Az oktatás a modern civilizációtól legtávolabb eső népeknél is megjelenik, egy beavató jellegű eseménysorozatként, amelyet a neveléstörténészek "iniciációnak" neveznek. A tűzföldi yámana népcsoportnál például a törzs hagyományainak átörökítését szolgálja ez. Egy nagy feldíszített kunyhóban, ünnepi szertartáson végzik a "keresztapák" és "keresztanyák" - írja Vág Ottó neveléstörténész.
A beavatás, a közösségi tudás átörökítése azonban csak az egyik feladata az oktatásnak. A yámanáknál a beavatás révén egyenrangú taggá is válik a törzsben a szertartáson átesett fiatal. A modern társadalmakban azonban ezek bonyolultabb folyamatok, éppen ezért az iskolának bizonyos egyenlősítőnek hirdetett, valójában inkább egységesítő, uniformizáló funkciója is van. Ezt a különböző korokban különbözőképpen érik el az egyes társadalmak. Az Osiris kiadó által 2003-ban megjelentetett Neveléstörténeti szöveggyűjteményben írnak arról, hogy pár évszázaddal ezelőtt csuha és kámzsa volt a szerzetesnek nevelt magyar gyerekek egyenruhája. Akkor vehették le, vetkőzhettek például ingre, ha testi fenyítést kaptak.
Arctalanítás és testtelenítés
Az angol név, a school uniform - vagyis az iskolai egyenruha - is az uniformizálásra utal, tehát nem egyenlősítésről, inkább egységesítésről van szó. Bánfai Beáta, Bodor Péter és László János interneten is elérhető tanulmányukban az énmegjelenítéssel hozzák kapcsolatba az iskolaköpeny viseletét.
David Cameron brit miniszterelnök a gortoni Cedar Mount gimnázium matekóráján
A szerzők Erving Goffmant idézik, aki úgy vélte, a totális intézmények (amelyek a személyt "totálisan birtokba veszik": ilyenek a börtönök, az elmegyógyintézetek, a szerzetesrendek és a katonaság - az iskolák azonban nem tartoznak ide) egyik jellegzetes eljárása a "saját image" megmutatkozásának megelőzése. Bánfai, Bodor és László Goffman téziseit az iskolákra is kiterjeszti: az énmegjelenítést egyrészt arctalanítással és testtelenítéssel akadályozzák. Ezek az intézkedések a saját test birtoklásától fosztják meg az egyént. Az uniformizált öltözet például alkalmas arra, hogy arctalanítsa viselőjét, ezáltal medrében tartsa azt a szerepviszonyt, ahol a felek nem egyenrangúak, és ahol lényeges a személytelenségük, azaz a személyes viszony elkerülése - vélik a magyar tanulmány szerzői.
Felgyújtotta magát, mert nem volt pénze új egyenruhára
Hogy az iskolaköpeny nem jó módszer a szegénység eltakarítására, azt jól mutatja egy rendkívül szomorú eset is az elmúlt hónapokban: Pakisztánban egy 13 éves fiú felgyújtotta magát, és később bele is halt sérüléseibe, mert családjának nem volt pénze az elkopott régi helyett új egyenruha készíttetésére.
A rendszerváltáskor megszűnt Magyarországon a kötelező köpenyhasználat. Mindez kifejezte a központi állam részleges visszavonulását az iskolákból, és megnőtt az önkormányzatok, a magánfenntartók és az egyházak szerepe az oktatásban. A nejlonköpenyek a kukában végezték, eljött a várva várt szabadság. Magyarországon a köpeny a múlt rendszerre emlékeztető mumus, a gyűlölt kötelező uniformis. A köpenyhasználat bevezetésének kérdése azonban időről időre újra felmerül.
Magyar próbálkozások
Az iskolai fegyelem javítására már 1790-ben felmerült a kötelező viselet Magyarországon. Végül nem vezették be, de a kérdés szakértője, Bakó Anna 2008-ban úgy nyilatkozott az [origo]-nak, hogy a 19. századtól a sapka vagy a jelvény használta igen elterjedt volt. "Rangot és megkülönböztetést jelentettek ezek a ruhadarabok. A hovatartozást szolgálták elsősorban. Iskolatípustól függött, mit tettek kötelezővé a diákoknak."
Ugyanakkor ha a vidéki elemi iskolák régi képeit nézzük, mondjuk az első és a második világháború után, a diákoknak több bajuk is volt annál, mint hogy egységes ruhában járjanak tanulni. Az iskolaköpeny általánosan az ötvenes évektől terjedt el Magyarországon. Mindez nyilvánvalóan összefüggött az ország szovjetizálásával. A régió más országaiban is ekkor egységesítették az iskolai viseletet.
A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium (ma Mátyás Király Gimnázium) kitűzője
Az 1961-ben alapított fonyódi középiskolában - amelyet akkor Karikás Frigyesről neveztek el, ma pedig Mátyás Királynak hívják - nemcsak iskolaköpenyek voltak, hanem "Karikás-kitűzők" is.
A nyolcvanas években a nejlonköpeny mellett megjelentek a vászonköpenyek is, sokkal szebb szabással, különlegesebb mintákkal. Az igazán profik azonban a saját maguk által tervezett és mamájukkal megvarratott, egyedi darabokban jártak.
Elsősök a Lisznyai utcai általános iskolában 1986-ban
Nemcsak a "menő" és a kevésbé divatos egyenruházat miatt került napirendre a köpenykérdés a Kádár-korban. Az első olajválság beütése után, 1973-1974-ben néhány cég profilváltásra kényszerült: a Habselyem Kötöttárugyárnak is új termékeket kellett kifejlesztenie. A korábbi fehérnemű főprofil mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a vállalat kollekciójában a szabadidő-ruházati cikkek és az iskolaköpenyek.
