Ide a tisztiorvossal, vigyék a bolondok házába ezeket

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1938. február 21-én vették őrizetbe Szálasi Ferencet, a nyilaspárt egyik vezetőjét. Márciusban azonban Németország bekebelezte Ausztriát, és a vezér hamarosan újra szabadon tevékenykedhetett. Az ország ezután egyre inkább Hitler érdekszférájába sodródott.

1938. január 1-én röplapok árasztották el Budapestet. Az üzenet nem volt bonyolult: "1938: Szálasi". A nyilasmozgalom így sulykolta, hogy ez már az ő évük lesz, eljött a hatalomátvétel ideje. Nemcsak egységesülési folyamataik játszottak ebben szerepet, hanem az is, hogy a kelet-közép-európai térségben vészesen erősödött a német nácik befolyása, amihez asszisztáltak az angolok megbékéltetési politikájukkal.

A nyilasok befolyása a magyar honvédségben is egyre nyomasztóbbá vált 1938 elejére. Rátz Jenő vezérkari főnök szoros kapcsolatot tartott a szélsőjobboldallal. Ez a kör Németország erősödésével számolt, és a magyar hadsereg megerősítését szorgalmazta. A budapesti kormány azonban elutasította a gigantikus fegyverkezési programot, mire Rátz 1938. január 2-án tiltakozásul benyújtotta a lemondását. Ezt Horthy Miklós kormányzó nem fogadta el - foglalta össze a hatalmi elit torzsalkodásait az 1970-80-as években kiadott Magyarország története sorozat Horthy-korszakkal foglalkozó kötetében Tilkovszky Loránt történész.

Tiszti szervezkedés januárban

Hogy milyen lehetett a hangulat a honvédségben, arról John Keyser angol üzletember, Teleki Pál gróf barátja írt jelentést a brit külügyminisztériumnak. Keyser 1938 októberében járt Magyarországon, tapasztalatai szerint a magyar hadseregen belül 80-90 százalékos volt a "nácik" vagy a "németpártiak" aránya. Alighanem a tisztekre utalt a brit üzletember, akiket szerinte "megbabonázott a német hadsereg dicsősége" - derül ki Margit Szöllösi-Janze müncheni történészprofesszornak a mozgalomról készült, német nyelvű könyvéből.

Tilkovszky ír arról, hogy Rátz lemondási kísérlete után a vezérkari tisztek egy csoportja Soós Károly tábornokot, az 1919-es szegedi ellenforradalmi kormány egykori hadügyminiszterét kérte fel, hogy cselekedjen. Soós még 1938 első heteiben felkereste Horthyt, "átnyújtva egy újabb memorandumot, amely a baloldali agitáció és a zsidó befolyás tűrésével vádolta a Darányi Kálmán vezette kormányt, és felvetette az alkotmány felfüggesztésének és Horthy diktatúrájának gondolatát. Teljes szervezkedési szabadságot követelt a szélsőjobboldali erőknek, így Szálasinak is."

Horthy elutasítja a követeléseket

Horthy a Szálasi Ferencre, a nyilasok vezérére vonatkozó követeléseket elutasította, és diktatúrát sem vezetett be. Turbucz Dávid 2011-ben megjelent Horthy-életrajzában erről így ír: a kormányzó nem értett egyet a nyilasok jövőképével és stílusukkal sem. Ellenszenvét az egyik szélsőjobboldali párt akciója is növelte, miután még 1937. november 28-án Debrecenben, majd országszerte "Éljen I. Miklós király" szövegű szórólapokat kezdtek el terjeszteni.

Ez a hazai szélsőjobboldal kutatója, Paksa Rudolf szerint Balogh Istvánnak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) debreceni vezetőjének akciója volt. Debrecenben Baloghék királynak kiáltották ki Horthyt. Ám a kormányzó nem akart uralkodni, sőt Szálasi sem értett egyet az MNSZP debreceni fellépésével, ezért Baloghot kizáratta a pártból.

