Maguk alatt vágták a fát a maják

Több tényezővel magyarázható az ősi maja civilizáció pusztulása, a maják által lakott területek elnéptelenedése. A nagymértékű erdőirtás jelentősen súlyosbította a természetes klímaváltozás okozta hatásokat.

Az ember és a természet egymásra gyakorolt bonyolult (kölcsön)hatásai vezettek ahhoz, hogy a Kr. u. 9. században összeomlott a maják síkvidéki, központi civilizációja a Yucatán-félszigeten. Bizonyos folyamatokat természeti erők indítottak meg (klímaváltozás), másokat viszont az emberi beavatkozás keltett életre (tájalakítás, kereskedelmi utak eltolódása).

Az új maja civilizációs modellel két társadalomtudós, B. L. Turner, az Arizonai Állami Egyetem Globális Fenntarthatósági Intézetének munkatársa és Jeremy A. Sabloff, a Santa Fe Intézet elnöke állt elő, akik a klasszikus maja kort vizsgálták (Kr. u. 300-800 között). A Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos folyóiratban megjelentetett cikkük szerint a maják rendkívül bonyolult civilizációt hoztak létre, amely városállamok hálózatából állt.

A síkvidéki maják egy dombos, nagyobb folyók nélküli területen telepedtek meg. Hosszú távon ráadásul az egyre szárazabb éghajlattal is meg kellett küzdeniük. Előbb évtizedes, később akár évszázados vagy még hosszabb szárazabb periódusokhoz kellett alkalmazkodniuk.

Maja templom Guatemalában

Ezek a szárazságok azonban nem csak a természeti erők miatt következtek be. A táj megváltoztatása miatt súlyosbodott ugyanis a helyzet: a nagyarányú erdőirtás például rendkívül jelentős tényező volt a körülmények rosszabbodásában.

A maják megértették a problémát, megismerték természeti környezetük sajátosságait, így legalább két hosszabb száraz periódusnak is ellen tudtak állni, vélik a szerzők. Fenn tudták tartani magas szintű növénytermesztésüket, és a vízhiányból fakadó problémákat is kifinomult módszerekkel enyhítették. (Az egyik legnagyobb maja víztározót és gátrendszert például pár héttel ezelőtt fedezték fel a mai Guatemala területén.)

Turner és Sabloff tanulmányuk néhány mellékletében a részletekre is kitérnek, például a csapadék csökkenésekor nemcsak víztározókat építettek a maják, hanem bevezették például a teraszos művelést, amely többek között a talajeróziót csökkentette. Szintén fontos volt, hogy az erdőirtás után felismerték az erdők jelentőségét, tehát igyekeztek "menedzselni" a természeti erőforrásaikat.

Ugyanakkor nemcsak a természeti erőkkel kellett megküzdeniük a Közép-Amerikában élt majáknak. Minthogy a kereskedelmi útvonalak a Yucatán-félszigetről eltolódtak a térséget környező vidékekre, a maja uralkodó elit pozíciói is meggyengültek. Így kevesebb anyagi forrás maradt arra, hogy a civilizációt fenyegető, a maják megélhetését veszélyeztető tényezőket kiküszöböljék.

Végül fenntarthatatlanná vált mind az ökoszisztéma, mind az emberi tevékenységek következtében a síkvidéki maja civilizáció, és meghozták a döntést arról, hogy kiürítik a területet. Mindez Turner szerint magyarázatot ad arra is, hogy később miért nem népesült be újra ez a vidék.

A tanulmány társszerzője, Sabloff rámutatott arra, hogy ez nem egyetlen döntés volt, hanem fokozatos, sorozatban meghozott döntések láncolata. A természeti erők és az emberi beavatkozások bonyolult módon befolyásolták egymást, mire a maják végleg elhagyták az ősi civilizációs központokat.