Az eltűnő fajok jelképévé vált hüllőmatuzsálem a pinta-szigeti teknősök (Chelonoidis nigra abingdoni) alfajának utolsó ismert példánya volt, a galápagosi óriásteknősök legritkább alfajába tartozott. A szakemberek azt remélték, hogy a majdnem százéves teknős életéből még évtizedek vannak hátra, ezért 1993-tól több alfajhoz tartozó nősténnyel párosították, ám mindvégig sikertelenül.
Magányos George annak a "törékeny ökoszisztémának a védelméért folytatott harcnak a szimbólumává vált, amelynek megvédése mindannyiunk kötelessége" - mutatott rá közleményében az ecuadori örökségvédelmi miniszterhelyettes, Juan Carlos Coellar, az ecuadori "kollektív emlékezet" és "kulturális identitás" részének nevezve a híres állatot.
Magányos George
A kutatók azt tervezik, hogy alapos vizsgálat alá vonják a híres szárazföldi teknős maradványait, mielőtt a hüllőt bebalzsamozva kiállítanák a Galápagosi Nemzeti Parkban egy újonnan felépítendő, kizárólag a szárazföldi teknősöknek szentelt, a teknősmatuzsálemről elnevezendő központban. A miniszterhelyettes szerdán Magányos George-nak szentelt emléktáblát avatott a nemzeti parkban, és felszólította a szigetek lakosait, hogy továbbra is gondosan vigyázzanak a szigetvilág sokszínű élővilágára.
Jelenleg mintegy 20 ezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken. A különleges hüllőkről úgy vélik, hogy akár kétszáz évig is elélhetnek. Az ecuadori partoktól mintegy ezer kilométerre fekvő szigetcsoport igazi paradicsomi körülményeket kínál a szárazföldi teknősöknek. A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása segítette Charles Darwint, aki 1835-ben látogatott a szigetre, hogy megalkossa evolúciós elméletét.
A szigetcsoport 1978-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára, a szárazföldi területeit, illetve a környező vizeket jellemző gazdag növény- és állatvilágának köszönhetően.