A törpe ásósáska vagy evezőlábú sáska (Ellipes minuta) kitűnő ugróképességét eddig is ismerték a szakemberek, azt viszont nem tudták, hogy a kevesebb mint 1 centiméteres rovar vízen is ugyanolyan jól ugrál, mint a szárazföldön. A Current Biology szakfolyóiratban megjelent cikk szerint ezt a képességét annak köszönheti, hogy a hátsó lábait egy sor, rugószerű képlethez kapcsolódó, lapátszerű lemezke borítja.
"A törpe ásósáskáknak sikerült megoldaniuk a legnehezebb feladatot, azaz elugrani a vízfelszínről" - mondta Malcolm Burrows, a Cambridge-i Egyetem kutatója. "A kis rovarok számára a víz halálos, tapadós csapdát jelenthet: a víz megragadja és megtartja a rovart, amely kitűnő zsákmány egy figyelmes hal számára. A törpe ásósáskák a maguk előnyére fordították a víz tapadósságát és ezt a tulajdonságot kihasználva képesek ugrani."
Burrows véletlenül vette észre ezt az egyedülálló viselkedést, amikor egy dél-afrikai tavacska partján üldögélve fogyasztotta elemózsiáját. Furcsa hangokra figyelt fel, amelyek a tó irányából érkeztek. Amikor közelebbről is szemügyre vette a dolgot, felfedezte, hogy néhány rovar a vízből a part felé ugrál. Jó tudóshoz illően befogott néhányat belőlük, és bevitte őket a laboratóriumba, ahol munkatársával, Gregory Suttonnal közösen sikerült nagysebességű filmfelvételt készíteni a vízen ugráló állatokról.
(Burrows et al., Current Biology)
A felvételek elemzésekor derült ki, hogy a rovarnak lapátszerű lemezkék borítják a hátsó lábait, amelyhez egy rendkívül rugalmas fehérje (rezilin) alkotta "rugók" kapcsolódnak. Amint a lapátkák belemerülnek a vízbe, legyezőszerűen kitárulnak. Az ásósáska ezután "megragad" egy vízgömböt, ezt lefelé taszítja, ennek hatására teste az ellenkező, biztonságos irányba repül.
A kutatók most azon gondolkodnak, hogyan használhatnák ki a rovarláb tulajdonságait a gyakorlatban. Az ötletek között szerepel például, hogy kis víz alatti robotjárműveket lehetne meghajtani a sáskalábhoz hasonló szerkezetű propellerrel.