Itt az eddigi legjobb kép a DNS-ről

Először sikerült igazi pompájában lefényképezni a történelem leghíresebb dugóhúzóját. Az elektronmikroszkópos felvételen jól felismerhető a DNS kettős spirál szerkezete.

Watson és Crick több mint ötven éve röntgensugarakat használva, úgynevezett röntgenkrisztallográfiás képek segítségével derítette ki a DNS kettős spirál szerkezetét. A vizsgálathoz kristályosított DNS-t használtak. Azóta számtalan fénykép készült különböző technikákkal a DNS-ről, de olyan, ahol tökéletesen látszik a kettős spirál szerkezete, eddig még egy sem.

Egy olasz kutatócsoportnak azonban most sikerült a "lehetetlen". Elektronmikroszkóppal sikerült jól értelmezhető képet alkotniuk a DNS-szálról. Enzo di Fabrizio és munkatársai a Genovai Egyetemen különleges nanotechnológiai eljárást használtak a DNS fényképezéshez való előkészítéséhez.

A csoport nanoméretű szilíciumoszlopokat hozott létre, és erre cseppentette a DNS-szálakat tartalmazó oldatot. Az oldószer gyorsan elpárolgott a rendkívül víztaszító felületről, és az oszlopok között kifeszítve ott maradtak a DNS-szálak. A kutatók parányi lyukakat is fúrtak a nanooszlopokat tartó alapra, s ezen elektronsugarakat bocsátottak át, hogy javítsák a kép felbontását. Fáradozásuk eredményeként a képen jól láthatóan megjelent a DNS kettős spirál alakja.

A montázs fenti sorában balról jobbra a víztaszító nanolap modellje (a gömb a DNS-t tartalmazó oldat egy cseppje), a DNS-szál kifeszítésére használt szilíciumoszlopok és a felbontás javítására fúrt lyukak láthatók. Alul a hat összefont és a magként szolgáló hetedik DNS-molekula modellje tekinthető meg felül- és oldalnézetben, a jobb szélen pedig a DNS-szál "dugóhúzójának" elektronmikroszkópos képe látható

Jelenleg még nem elég kifinomult az eljárás. Egyelőre csak több szálból font DNS-molekulákat tudnak lefényképezni, mert az elektronsugár széttörné a vékonyabb szálakat. A kutatók hat molekulából álló szálakat csavarnak egy középső "mag" köré, és ezt a képződményt teszik az elektronmikroszkópba.

Di Fabrizio azonban bízik abban, hogy érzékenyebb detektorok használatával csökkenteni lehet majd a képalkotáshoz használt elektronnyaláb energiáját, és akkor ezzel a módszerrel meg lehet jeleníteni azt is, miként lép kölcsönhatásba egyetlen DNS-molekula más biomolekulákkal.