Megtalálták Miskolc sírját

Nagy jelentőségű felfedezést tettek idén a Miskolc eredetét kutató régészek. Megtalálták a megyeszékhely névadó nemzetségének monostorát, temetkezési helyét és az egyik főember a sírját. A Miskolc nemzetség nyomai az egykori Anna-szálló alatt maradtak meg - a klímaváltozásnak köszönhetően.

Miskolc városának középkori gyökerei két nemzetséghez vezetnek vissza: az Ákos nembeliekhez és a Miskolc nemzetséghez. Nemcsak a mai Miskolc helyén létező települések életének alakítói voltak ők, hanem az Árpád-kori Magyarország egészében is fontos szerephez jutottak időnként - magyarázta az [origo]-nak két Borsod megyei régész, Pusztai Tamás, a Hermann Ottó Múzeum igazgatója és Fischl Klára, a Miskolci Egyetem adjunktusa.

Míg az Ákosok régészeti emlékei jól ismertek a megyeszékhelyen, a Miskolc nemzetségről alig maradt kézzel fogható nyom, címerükön kívül. Talán ők építhették Diósgyőrben az első fa-föld szerkezetű erődítést még a 11. században. Ám az is lehet, hogy ezek évezredekkel korábbiak. Az általuk alapított - és a szakértők által évszázadok óta keresett - (miskolc)tapolcai bencés apátság maradványai 2012-ig szintén a föld alatt rejtőztek.

A bencés apátság templomának alaprajza és a hozzá délről kapcsolódó kolostor a 2012-es ásatás alapján

Az Ákosok

Az Ákosok építették az első kővárat Diósgyőrben, amit még IV. Béla királytól kaptak, mert Ákos nembeli Ernye bán a muhi csatából (1241) menekülve, élete kockáztatásával a saját lovát adta át Bélának, megmentve így a királyt a tatár veszedelemtől. A diósgyőri vár egyes részeiben ma is látható például az Ákosok várának a körítőfala. A diósgyőri és a szentléleki pálos kolostorok szintén e nemzetség emlékét őrzik Miskolcon.

A Miskolc nemzetség

Az államalapítás idején, a 11. században szerveződő megye élére Szent István király állította Borsodot, hatalmas birtokokat adományozva neki. Utódai is itt telepedtek le, egyiküket hívták Miskolcnak, aki nevet adott a mai megyeszékhelynek. A 12. század végén a Miskolc nembeli Domokos bán a királyi családdal és Péter győri püspökkel is rokonságban állt. (Az utóbbit sokan Anonymusnak, a "névtelen jegyzőnek" tartják.) Az Ákos- és a Miskolc nemzetség többször egymással is szembekerült. 1265-ben, a feketehalmi csatában a "miskolci" Panyit fogságba is ejtette az Ákos nembeli Ernye bánt.

A bencések Tapolcán

Bencés apátságokat korábban Szent István, Szent László és I. András is alapított. Első királyaink példáját követve a 11. század közepétől a világi előkelők is sorra megalapították a maguk bencés apátságait, hogy legyen mindig 6-8 szerzetes, aki folyamatosan imádkozik az alapítók lelki üdvösségéért. Így csökkenteni vélték a bűneikért haláluk után kirótt vezeklés időtartamát, illetve az alapítók temetkezési helyeként is szolgált a monostor.

A (miskolc)tapolcai bencés apátság tömbrekonstrukciójamég nem mutatja a rotunda és a templom falának eltérő anyaghasználatát - a templom vörös színű, míg a rotunda zöldes-szürke színű riolit tufából készült. (Rekonstrukciós rajz: Buzás Gergely)

A Miskolc nemzetség is megalapította tehát a maga Benedek-rendi apátságát. A Váradi regestrum 1214 és 1221 között háromszor nevezi meg az apátságot, előbb Hévíz, majd Tapolca néven. Háromszáz év múlva, 1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc, akik Szapolyai János király pártjára álltak, embereikkel rátámadtak a tapolcai apátságra. Az őrséget lemészárolták, illetve foglyul ejtették, az arany- és ezüsttárgyakat, a templomi ruhákat elrabolták, a monostort felgyújtották és lerombolták.

