Nézze meg a szegedi tapírcsikót!

Tíz év után ismét nőstény tapírcsikó született a Szegedi Vadasparkban.  A csíkos, pöttyös kölyköt csaknem egyéves koráig a szülei nevelik majd.

A Szegedi Vadaspark hosszú ideje élen jár a dél-amerikai vagy közönséges tapír (Tapirus terrestris) tenyésztésében, hiszen szinte minden évben születik kicsinye a németországi állatkertekből érkezett tenyészpárnak, a csikók azonban eddig egy kivételével mindig hímek voltak. Az utolsó nőstény tapír 2002-ben látta meg a napvilágot Szegeden, majd hat hím követte. Az utolsó közülük, a tavaly világra jött Ottó éppen a napokban került a temesvári állatkertbe, 2008-ban és 2009-ben született bátyai pedig Bécsben nevelkednek.

A közönséges tapírt nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja és szaporítja a vadaspark. Jenny, a nőstény tapír augusztus 11-én hozta világra utódját. A csíkos, pöttyös testű kölyköt csaknem egyéves korukig közösen nevelik a szülei, majd a következő bébi érkezése előtt elvadítják maguktól.

Forrás: ZooSzeged/Endrédi Lajos

A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír (Tapirus indicus). A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúk rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak is. Emiatt kiválóan érzik magukat a vadaspark hatalmas Pantanal-kifutójában, amely természetes élőhelyéhez hasonlóan erdős, nádas-mocsaras és tavi részekben egyaránt bővelkedik.

Testük - melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít - a sertésnél valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük 150-250 kilogrammot is elérhet. Fogságban 30-35 évig is életben maradhatnak.

Forrás: ZooSzeged/Endrédi Lajos

Dél-Amerika északi részétől Dél-Brazíliáig, Észak-Argentínáig trópusi erdőkben, valamint folyóvizek, mocsarak közelében élnek, táplálékuk vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll.

A hajdan hatalmas területen elterjedt tapírok folyamatosan vesztik el életterüket, és még mindig kedvelt zsákmányállatai az orvvadászoknak. A faj két közeli rokona, a közép-amerikai Baird-tapír (Tapirus bairdii) és az Andokban élő hegyi tapír (Tapirus pinchaque) még rosszabb helyzetben van, az előbbiből kevesebb, mint 5500, az utóbbiból mindössze 2500 egyed él már csak vadon. Elsősorban húsukért vadásszák őket, de legalább akkora gondot jelentenek a háziállatok által terjesztett betegségek. A tapírok vadon viszonylag lassan szaporodnak, így a fokozott védelem mellett sem képes mindig helyreállni a populáció.