Sámson létét bizonyíthatja egy pecsétnyomó

A bibliai Sámson létének első régészeti bizonyítéka lehet egy oroszlánnal viaskodó férfit ábrázoló pecsétnyomó, amely Izraelben került elő - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. A felfedezést jobban átgondolva viszont nem feltétlenül Sámson létezését, hanem inkább a kultuszának a megjelenését bizonyíthatja a lelet.

Izraeli régészek Jeruzsálem közelében, a Júdeai-hegyekben végzik Béth-Semes feltárását. A hajdani település a filiszteusok területének határán volt, az Ószövetség szerint ez Sámson szülőhelye.

A mindössze 2,5 centiméter átmérőjű pecsétnyomó abból a rétegből került napvilágra, amely a Kr.e. 11. századra datálható. Ez az az időszak, amikor az izraeli törzsek Józsué vezetésével meghódítva Kánaánt benépesítették a területet. A bírák korának nevezett időszakban - amelyet a Biblia rendkívül nyugtalan periódusként ír le - az izraeli törzseket "ad hoc" vezetők (bírák) irányították. A rendkívüli testi erejű Sámson a bírák közül az utolsó "nagynak" nevezett személy.

Sámson szobra Asdodban, Izraelben

Az izraeli régészek szerint a pecsétnyomó a Bírák Könyvében (14,6) olvasható történetre utal, amikor Sámson egy fiatal oroszlánt tépett szét. A Biblia erről így ír: "Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra."

Ugyanakkor korábbi kutatások már felhívták a figyelmet arra, hogy Sámson alakja erősen mitológiai ihletésű. Egyesek félistenhez hasonló hősnek tartják, akinek tulajdonságai és a róla szóló történetek hasonlítanak a mezopotámiai Enkidu vagy a görög-római mitológia Herkules kultuszához. Egyesek valamiféle napisten mitológiájához is kötik ezeket az alakokat. (Mezopotámiából ismert például a Samas nevű napisten.)

Sámson vesztét egy olyan nőalak okozza, Delila, akinek a nevét az éjszakával kötik össze egyes tudósok. Vagyis az éjszaka legyőzi a nappalt - ezt is szimbolizálhatja Sámson és Delila története, amikor a nő levágott Sámson hajából, és az így elvesztette erejét. A félisteni Herkulest és Sámsont összeköti ugyanakkor, hogy mindketten puszta kézzel győztek le egy oroszlánt és egyaránt viszonylag primitív fegyverekkel küzdöttek. Éppen ezért kell a Sámsonhoz személyéhez kötődő régészeti bizonyítékokat rendkívül óvatosan kezelni. (Más kérdés, hogy egy nemrégiben végzett matematikai kutatás a görög mitológia egyik fő forrásáról, az Iliászról is kiderítette, hogy a hálózatelmélet szerint valóságos emberi társadalmi viszonyokat tükröz Homérosz eposza.)

Ugyanakkor Sámson kapcsán is megismételhetjük azt, amit nemrégiben Dávid királyhoz kötődő archeológiai kutatások kapcsán írtunk. Újabban ugyanis Izraelben valódi régészeti felfedezéshullám zajlik, egyre-másra kerülnek elő bizonyos leletek, amelyek legendás vagy bibliai személyekre utalnak egyesek szerint. Ugyanakkor Izraelen belül is heves vita folyik a régészek között, hogy ezeknek a leleteknek a datálása mennyire pontos, illetve a legendás alakok - mint például Dávid király - tényleg léteztek-e, illetve olyan cselekedeteket hajtottak-e végre, mint amiket nekik tulajdonítottak. Dávid király esetében például sokan kétségbe vonják, hogy tényleg megküzdött-e Góliáttal.

Mindenesetre a mostani felfedezést bejelentő régészek az elméletüket alátámasztó további bizonyítékként értékelik a szakértők a lelet előkerülési helyét, amely az izraeli törzsek és a filiszteusok közti határvonalat jelentő Sórek-folyó közelében van. A Sórek (más források szerint: Szórek) völgyében élt Delila, a Biblia szerint itt találkozott vele először Sámson.

Delila alakja ugyanúgy párhuzamba állítható a Herkules-kultusszal, mint maga Sámsoné. Akárcsak Sámsont Delila, Herkules vesztét is egy nő okozza, ezt az alakot Déianeirának hívták, igaz, ő akaratlanul járult hozzá Herkules halálához.

Mindezek után nem véletlen, hogy a most előkerült leletekről az MTI is hangsúlyozza: más elképzelések szerint a pecsétnyomó egy fiatal hőst jelenít meg, aki elég erős ahhoz, hogy puszta kézzel elbírjon egy oroszlánnal. A bírák korában sok ilyen monda keringett, ezek egyike épülhetett be Sámson történetébe.