Roncsok borítják a Mars-járó környékét

A Mars Reconnaissance Orbiter űrfelvételén tisztán láthatók a légkörön áthaladó űrszondáról lehullott darabok, valamint a Trabant-méretű Mars-járó is. Harminchat órával leszállása után a rover kiváló műszaki állapotban van, és készül főkamerájának üzembe helyezésére.

Az alábbiak fotók értelmezéséhez vegyük át újra a landolás lépéseit ezen a látványos filmen:

A Mars Reconnaissance Orbiter nevű amerikai keringőegység 39 centiméter/pixel felbontású, kedden este közölt képei alapján úgy tűnik, hogy az ereszkedés során levált darabok közül a hővédő pajzs csapódott be legmesszebbre a rovertől: kb. 1200 méter távolságban helyezkedik el délkeleti irányban. A fékezőernyő és a hátsó védőburkolat megközelítéséhez még feleennyit sem kellene gurulnia a járműnek, az égi daru pedig mintegy 650 méterre található északnyugat felé. A küldetés során azonban nem tervezik a levált darabok meglátogatását, mert az felesleges kockázatot jelentene a Curiosity számára. Ezek a - leszállást bemutató animációkban is szereplő - részegységek jól felismerhetők az MRO-felvétel alábbi, kinagyított részletein.

Forrás: NASA

A rover és a landoláskor becsapódott eszközök a Gale-kráter aljzatán. A kép nagyobb méretű változata

Az MRO-felvétel geológiai szempontból is rendkívül érdekes, mivel a közepén három különböző felszíntípus érintkezik: északon egy világosabb, nyugaton egy simábbnak tűnő, keleten pedig egy sűrűbb kráterborítottságú térszín figyelhető meg. A küldetés során feltehetőleg az is kiderül majd, hogy mi az oka ezeknek a formakincs-eltéréseknek.

A 3 méter hosszúságú rover árnyéka jelzi, hogy még nem állította fel árbocát. Az északkelet-délnyugat irányban húzódó sötét sávot pedig minden bizonnyal az ereszkedő egység fékezőrakétái alakították ki, miközben elfújták a tájat borító halványvörös árnyalatú, finomszemcsés porréteget.

Forrás: NASA

A Curiosity augusztus 7-én, az MRO felvételén. A kép nagyobb méretű változata

A legérdekesebb az ereszkedő egység látványa, amelyen a fékezőrakéták és az égi daru berendezés működtek. Miután a rover elérte a felszínt, az égi daru távolabbra repült és lezuhant a felszínre, de nagy sebessége miatt nem függőlegesen, hanem kissé oldalirányból érkezve. Ezért aszimmetrikus a becsapódási alakzat, a ferdén érkező kisbolygók elnyúlt krátereihez hasonlóan.

Forrás: NASA

Az égi daru becsapódási nyomai. A kép nagyobb méretű változata

A hátsó védőburkolat és a hozzá kapcsolódó fékezőernyő kb. 1600 méteres magasságban vált le az ereszkedő egységről, amelyet követően közel függőlegesen haladt tovább, így a roverhez igen közel érte el a felszínt. Ennek ellenére valószínűleg nem jelent veszélyt a szerkezetre, mert szinte kizárt, hogy a marsi széllökések belekapjanak és arrébb tudják mozdítani.

Forrás: NASA

A lezuhant fékezőernyő. A kép nagyobb méretű változata

A rover körül lehullott darabok közül a hővédő pajzs kapcsolódott le elsőként a légkörön áthaladó szerkezetről, aminek pillanatát a néhány másodperccel korábban bekapcsolt ereszkedési kamera is megörökítette színes felvételén.

Forrás: NASA

A lezuhant hőpajzs. A kép nagyobb méretű változata

Kedden üzembe helyezték a jármű tetején elhelyezkedő nagynyereségű antennát, amelynek használatával a keringőegységek közreműködése nélkül, közvetlenül is kommunikálhat majd a földi irányítóközponttal. S bár annak ellenére, hogy az antennát sikerült megfelelő pozícióba fordítani, az adattovábbítási próba nem volt tökéletes, így szerdán még finomítani kell beállításait.

Forrás: NASA

A tervek szerint szerdán felállítják a jármű árbocát, amelyen legfontosabb kamerái találhatók. Ezt követően előbb a navigációs kamerákkal készítenek 360 fokos, szürkeárnyalatos körpanorámát a leszállóhelyről, majd a főkamera-rendszer lefotózza a roveren elhelyezett kalibrációs célpontját, végül pedig elkezdi a nagyfelbontású és színes panorámaképek rögzítését.

Forrás: NASA

A rover árbocának tetején, vagyis a fején található kamerák: a lézernyalábbal elpárologtatott kőzetanyag összetételét spektroszkóp-távcsővel vizsgáló ChemCam, a 100 mm, illetve 34 mm fókusztávolságú objektívekből álló fő kamerarendszer (MastCam), valamint két navigációs kamerapár

Végül visszatérve az első színes képre, amelyet még kedden közöltek:

Forrás: NASA

A robotkaron elhelyezkedő, igény szerint fókuszálható MAHLI-kamera színes tájképe észak felé néz, és a Gale-kráter kb. 25-28 kilométeres távolságban húzódó peremét ábrázolja, amely szinte tökéletesen illeszkedik a keringőegységek felvételeinek digitális domborzatmodellre feszített panoráma-képéhez. A színes tájképről fontos megemlíteni, hogy azért tűnik kissé zavarosnak, mert átlátszó lencsevédőjének eltávolítása nélkül készült. Ám ez - a veszélyelkerülő kamerák egyszer lehajtható burkolatával ellentétben - bármikor kinyitható és bezárható, hogy a lencsét ne szennyezzék be a robotkar fúróberendezése során majd termelődő apró törmelékdarabok.

Már nagyon várjuk az első nagyfelbontású fotókat és a színes panorámaképeket.