Német harci héják üldözték a brit postagalambokat

A brit légierő 250 ezer postagalambot képezett ki a II. világháborúban, közülük több is kitüntetésben részesült. Fárasztó útjaikon bombázással és német harci héjákkal is meg kellett küzdeniük.

Valószínűleg fontos, titkos üzenetet vihetett hetven évvel ezelőtt az a madár, amelynek maradványait éppen harminc éve találták meg egy kéményben. David Martin, egy Bletchingley-ben, Surrey grófságban álló 17. századi épület tulajdonosa a kandallója újjáépítésekor bukkant rá az elpusztult postagalambra. A madár lábán egy piros kapszula volt, amely egy cigarettapapír méretű kódolt üzenetet tartalmazott.

Az üzenetet jelenleg a GCHQ (Government Communications Headquarters) nevű angol szervezet kódfejtői próbálják desifrírozni. Minderről a második világháborús brit kémközpont és kódfejtő-állomás, a ma múzeumként működő Bletchley Park adott ki közleményt. (A központ 120-130 kilométerre található David Martin házától, valószínűleg oda tartott a negyvenes években a galamb is a titkos üzenettel.)

A kép illusztráció

A szakértők annyit már most megállapítottak a Discovery News híradása szerint, hogy a madár neve 40TW194 volt. A két első szám a postagalamb születési évét jelölte. Majdnem biztos, hogy a nácik által megszállt Franciaországból indult útnak a galamb, 1944. június 6-án. Ez a normandiai partraszállás napja volt, amikor a szövetségesek, az angolok és az amerikaiak partraszálltak Franciaország területén.

A Surrey-ben megtalált galamb alighanem eltévedt a rossz időben. Az is lehet, hogy egyszerűen kifáradt, és csak megpihent egy kéményen több száz kilométer megtétele után. A szakértők szerint azonban a kémény füstje elkábíthatta a postagalambot, így pusztulhatott el.

A galamb üzenetét "XO2"-nek küldték, amely valószínűleg bombázó egységek parancsnoksága lehetett. A galamb üzenete 16:45-kor keletkezett (alighanem 1944. június 6-án), és 27 kódot tartalmaz, Mindegyik 5 betűből vagy számból állt. Az aláírása az üzenet szerint "Serjeant W Stot"-tól származik.

A postagalambok a partraszállás napjaiban óriási jelentőségre tettek szert: Churchill brit miniszterelnök ugyanis rádiózási tilalmat hirdetett, így a szövetséges erők a partraszállás után galambokkal jelentették helyzetüket az angol partokon maradt tábornokaiknak. A "katonai galambokat" bombázók juttatták el ellenséges területre, ahol az ellenállás tagjai befogták őket, és titkos üzenetekkel küldték vissza a madarakat Angliába.

A galambok közül a brit légierő, az RAF 250 ezret képzett ki, ezt nevezték "National Pigeon Service"-nek, azaz Nemzeti Galambszolgálatnak. A szervezet 1943 és 1949 között működött, s 32 madara kapta meg a "Dickin Medal"-t, amelyet állatoknak adományoznak Nagy-Britanniában. (A Dickin-érem a díj alapítójának, Maria Dickinnek a nevét viseli.)

"Exeteri Mária", azaz "Mary of Exeter" volt az egyik leghíresebb közülük. Ez a galamb számos küldetést élt túl, többször is megsebesült, egy alkalommal például német harci héják támadták meg, de túlélte a galambházának bombázását is. A "GI Joe" nevű amerikai galamb pedig azért kapott elismerést, mert üzenete megmentett egy egész falut, azaz ezer embert a bombázástól. A falut ugyanis a brit erők már visszafoglalták, így saját erőiket is bombázták volna a szövetségesek különben.