Sokáig rossz helyen keresték az apátság maradványait

Ezután az apátság folyamatosan pusztult, olyannyira, hogy 110 évvel ezelőtt Szendrey János, Miskolc történetírója már nem is tudta, hogy hol volt. Egy XIX. századi tévedés miatt sokáig a Szent Benedek-hegyen keresték a feledésbe merült épületet a régészek is.

Jóval később, 2004-ben Miskolc önkormányzata bővíteni kívánta a barlangfürdőt. A Herman Ottó Múzeum próbaásatást végzett a fürdő főbejárata előtt, az egykori Anna-szálló helyén. Másfél méteres mélységben megtalálták az apátsági templom szentélyének a lépcsőjét. A nyugati kolostorszárny 2006-os kutatása után 2012 tavaszán Miskolc önkormányzatának támogatásával a Herman Ottó Múzeum nyolc hónap alatt teljesen feltárta az apátság templomát - közölte az [origo]-val Pusztai Tamás és Fischl Klára.

A bencések és a klímaváltozás

Mivel a 20. század végén elbontott Anna-szálló korábban éppen az apátság épületein állt, sokan - utóbb kiderült: tévesen - úgy vélték, nem sok maradhatott meg a középkori épületekből. A bencések, illetve az alapítók ugyanis nem számoltak a klímaváltozással. A barlangfürdő előtti terület még a 20. század elején is igen mocsaras volt. A hideg és meleg vizű források táplálta tavacskák, mocsarak közrefogtak egy kisebb szigetet. Ezen épült fel egykor az apátság.

Téglából készült sírok nemcsak a templom északi oldalához épített temetőkápolnában voltak, hanem attól északra is. Elképzelhető, hogy ezen a területen további épületek is előkerülnek

A késő középkorra megváltozó éghajlat miatt a megnövekedett csapadék igen sok hordalékot mosott le a környező hegyekből. A talajvíz szintje is megnövekedett. Olyannyira, hogy a templom használhatatlanná vált. A 15. században ezért a templom belsejébe egyméternyi vastagságú agyagréteget hordtak be. Ezen alakították ki a templom új padlószintjét. Amikor a 20. században az Anna-szállót felépítették, az alapozása csak ennek az agyagrétegnek a tetejéig ért le, azaz a későbbi építkezések nem tudtak minden korai emléket elpusztítani. Az agyagréteg ötszáz éven át védte a korai templombelső épített elemeit.

Száz évvel korábbi a templom

A 12. századi leletanyag alapján a régészek feltételezik, hogy az apátság templomát az első írásos említéseknél (1214-1221) száz évvel korábban építették. Az agyagréteg elbontásakor előkerült templom egyhajós, enyhén patkóíves záródású szentéllyel készült épület, nyugati oldalán egyetlen toronnyal. Belső tere 25-ször 8 méteres. A kolostor a templom déli oldalához kapcsolódik, amelyből keleten a káptalantermet, délen a konyhát tárták fel Pusztaiék.

A szentély külső ívénél sarkukra állított, négyzet alakú kőlapok voltak, egy sorral beljebb körív mentén lefektetett téglalapok találhatók, egészen a főoltárig. A főoltártól nyugatra észak-dél irányú sávokban rakták le a padlót burkoló kőlapokat. Az oltártól nyugatra, a kép közepén egy ismeretlen funkciójú mélyedés

Mivel a templomba hordott agyagréteg a falakat nem fedte le, azokat a környék lakossága a templom 16. századi elhagyása után az alapozásig kibányászta. Csak a templom tornya menekült meg az újkori kőbányászok pusztításától. Itt a fal az egykori boltozat indításáig megmaradt. Mielőtt az agyagréteget behordták volna, a falakon belüli területről a padlót burkoló vörös kőlapokat javarészt fölszedték. Csupán a templombelső töredékén maradt meg az eredeti kőburkolat. Többnyire ott, ahol a hajóban és a szentélyben oltárok - összesen öt - álltak. A korai oltárokat nem akarták elpusztítani, így alóluk már nem szedték ki a köveket.