Széchenyi gróf, a nyilasok egyik vezetője

Pedig az MNSZP éppen a széttöredezett nyilasmozgalom egységesítésére törekedett 1937 folyamán. Előbb az Endre László vezette Fajvédő Szocialista Pártot és Szálasi pár hónappal korábban feloszlatott mozgalmát, a Nemzet Akaratának Pártját (NAP) fogta össze, majd hat nyilasszervezet egyesült októberben az MSZNP égisze alatt. Az egyesült pártot Szöllösi-Janze szerint formailag Endre és Szálasi vezette, helyetteseik Csia Sándor, illetve Széchenyi Lajos gróf voltak. A gyakorlatban Balogh kizárásáig hárman irányították a pártot: Balogh, Széchenyi gróf és Szálasi, de a tényleges vezető az utóbbi volt. Amikor Baloghot kizárták, a helyére Csia került a vezetőségben.

Nyilaskeresztesek gyűlése (a kép valószínűleg 1938 után készült)

Paksa Rudolf szerint Széchenyi Lajos szerepe többek között az volt, hogy helyiséget biztosított az MNSZP-nek. Keresztessy Csaba kutatásai szerint az Andrássy út 60.-ban (a mai Terror Háza Múzeum épületében) Ali Ahmed Mirzáné perzsa hercegnétől béreltek helyiségeket a nyilasok. A perzsa hercegné (aki Reiszner Gizellaként született) nevén volt a nyilasok "Hűség Házaként" ismert épülete. Az Andrássy út 60. utóöröklési joga ugyanakkor a Pesti Izraelita Hitközséget illette. Az örökhagyó Perlmutter Izsák zsidó múzeumot létesített volna az épületből. Ez a család adta tehát bérbe a nyilasoknak az épületet, ám Mirza hercegné sokat panaszkodott Széchenyi Lajosra, mert nem fizette rendszeresen a házbért.

Előkerültek a kormánypárt mérsékelt politikusai

Látva a nyilasok erősödését, a katonaságon belüli befolyásuk növekedését, Horthy és Darányi cselekvésre szánta el magát. Turbucz szerint Horthy "meg volt győződve arról, hogy a katonatiszteknek távol kell tartaniuk magukat a politikától". Ekkor vették elő a kormánypárt, a Nemzet Egység Pártja (NEP) mérsékeltebb politikusait. 1938. február 15-én a Belvárosi Polgári Körben Zsitvay Tibor, a NEP fővárosi elnöke igyekezett a közvéleményt a nyilasok ellen hangolni. A Pesti Hírlap így tudósított erről másnapi címében: "A polgárság összefogását sürgette Zsitvay Tibor a felforgatásra törő szélsőségek ellen".

Zsitvay burkoltan Szálasira célozgatott: "Sokan a jövő építő munkáját előzetes tatárjárással akarják kezdeni. Mi szembenézünk ezekkel és azt mondjuk: 'Ide a tisztiorvossal, vigyék a bolondok házába ezeket" - szögezte le Zsitvay, hozzátéve, "a kormány tudja a kötelességét, és céltudatos eszközökkel munkálja ki a nemzet jövőjét".

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója - nem akart király lenni

Letartóztatják a nyilasokat

Zsitvay tévedett, néhány hónap múlva ő maga fog kilépni az egyre jobbra tolódó kormánypártból, de 1938 februárjában, még Ausztria német bekebelezése, az Anschluss előtt úgy tűnt, a mérsékelteknek is marad terük a magyar politikában.

Ennek egyik jele volt, hogy a magyar politikai rendőrség letartóztatta a nyilasok vezetőit. 1938. február 21-én a belügyminiszter utasította a politikai rendőrséget, hogy a Szálasi pártját feloszlató rendeletnek "minden törvényes eszközzel szerezzenek érvényt".

A Pesti Hírlap erről 1938. február 23-án a hivatalos MTI-közlemény alapján számolt be: a rendőrség a Magyar Nemzeti Szocialista Párt "helyiségeit hatóságilag bezárta, és mindazokat az egyéneket, szám szerint hetvenkettőt, akik a nevezett csoport törvényellenes működésében és szervezkedésében vezető szerepet vittek, előállította a rendőrségre, ahol ellenük a rendőri felügyelet alá helyezés elrendeltetett." A rendőrség a közlemény szerint előállította gróf Széchenyi Lajost, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetőjét is.

