Alvás közben is lehet tanulni

Alvás közben is érzékeljük a szagokat, sőt képesek vagyunk azokat hangokkal társítani. Egy új kísérletnek a légzési problémák kezelésében is nagy jelentősége lehet.

Ha megérezzük egy étel kellemes illatát, igyekszünk minél mélyebben beszippantani azt, ellentétben például a rothadó húséval. Így van ez álmunkban is: a kellemes illatokból szívesen és mélyen lélegzünk be, a rosszakból pedig lehetőleg minél kevesebbet.

Mindez még nem számítana komoly felfedezésnek, de az már igen, hogy ezeket a szagokat tanulásra is fel lehet használni alvás közben. Szagok és hangok társításáról van szó, amivel az izraeli Weizmann Tudományos Intézetben, Rehovótban kísérletezett Anat Arzi. A kutatónő persze nem bonyolult matematikai egyenletek megoldását várta el alvó kísérleti alanyaitól. Ennél egyszerűbb jelenségek működését vizsgálta: feltételes reflexeket alakított ki.

A feltételes reflexről Pavlov kutyái juthatnak eszünkbe: az orosz kutató mindig csengetett, amikor enni adott a kutyáknak, és egy idő után már a csengetésre is nyáladzani kezdtek az ebek. Ezt a módszert, a feltételes reflex kialakítását nevezik klasszikus kondicionálásnak a pszichológiában.

Anat Arzi mostani kutatása - amelyről a Nature Neuroscience című szaklapban számolt be - azonban az emberek olyan tulajdonságaira hívja fel a figyelmet, amelyeket a kutatók eddig nem, vagy nem elég alaposan ismertek. Alvás közbeni, szaglás útján való tanulásról ugyanis nem beszéltek korábban. (Egyes kutatók észrevették már, hogy alvás közben is képesek társítani szagokat és hangokat az emberek, de tartós tanulásról nem volt szó korábban.)

Arzi kísérletében a kellemes illatokhoz (sampon, dezodor) más hangokat társított, mint a kellemetlenek szagokhoz (rothadó hal és hús), miközben a kísérleti alanyok aludtak. A résztvevők az illatok közben mélyeket lélegeztek, a kellemetlen szagok során pedig kevésbé nagyokat szippantottak.

Amikor felébredtek, a kutatónő azokat a hangokat játszotta le, amelyeket alvás közben, a különböző szagok "bevetésekor": meglepő módon a kísérleti alanyok úgy reagáltak a hangokra, mintha a hozzájuk társított szagokat érzékelték volna. Így azokra a hangokra, amelyek a kellemes illatok idején szóltak, mélyebbeket lélegeztek, a kellemetlen szagokhoz társított hangokra pedig felületesebben szippantották be a levegőt.

Mindez Arzi szerint jelentős hatással lehet bizonyos neurológiai kutatásokra. Egyrészt a szagok alapján való tanulásban még számos lehetőség rejlik, de nyilvánvalóan nem csak ez a vizsgálatok fő célja. A New Scientistnek nyilatkozó Donald Wilson, a New York-i Egyetem orangeburgi Langone Orvostudományi Központjának munkatársa szerint (ő nem vett részt a kísérletben) a mostani kutatás jelentősége, hogy eddig azt hitték a kutatók: a szagérzékelés kikapcsolódik alvás közben. Most azonban kiderült, hogy az agy alváskor is képes a szaglásból szerzett információk bevitelére és feldolgozására. Mindez például segíthet olyan betegeken, akiknek légzési problémáik vannak, így például az alvási apnoéban szenvedő, légzésleállással, légzésszünetekkel küszködő páciensek kezelésén javíthat Wilson szerint a klasszikus kondicionálás.