A burkolólapok számára leöntött fektetőhabarcs viszont tökéletesen megőrizte a kőlapok lenyomatát ott is, ahol maguk a lapok már hiányoznak. Így a templom eredeti belső padlója, annak mintázata tökéletesen rekonstruálható. A hajóba épített négy mellékoltár, valamint a szentélyben álló főoltár igen jó állapotban maradtak meg. A régészek sejtik az egykori ereklyetartó, a keresztelőmedence (ez amúgy nem szokásos egy bencés templomban), a kórusrekesztőfal és a kórus helyét is.

A temetőkápolna

A templombelsőt vizsgálva három szintet különböztetnek meg Pusztaiék. A templomba nyugatról belépő csak a hajót láthatta, amit egy rekesztőfal választott el a szerzetesi kórus és a szentély alkotta egységtől. A később épített karzat, illetve a kerengőfolyosó helyét is megtalálták a szakértők, és meghatározták a karzat magasságát is.

A templom északi oldalához hozzáépítettek egy temetőkápolnát. E kápolnában temették el a 13. századra több ágra szakadt Miskolc nemzetség családtagjait. Téglából, majd a későbbi időkből riolittufa kváderekből falazott sírokat találtak az archeológusok. A sírokba több alkalommal is temetkeztek. Ilyenkor a korábbi halott hosszú csontjait és koponyáját egymásra rakva, a sírépítményből leválasztott, a lábnál kialakított fülkében helyezték el. Téglából készült sírok nemcsak a templom északi oldalához épített temetőkápolnában voltak, hanem attól északra is.

Miskolctapolca első temploma

A mocsárbeli szigeten a bencés templomot és a temetőkápolnát is megelőzte egy kör alakú templom, egy rotunda felépítése. Falai egy méter vastagok, a kör külső átmérője nyolc méter. Mivel még nem tárták fel teljesen, kormeghatározása még nem pontos - közölték a régészek. Valószínű, hogy már a 11. században állhatott. Félkör- vagy patkóíves szentélye lehetett. Ennek indítását már látják az archeológusok, de a rotunda szentélyének teljes feltárására 2012-ben már nem volt módja Pusztaiéknak. A rotundára a 15. században egy sekrestyét építettek. Ekkor rabolhatták ki a közepén lévő téglasírt.

A 12. században a bencés templomot a már álló rotundához kapcsolták. A bencés templom egy keskeny szeletet levágott a korábbi körtemplom falából. Pusztaiék a 2012-es ásatások alapján azt feltételezik, hogy Miskolctapolcán ez a rotunda lehetett az első templom. Feltehetően plébániatemplomként működhetett. A bencés templom felépítése során nem bontották el. A rotundához kapcsolódó plébániai jogok pedig átszálltak az új templomra. Ez lehet a magyarázata annak, hogyan került keresztelőmedence a bencés templom hajójába.

Az alapító sírja?

A korai kerek templom szerepe az átépítés során megváltozott. Padlója alatt egy téglával falazott, igen gondosan megépített sírt találtak a kutatók. E sír a rotunda mértani közepén van. Ide temethették az apátság alapítóját. A régészek feltételezik, hogy az eltemetett személy a városnak is nevet adó Miskolc nevű előkelővel azonos, vagy annak közvetlen leszármazottja.

A szentélybe vezető lépcső nagyméretű kváderkövei

Az alapító sírjának elhelyezkedése, a kiemelt építészi téralakítás nemcsak a túlvilágra való előkészület jeleként, de a hatalom halál után is megmaradó reprezentációjaként is értelmezhető. Ezzel a magyar nemzetségek - ha szerényebben is - Nagy Károly (742-814) aacheni, a mai Németország területén lévő, kör alakú palotakápolnáját utánozták. A frank birodalom uralkodójának temetkezése példáként lebegett minden európai király és fejedelem, sőt az előkelőbb magyar nemzetségek előtt is.

Az apátság alapítójának sírját a 15. században kincskeresők kifosztották. Ez sem változtat azonban azon, hogy Tapolcán a bencés apátsági templom mellett előkerült rotundával, benne az alapító sírjával egy olyan épületegyüttest alkot, amely nemcsak a bencés élet korai századainak, de az Árpád-kori magyar nemzetségek világhoz és a túlvilághoz való viszonyának is iskolapéldája - mondta az [origo]-nak Pusztai Tamás.