Elhunyt a XX. század egyik legnagyobb történésze

Eric Hobsbawm, a modern korszakhatárok atyja baloldali és marxista volt a kapitalizmus őshazájában, így mindig kívülálló maradt. Mégis világsikert ért el könyveivel.

Kilencvenöt éves korában elhunyt Eric Hobsbawn, Nagy-Britannia egyik legismertebb történésze, a Londoni Egyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A halálhírt a tudós lánya, Julia Hobsbawm közölte. Elmondta, hogy apja, aki több éve leukémiában szenvedett, tüdőgyulladásban hunyt el hétfőn Londonban.

Eric Hobsbawm a XX. század egyik legismertebb történésze. A történészek részben Hobsbawm felfogását vették át a rövid XX. századról, amely nála 1914-1991 között tartott. Ugyanakkor Hobsbawm nevezte hosszú XIX. századnak nagy francia forradalomtól, 1789-től 1914-ig, az első világháború kitöréséig tartó periódust.

Hobsbawm a XX. század gyermeke volt abban is, hogy a helyszínen élhette át a legborzalmasabb időszakok előzményeit: Alexandriában született egy brit gyarmati tisztviselő és egy bécsi kereskedő lányának házasságából 1917. június 9-én. (Mindkét szülője zsidó származású volt, apjának felmenői Varsóból kerültek Londonba.) A brit gyarmatbirodalom felbomlását azonban már nem a helyszínen követhette végig, ekkor ugyanis már Angliában élt.

Berlin, 1931

Közben a család kitérőt tett: szülei kétéves korában Bécsbe költöztek, de 1931-re árván maradt Hobsbawm és testvére. Szüleik halála után a berlini rokonokhoz kerültek. Eric ekkor láthatta az utcai csatákat, amelyeket nácik és kommunisták vívtak egymással, és ekkoriban be is lépett egy baloldali, kommunista diákszervezetbe. Ezen a beállítottságán élete végéig nem változtatott.

Eric Hobsbawm, az "okos vesztes"

Rokonai időben felismerték, hogy Hitler hatalomátvétele után jobb, ha elhagyják Németországot. Egyes források szerint már 1933-ban, mások szerint 1934-ben került Angliába a család.

Cambridge, 1936

Hobsbawm karrierje ezután ívelt fel: Cambridge-ben tanult 1936-39 között, a leghíresebb egyetemek egyikén, annak is elitkollégiumában, a King's College-ban. Sőt bekerült a válogatott diákok "titkos" szervezetébe, az "Apostolok" közé. A jól induló pályát megzavarja baloldali elkötelezettsége: 1936-ban belépett a Brit Kommunista Pártba. Ezt a szervezetet végső szétbomlásáig, a kelet-európai rendszerváltásokig és a Szovjetunió összeomlásáig nem hagyta el.

Sok társa - így például a szintén világhírűvé lett történész, E. P. Thompson - az 1956-os magyar forradalom leverése után lép majd ki a brit kommunista pártból, Hobsbawm azonban nem így tett. Elítélte mindazonáltal a szovjetek beavatkozását 1956-ban, nem értett egyet a sztálinista vonallal, inkább az eurokommunizmus mérsékeltebb álláspontját képviselte.

Nem volt jó hírszerzőnek

A háború alatt hiába jelentkezett katonai hírszerző munkára, kommunista meggyőződése miatt nem alkalmazták - a nyelvtudása miatt amúgy hasznos ismeretekkel rendelkező - fiatalt. Más kérdés, hogy a brit "profi" titkosszolgálat kulcspozícióban lévő vezetőinek egyikéről, Kim Philbyről csak később derült ki, hogy "kommunistább a kommunistáknál", ugyanis szovjet ügynök volt. Philbyt azon a Cambridge-i Apostolok nevű titkos társaságon keresztül szervezték be a szovjet titkosszolgálatba, amelynek Hobsbawm is tagja volt - de persze nem mindenki lett a tagok közül szovjet ügynök.

Ami a tanulmányait és tudományos karrierjét illeti, Hobsbawm a Cambridge-i Egyetemen doktorált, majd 1948-ban megjelentette első könyvét, amelyet több mint harminc kötet követett. A nem túl ismert Birkbeck College-ban kezdett el tanítani 1947-től, ám csak 1971-ben nyerte el a professzori címet, ami nem kis részben köszönhető annak, hogy politikai álláspontja jelentősen eltért egy "átlagos" brit professzorokétól. 1984-től a New York-i New School of Social Research munkatársa volt. (Itt dolgozott például a Magyarországról a hetvenes években elüldözött filozófus, Heller Ágnes is, aki a marxista Lukács György tanítványa volt.)

Legismertebb művei

Hobsbawm legismertebb munkája az a háromkötetes mű, amely a francia forradalomtól tárgyalja a modern történelmet: 1962-ben jelent meg az 1789-1848-as éveket felölelő A forradalom kora, 1975-ben A tőke kora (1848-1875), majd 1987-ben A birodalmak kora (1875-1914) - írja az MTI.

1994-ben egy újabb kötettel, A szélsőségek korával egészült ki a sorozat, amelyben az első világháborútól az európai kommunista rezsimek bukásáig tartó időszakot vizsgálja. Ez utóbbi kötet a rövid XX. század összefoglalása, és világszerte bestseller lett a történelmi munkák között. Legutolsó műve, a Hogyan változtassuk meg a világot, 2011-ben látott napvilágot.

A történészt tagjává választotta az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, a Royal Society of Literature és a King's College (Cambridge) tiszteleti tagja volt.

Az MTI szerint a Magyar Tudományos Akadémiának 1979 óta volt tiszteleti tagja. Hobsbawm járt Magyarországon is, tartott előadásokat, hiszen baloldali értelmiségiként a szovjet tömb idején népszerű alakja volt a puhuló kelet-európai diktatúráknak. Ugyanakkor hazájában mindig kívülálló, outsider maradt, baloldali bírálója volt a kapitalizmusnak - a kapitalizmus szülőhazájában...

Az okos vesztes

Hobsbawmot a német Die Zeit "okos vesztesnek" tartja: 95 éves pályafutása alatt két nagy vereséget kellett elszenvednie a brit tudósnak. Az egyik a weimari köztársaság összeomlása volt, vagyis Hitler hatalomátvétele, a német demokrácia kísérletének bukása a nagy gazdasági világválság idején. A másik csalódás Hobsbawm számára a világkommunizmus 1989-es összeomlása lehetett. Ekkor ugyan már "felvilágosult marxista" volt, de a brit kommunista párttagsági könyvét egészen 1991-ig, a párt végső felbomlásáig őrizgette.

Hobsbawm tudományos eredményei közé tartozott a korszakoláson kívül a munkásosztály, illetve a társadalmi rétegek történetének vizsgálata. Ebben társa volt a már említett E.P Thompson. Thompson egyik legfontosabb - és a marxizmusra sajátos módon az egyik legsúlyosabb csapást jelentő - eredménye volt, hogy kimutatta: az osztálykategória erősen konstruált, mesterséges dolog, és ő inkább emberi viszonyként fogta fel ezt, semmiképpen sem merev "osztálystruktúrákról" beszélt. Hobsbawm ugyanakkor a nacionalizmust, annak keletkezését is kutatta, mint veszélyes ideológiát.

Bár kívülálló, outsider volt Hobsbawm - hiszen még a kommunizmust is bírálta, igaz, baloldaliként -, mégis világhírű és sikeres lett: számtalan díjat nyert el a világban. A Die Zeit szerint végül az egyik legfontosabb történésszé vált.