A brit diákok egyenruhát hordanak
Külföldön elsősorban Nagy-Britanniában és a volt brit gyarmatok egy részén maradt érvényben az iskolai egyenruhák használata. De az ausztrál rockegyüttes, az AC/DC zenésze, Angus Young is előszeretettel játszik iskolai egyenruhában. Nyilván nem minden irónia nélkül.
Angus Young az AC/DC-ből
Nagy-Britanniában a hagyományok tisztelete közismert, így nehezebben változnak az iskolai szokások is. Így ha a VIII. Henrik által a 16. században bevezetett egyenruhák nem is, de hasonló uniformisok ma is láthatók Angliában. A Tudor-korból származik Anglia egyik legrégebbi, ma is használt uniformisa is: az 1552-ben VI. Edvárd király által alapított Christ's Hospital nevű iskolában vezették be a kötelező viseletet. (A kórház szóra utaló hospital elnevezés nem véletlen: a szegények istápolása is feladata volt az ekkoriban működő "hospitályoknak" Angliában.)
A Christ' Hospitalban még a hatvanas évek iskolai lázadásai nyomán sem változtatták meg igazán az egyenruhát, nemrégiben ismét rendeztek egy szavazást, de maradt a régi viselet. A "kék kabátosok" így máig változatlanul hordják uniformisukat, amelyet a kabát mellett főleg a bricsesz tesz ismertté.
A Christ's Hospital diákjai 1552 óta ugyanazt az egyenruhát hordják
Egy másik híres angol oktatási intézmény, az Eton diákjai is megtartották saját uniformisukat. A többi brit iskolában időközben a hatvanas évektől modernizálták a viseletet.
Az iskolai uniformisok igazán az 1870-es elemi iskolai törvény óta terjedtek el, amely minden angol gyerek számára előírta a tankötelezettséget. A divat az 1950-es évekhez képest nem sokat változott - a hatvanas évek tiltakozóhullámai ellenére sem -, egy kicsit lett csak modernebb jó néhány brit egyenruha. Ezek persze távol állnak a Magyarországon az ötvenes évektől megszokott köpenyektől, szabásuk is sokkal elegánsabb.
Egy a sok közül: mai angol iskolai viselet
A brit gyarmatokon is élnek a hagyományok
Az angol hagyományok Nagy-Britannián kívül, az egykori gyarmatokon is tovább élnek: Ausztráliában a magán- és az állami iskolákban, minden ottani szövetségi államban egyaránt érvényes a kötelező egyenruha. Hasonló a helyzet Indiában, Szingapúrban, Új-Zélandon és Dél-Afrikában is.
Japánban komoly hagyományuk van a szigorú öltözködési szabályoknak. Az egyenruhák nem teljesen egységesek, csak viszonylag kicsi a variációs lehetőség, amit megengednek. Elsősorban a középiskolákban kötelező az egyenruha, de az alsóbb fokú intézményekben is gyakori. Dél-Koreában is a középfokú oktatásban vannak egyenruhák.
Japán kislányok iskolába menet a vonaton
Franciaországban 1968 óta csak a katonai iskolákban és néhány speciális oktatási intézményben maradtak fenn kötelező jellegű uniformisok.
Amerikai, német, orosz, szovjet
Az USA-ban és Kanadában nincs egységes egyenruha az állami iskolákban, de azért egyfajta öltözködési előírások érvényben vannak. Így egyes helyeken tiltják, hogy feliratokat tartalmazó ruhadarabokat viseljenek a diákok, máshol a tornacipőt nem látják szívesen, vagy meghatározzák, milyen színű ruhát viselhetnek a fiatalok. Néhol a hajviseletet is szabályozzák, vagy azt, hogy testük mekkora részét kell a ruhának fednie. (Nyilvánvalóan itt is a Goffman-féle testtelenítésről van szó, de nem a totális intézmények gyakorlatáról.)
Ami a jelenkort illeti, Németországban 2000-ig nem írtak elő iskolai egyenruhát, akkor viszont, az ezredforduló évének szeptemberében Hamburg-Sinstorf egyik középiskolájában először vezették be az uniformist egy állami iskolában. Pontosabban az "uniformis" elnevezést nem érdemes erre a szabályzatra használni, mert a diákok beleszólhatnak a ruházat kiválasztásába, és kiválaszthatják a nekik tetsző ruhadarabokat. Azóta néhány másik iskolában is egységes öltözetet vezettek be. (A szövetségi köztársaságban a tartományok hatáskörébe tartozik az oktatás, így változatos előírások vannak érvényben.) Ugyanakkor a német magániskolák egy részében már korábban is kötelező volt az egyenruha.
Oroszországban 1834-től szabályozták az iskolai egyenruhákat, majd a középiskolákra a 19. század végén dolgoztak ki újabb egységesítő szabályokat. A bolsevik forradalom és a második világháború után is változott a kötelező viselet. Sőt a szovjet kommunisták nem csak hazájukban vezették be az uniformizált köpenyeket, illetve egyenruhákat.
Amikor a negyvenes-ötvenes években Kelet-Európára is kiterjesztették uralmukat, a legtöbb szocialista országban megjelentek a kötelező egyenruhák. Egy kivételt azonban tettek: az NDK-ban nem volt ilyen előírás. Németországban egyébként még a nácik sem vezettek be kötelező iskolai viseletet, talán ez riasztotta vissza a szovjet döntéshozókat a keletnémet iskolások egyformára szabásától. Ugyanakkor orosz források megemlítik, hogy a német diákok ettől még járhattak egyenruhában iskolába a nácizmus idején: a Hitlerjugend szerelése például nem volt ritka.