Elverik a port a földrengéskutatókon

Olasz tudósok és hivatalnokok állnak a bíróság előtt, az ügyészség négy év börtönbüntetést kért számukra. A vád szerint félrevezették a lakosságot egy nagy földrengés előtt, amely 309 áldozatot követelt. A rövidesen várható ítéletet feszült figyelemmel várja a publikum és a tudóstársadalom is.

A példátlan bírósági ügy hátteréről már részletesen olvashattak rovatunkban. Röviden összefoglalva: 2009. április 6-án hajnalban a Richter-skálán 6,3-as földrengés rázta meg az olasz L'Aquila városát. Ezt a nagy rengést számos kisebb földmozgás előzte meg az előző három hónapban. A tudósok és hivatalnokok ellen az a vád, hogy nem megfelelően tájékoztatták a lakosságot, amelyet így felkészületlenül ért a katasztrófa. 309 ember meghalt (köztük 20 gyerek), körülbelül 1500 szenvedett sérüléseket, és 65 ezren váltak hajléktalanná.

A Science tudományos hetilap legújabb számában részletes cikket közöl az ügy állásáról. A tavaly szeptember óta tartó perben már több mint száz tanút hallgattak meg, az áldozatok rokonai és barátai mellett geofizikusokat, mérnököket, hivatalnokokat, pszichológusokat, sőt egy antropológust is. Idén szeptember 24-25-én az ügyészség közel 13 órás beszédben ismertette a végső vádiratot, és mind a hét vádlottra egyformán négy év börtönbüntetést kért. A védelem ezen a héten mondja el végső érveit, aztán a 43 éves Marco Billi bírónak ítéletet kell hoznia, amely október 23-án várható.

A vádlottak padján négy tudós, két mérnök és egy kormányhivatalnok ül. Ők azok, akik (hivatalos kormányzati szervként) a katasztrófa előtt néhány nappal, március 31-én összeültek L'Aquilában, hogy értékeljék a helyzetet, és tájékoztassák a lakosságot. Már egy éve tudni lehetett: az ülést a szokásos római helyszín helyett azért szervezték L'Aquilába, hogy megnyugtassák az előrengések miatt egyre idegesebb lakosságot. Ezt az azóta nyilvánosságra került, az ülés szervezésével kapcsolatos telefonbeszélgetés is megerősítette. A La Repubblica című olasz lap idén januárban közölte a beszélgetés szövegét, amelyben két magas rangú hivatalnok arról tárgyal, hogy nem is azért kell az ülést L'Aquilába vinni, mert aggódnának a helyzet miatt, hanem hogy megnyugtassák a lakosságot.

Az 509 oldalas vádirat is a lakosság "túlnyugtatásának" felelősségére koncentrál. Fabio Picuti főügyész nem azzal vádolja a tudósokat, hogy nem jelezték előre a földrengést (korábban sokan ezt gondolták, ezért is született meg egy körülbelül 5000 aláírást számláló nyílt levél a világ tudományos közösségétől, amelyet Giorgio Napolitano olasz államfőhöz intéztek, az eljárás ellen tiltakozva). Picuti, aki L'Aquila szülötte, és aki eddigi pályafutása során helyi bűnügyekkel foglalkozott, az utóbbi két évben alaposan beleásta magát a tudományba. Tudja, hogy a földrengések előrejelzése nem lehetséges, de szerinte az ülés után megtartott sajtótájékoztatón (és más nyilatkozatokban is) félrevezették a lakosságot, azt sugallva, hogy nem kell nagy földrengéstől tartani.

Fabio Picuti főügyész (balra) Marco Billi bíróval beszélget a tárgyalóteremben

A lakosság tájékoztatása valóban nagyon félrevezető volt. Ebben az összefüggésben a leggyakrabban egy akkori kormányhivatalnok, Bernardo de Bernardinis neve bukkan fel, aki már az ülés előtt azt nyilatkozta a TVUNO nevű helyi televíziócsatornának, hogy a kisebb rengések semmiféle veszélyt nem jelentenek. Azt is elmondta: a tudományos közösség megerősítette őt abban, hogy ez valójában még jó is, mert a folyamatos előrengések kioldják a földkéregben felhalmozódott feszültséget. A bíróságon felszólaló tanúk szerint ez valóban nagyon megnyugtató volt, mert úgy gondolhatták, hogy minden egyes rengéssel csökken egy nagy rengés esélye.

A vádlottak padján ülő tudósok egybehangzóan azt vallották, hogy a bizottság ülésén is elmondták: az előrengésekből nem lehet megállapítani, jön-e egy nagy földrengés, vagy nem. Picuti itt azt kéri számon, hogy ha ez így is van, miért nem hívták fel arra a figyelmet, hogy egyes nagy földrengéseket előrengések előznek meg. A tudósok azt is elmondták a bíróságnak, hogy De Bernardinis elgondolása (mármint hogy a kis rengések tulajdonképpen jók) nem volt helyes, mert a kis rengésekben felszabaduló energia jelentéktelen egy nagy rengés energiájához képest. Ami viszont tényleg nagyon furcsa: az ülés jegyzőkönyve szerint senki sem szólt egy szót sem, amikor ehhez a témához érkeztek, és az ülés vezetője arra kérte kollégáit, hogy mondják el erről a véleményüket. Sokak szerint a tudósokat arra használták fel - vagy hagyták magukat arra felhasználni -, hogy megnyugtassanak egy ideges várost.

Bernardo de Bernardinis a vádlottak padján (balra), mellette ügyvédje

A lakosság egy részének megnyugtatása olyannyira sikerült, hogy - felülírva az ősidők óta létező szokásokat - sokan a házaikban maradtak, még a katasztrófát egy nappal megelőző viszonylag erős előrengés után is. Az ügyész szerint a 309 áldozatból 30-an haltak meg ezért, azaz gyakorlatilag az ő tragédiájukra alapul a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja. A katasztrófa óta a városban megállt az idő: három év után is sok utca és ház van lezárva, a városközpont nagy része tiltott terület.

Bármi lesz is az ítélet, várhatóan további szigorítások következnek abban, hogyan nyilatkozzanak a tudományos kutatóintézetek a nagyközönségnek. A tudósoknak óriási a felelőssége (más területeken, például a meteorológiában is), de azoké sem kisebb, akik a nevükben beszélnek a nagyközönségnek. Bernardo de Bernardinis erre nem volt alkalmas: a már említett interjúban azt ajánlotta a lakosoknak, hogy egy üveg jó montepulciano (egy olasz borfajta) mellett próbáljanak ellazulni. Picuti szerint azonban De Bernardinis a tudósok áldozata is, akik nem közöltek vele egyértelmű és határozott álláspontot a helyzetről.