hatalmas konfliktus készülődik a nagyhatalmak között. A magyar határtól, az Osztrák-Magyar Monarchia közös határától délre 1912 őszén - pár hónappal a magyar véderővita után - már háborús konfliktusok kezdődnek. Előbb a Balkán-háború jött, majd hamarosan, 1914-ben bekövetkezik a szarajevói merénylet is, ami az első világháború ürügye lesz.

"A nemzet joga ne váljék bitang jószággá"

Horánszky Lajos, Tisza István egyik legbuzgóbb híve, Tisza halála után hatalmas munkát írt a néhai házelnök-miniszterelnökről, annak politikáját védelmezve: Horánszky szerint nem lehetett tovább eltűrni 1912-ben, hogy "az obstrukció végleg felőrölje a parlamentet, aláássa a nemzetet. Hiszen ma már odajutottunk, hogy a magas osztrák köröktől az utolsó délszláv csizmadiáig, haldokló oroszlánnak tekinti mindenki a magyar nemzetet." Horánszky szerint Tisza úgy gondolta, hogy "az egész parlamentnek, de neki elsősorban, mint elnöknek őrt állani a legfőbb kötelessége", s mindent el kell követnie, hogy "a nemzet joga ne váljék bitang jószággá". Vagyis a parlamenti házszabályokat úgy akarta módosítani Tisza, hogy az ellenzék ne akadályozhassa meg a döntéshozatalt.

Ám az obstrukciót olyan módszerekkel törte le Tisza, amely az indulatokat a végletekig kiélezte. Éppen száz éve, az 1912. június 7-ei napot így idézi fel a Pesti Hírlap: "Délelőtt tizenegy óra volt. Gyönyörű napsugaras nyári délelőtt. A rekkenő hőségben katonák, csendőrök, rendőrök táboroztak a parlament épülete körül, ahonnan ekkorra ismét eltávolítottak rendőri karhatalommal minden ellenzéki képviselőt."

A merénylet napja

Az újság szerint "Nyugalmas csend uralkodott immár a folyosón, a munkapárti urak pedig, akik ott várták, míg a rendőrség eltávolítja a Házból az ellenzéket, hogy aztán ők sajátíthassák ki a magyar képviselőházat, - a munkapárti urak vidáman, gondtalanul özönlöttek be az ülésterembe. Nyugodt biztonsággal foglalta el az elnöki széket gróf Tisza István is, miután egy fél órával azelőtt tomboló lármával, fülsíketítő sípolással tették még a baloldaliak lehetetlenné számára az ülés vezetését" - írta a lap. Helyet foglalt tehát az elnöki székben Tisza és belefogott beszédébe, mivel azt hitte, hogy már nincs egyetlen ellenzéki sem az ülésteremben. "De mégis volt egy: Kovács Gyula, aki előbb még a közönség karzatáról nézte a rendőri karhatalom működését" - jegyzi meg a korabeli újság.

Tisza István bronzszobra Budapesten

"Van még itt egy ellenzéki!" - ezzel a kiáltással rontott be az újságírók karzatán keresztül, mindenkit félrelökve Kovács az ülésterembe. S "már ki is rántotta zsebéből a revolvert. A néptelen ellenzéki padsorok közepe tájáról eldördült egy revolverlövés az elnöki emelvény felé, ahol Tisza István ült. A rémület dermesztette az embereket. Tisza István ösztönszerűen egy pillanatra elkapta a fejét. A vele szemközt levő karzaton egy halk női sikoly hangzott el, Tisza István feleségének sikoltása."

Jellemző az abszurd helyzetre, hogy a merénylő azért tudott szabadon rálőni a házelnökre, mert az ellenzéki padsorok üresek voltak, így nem volt, aki időben lefogta volna vagy mérsékletre intette volna - jegyezhetjük meg utólag.

"A következő pillanatban már Tisza István fölegyenesedett az elnöki székben és újra eldördült a revolverlövés. Kinyújtott karral, Tisza felé célozva, állott Kovács Gyula. Füst töltötte be az üléstermet. Egy pár munkapárti képviselő megmozdult, egy pillanatig haboztak, ekkor még egy revolvergolyó röpült a levegőbe, majd negyedszer is eldördült a pisztoly, de ekkor már önmaga ellen fordította Kovács Gyula a fegyverét: magát lőtte fejbe. Ekkor már rájarontottak vagy nyolcan-tízen a munkapártból, nyomukban ismét negyvenen-ötvenen. Öklök csaptak a szerencsétlenre, - véresek lettek az öklök Kovács Gyula kiömlő vérétől."

A kitiltás és az ítélet

De hogy került a Parlamentbe Kovács Gyula? Az ellenzéki képviselőt - már említettük - ekkorra már a többség 30 napra kizáratta az ülésteremből. A kizárás azonban csak az ülésteremre vonatkozott, nem a Parlament épületére, így amikor június 7-én is kitessékelték az ülésteremből az ellenzéket, Kovács előbb meghúzódott az épület félreeső sarkában, majd betört az ülésterembe, és rálőtt a későbbi miniszterelnökre. Tisza nem sebesült meg, Kovács pedig nemcsak őt hibázta el, hanem amikor maga ellen fordította fegyverét, akkor sem sikerült az öngyilkossági kísérlete. Túlélte saját fejlövését, és később a bíróság, az esküdtszék felmenti a gyilkossági kísérlet vádja alól az addigra a politikától már visszavonult, mandátumáról lemondott képviselőt.

Az esküdtszék felmentő ítélete Horánszky szerint mélyen megviselte Tiszát. Pedig nem volt ez a felmentés másnak a jele, minthogy az esküdtek - a közhangulatnak megfelelően - nem a gyilkossági kísérlet elkövetőjét, Kovács Gyulát, hanem célpontját, a magyar parlamentarizmus nemes hagyományait leromboló grófot ítélte el.