Nem csak karaj és sonka a házisertés

Genetikai állományának feltérképezése után kiderült: olyan sok a közös genetikai tulajdonság az ember és disznó között, hogy ez számos betegség terápiájához nyújthat segítséget.

Befejeződött az egyik legfontosabb háziállat, a sertés genomjának feltérképezése - számolt be a Nature című tudományos magazinban egy amerikai-európai kutatócsoport. A kutatók mintegy 21 000 gént azonosítottak a genomban, ez hasonló az emberi gének számához.

A sertés 112 olyan DNS-mutációval rendelkezik, amely az emberben is megtalálható, és többek között az elhízásért, a cukorbetegségért, a Parkinson- és Alzheimer-kórért felelős. "Ez azt a lehetőséget rejti magában, hogy számos kutatásban - így gyógyszerkísérletekben - a sertés használható modellként a humánterápia előtt" - mondta az AFP francia hírügynökségnek a csoport egyik tagja, Alan Archibald, az Edinborough-i Egyetem kutatója.

A házisertés már eddig is sokat segített az orvosi kutatásokban, mivel anatómiailag is nagyon hasonlít az emberre. A disznószívbillentyűt például már a mesterséges billentyűk kifejlesztése előtt is használták a beteg emberi szívbillentyűk pótlására.

Az új eredmények a genetikai eredetű betegségek megértéséhez is hozzájárulhatnak. Emellett a szakemberek képesek lesznek jobb takarmányhasznosítású, a betegségeknek ellenállóbb és jobb húsminőségű sertéseket tenyészteni. Ennek érdekében a kutatócsoport géntesztet fejlesztett ki, amellyel kiválaszthatók azok az egyedek, amelyek több zsírt vagy több húst adnak, több utódnak adnak életet, hosszabb életűek. Ilyen módon a kiválasztott egyedek tenyészthetők tovább, így hatékonyabbá válhat az állomány fejlesztése.

A genomprojekt során a házisertés genetikai állományát összevetették a vaddisznó, az ember, a kutya, az egér, a ló és a szarvasmarha genomjával. Az összehasonlításokból kiderült, hogy az ázsiai és az európai sertések között világos genetikai különbségek vannak. A házisertés őse, egy a mai vaddisznóra emlékeztető disznóféle Délkelet-Ázsiában alakult ki mintegy 4 millió éve, majd egész Eurázsiában elterjedt. A két földrészen élő őssertések között azonban később nem volt kapcsolat, így már-már két külön alfajról beszélhetünk.

A sertés háziasítása mintegy 10 000 éve kezdődött. "A sertést egymástól függetlenül háziasították Eurázsia nyugati felén és Délkelet-Ázsiában" - állapította meg a tanulmány.