Páratlan kincsek kerültek felszínre a Visztulában

Minden idők legalacsonyabb vízállásánál többtonnányi lopott, rabolt műtárgy és kincs került felszínre a lengyel Visztula-folyóban. A feltehetően 1656-ban elsüllyedt kincsről a magyarok lemaradtak: ők csak egy év múlva foglalták el Varsót.

Többtonnányi lopott, rabolt műtárgyra és kincsre derült fény - a szó legszorosabb értelmében Lengyelországban. Még szeptemberben, amikor a szokatlan szárazság miatt a Visztula folyó vízszintje rendkívül alacsonyra süllyedt, napvilágra került az a 17. századi zsákmány, amelyet a svédek akartak magukkal cipelni Lengyelország 1655-ös és azt követő kifosztásakor, az úgynevezett "Vízözön" idején.

A most felbukkant kincsek alighanem egy 1656-ban elsüllyedt svéd hajóról származnak a brit The Telegraphnak nyilatkozó szakértő, Jaroslaw Zielinski archeológus szerint. Kőből, márványból faragott szökőkutak, oszlopok és más műemlékek töredékei bukkantak most elő, amikor a Visztula valaha volt legalacsonyabb vízállását mérték a feljegyzések kezdete, az 1700-as évek vége óta.

Forrás: AFP/Wojtek Radwanski

A Visztulán is alacsony a vízállás

Összesen 12 tonnányi a zsákmány, amely most előkerült - véli Hubert Kowalski, a Varsói Egyetem régésze, akit a National Geographic szólaltatott meg. Ahhoz képest, hogy 350 évet töltöttek a vízben, egészen jó állapotban maradtak meg - mondta a kutató.

Egykor Varsó királyi palotájában, a Kazimierz-palotában voltak ezek a kincsek, amelyeket egy Svédországba tartó folyami bárka vitt volna magával. Lengyel régészek évek óta kutattak utánuk, bár már évszázadok óta tudvalevő volt, hogy valahol a Visztulában rejlenek a lopott tárgyak. Az elsüllyedt hajó alighanem Gdansk felé tartott, hogy a Balti-tengert elérve Svédország felé vigyék tovább a rajta szállított "árut".

Az 1655-ös Vízözön idején és az azt követő években dicstelen szerepet játszottak a lengyel történelemben az erdélyi magyarok. Lengyelországra ugyanis ekkor nemcsak a svédek támadtak rá, hanem velük szövetségben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is. (Hiába próbálta őt lebeszélni anyja, Lorántffy Zsuzsanna és felesége, Báthory Zsófia is.) A protestáns magyarok a szintén protestáns svédekkel fogtak össze. II. Rákóczi György a lengyel koronát is megpróbálta megszerezni, ám ehhez nem kérte ki urának, a török szultánnak az engedélyét.

Forrás: Wikipedia Commons

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem

Így a magyarok nemcsak harapófogóba szorították a katolikus lengyeleket, hanem felbőszítették a muszlim törököket is. Rákóczi 1657-ben elfoglalta ugyan Varsót, de az elpusztított, leharcolt környéken nem tudta eltartani seregét. Közben a törökök a pusztító tatár sereget küldték Rákóczi ellen. A tatár kán végül az erdélyi fejedelem 20 ezer (!) katonáját ejtette foglyul, II. Rákóczi György viszont elmenekült 300 emberével.

Az erdélyi állam hamarosan a megszűnés határára került, teljesen kiszolgáltatott helyzetében, 1658-ban a tatárok már a fejedelemséget magát is pusztították. A következő években Erdély még mélyebbre süllyedt az anarchiában. 1660 után pedig már sosem tért magához, soha nem nyerte vissza azt a tekintélyt, amelyet a XVII. század első felében, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején élvezett. A töröktől függő államként érte meg a fejedelemség a Habsburgok és európai szövetségeseik offenzíváját, amikor 25-30 év múlva, az 1680-as évek közepétől kiszorították az oszmánokat a történelmi Magyarország területéről.