Szálasi 1946-ban, a népbíróság előtt

Szálasi nem volt a helyszínen, de "értesült a rendőri intézkedésekről. A nyugalmazott őrnagy, amint megtudta, hogy a párthelyiséget lezárták, és híveit előállították a főkapitányságra, megjelent a rendőrség politikai osztályán. Erre őt is őrizetbe vették" - hangzik a hivatalos jelentés, mely szerint "a rendőrség a belügyminisztertől nyert utasítása szerint a mozgalmat szükség esetén még erélyesebb további rendszabályok alkalmazásával fogja elfojtani."

Változik a helyzet: Németország bekebelezi Ausztriát

A politikai helyzet 1938 márciusában döntően megváltozott: Hitler március 12-én bekebelezte Ausztriát. Tilkovszky szerint a magyar kormány 1938 elején nem győzte hangsúlyozni: elismeri, hogy "Ausztriának Németországhoz kell tartoznia".

Darányi pedig ezek után már nem leszámolni akart a nyilasokkal - írja Romsics Ignác történész, akadémikus -, hanem "megtévedt hazafiként" kezelte őket. Tárgyalt Szálasi egyik bizalmasával, Hubay Kálmánnal, és ígéretet tett néhány állami pozíció, sőt parlamenti mandátumok átengedésére is. A kormányfő - Tilkovszky szerint - az alkotmányos keretek tiszteletben tartásáért cserébe engedélyezte, hogy a Szálasi-párt utódjaként létrehozzák a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalom elnevezésű politikai alakulatot. Szálasi pedig hamarosan kikerült a börtönből.

Anschluss - Hitler csapatai bevonulnak Ausztriába

A Hubayval kötött egyezség miatt Darányi elvesztette a kormányzó párt konzervatív szárnyának bizalmát. Így aztán Bethlen István (1921-31 között miniszterelnök - róla is Romsics írt terjedelmes életrajzot) Horthynál járva elérte, hogy Darányit májusban lemondassák.

Imrédy Béla kormányzása alatt Magyarország tovább sodródott a németek érdekszférája felé. Hitler 1938 végén a részleges területi revízióval, a Felvidék (a mai Szlovákia) déli sávjának Magyarországhoz csatolásával egyre jobban magához kötötte hazánkat. A magyar politikai elit - Horthyval az élen - pedig végül a németek oldalán kormányozta bele az országot a második világháborúba, ami történelmünk egyik legsúlyosabb katasztrófájához vezetett.

Anglia és az Anschluss

Magyarország a nyilasok elleni 1938-as fellépést ugyanaznap, február 21-én tette meg, amikor a brit kormányból kilépett Anthony Eden külügyminiszter. Eden nem értett egyet Chamberlain kormányfő megbékéltetési politikájával (appeasement), amely az összeurópai béke érdekében adott szabad utat Kelet-Közép-Európában a német náci és az olasz fasiszta törekvéseknek. Chamberlain ellen ekkoriban még hiába lépett fel a brit parlamentben egy másik politikus, Winston Churchill, így Ausztria Hitler ölébe hullott.

Hitler az angolok tétlensége miatt magabiztosan tárgyalhatott Schuschnigg osztrák kancellárral 1938. február 12-én Berchtesgadenben. Február 16-án Schuschnigg kénytelen volt kinevezni a nácik emberét, Seyss-Inquartot belügyminiszternek, így az osztrák nemzetiszocialisták ellenőrzése alá került a rendőrség. Egy hónap múlva, március 11-én Schuschnigg lemondásra kényszerült, mert népszavazást szeretett volna Ausztria sorsáról. Ezt Hitler nem engedte meg, ezért Seyss-Inquartból lett osztrák kancellár. De nem sokáig: másnap, március 12-én bekövetkezett az Anschluss, a német csapatok bevonultak Ausztriába, az ország beolvadt a Harmadik Birodalomba.