Előbújt anyja szőréből a lajhárkölyök

Kosarában pihen Banya, a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) legidősebb nősténye, aki hasán hordozza 2012. december 24-én született kicsinyét a Fővárosi Állat- és Növénykert Pálmaházában

Már hathetes a Fővárosi Állatkertben született lajhárkölyök, de eddig szinte semmit sem lehetett látni belőle. A fiatal állat hím, de nevet még nem kapott.

Az Állatkert legifjabb lajhárja december 23-áról 24-ére virradó éjjel született, és mivel az anyát nem zárták külön a fajtársaitól, hanem továbbra is a Pálmaházban lakik, elvileg a közönség is láthatta már. A gyakorlatban viszont erre mostanáig nemigen kerülhetett sor, ugyanis az első hetekben az anyaállat annyira rejti a szőrébe csimpaszkodó jövevényt, hogy a gondozókon kívül senkinek sincs komoly esélye arra, hogy megpillanthassa. Bő hat hét elteltével azonban már megfigyelhető a kis lajhár, különösen délután, ugyanis a lajhárok ilyenkor a legaktívabbak.

A Banya nevű nőstény a hasán hordozza kölykét MTI/Kovács Attila

A budapesti lajhárcsalád legújabb tagja Banya, a legidősebb, tapasztalt nőstény, és Alf, az időközben a Majna-Frankfurti Állatkertbe költözött hím frigyéből született. A kölyökről már azt is tudni lehet, hogy hím ivarú, nevet azonban egyelőre még nem kapott.

Az állatkertben jelenleg összesen öt lajhár él. Banya és a kölyök mellett a csapat tagja Banya két korábbi nőstény utódja, illetve egy Zippo nevű hím, aki májusban érkezett a Majna-Frankfurti Állatkertből, cserébe Alfért. A cserére a rokontenyésztés elkerülése miatt volt szükség, hiszen Zippo sem Banyával, sem annak két, már felnőtt méretű lányával nincs rokonságban.

A kölyköt a legnagyobb eséllyel a délutáni órákban lehet megpillantani MTI/Kovács Attila

A lajhároknak hat különböző faja fordul elő a Földön, mindegyik Közép- és Dél-Amerika lakója. A Fővárosi Állat- és Növénykertben a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) képviselik ezt az állatcsoportot. A faj Panama, Kolumbia, Guyana, Suriname és Francia Guyana területén, Brazília északi vidékein, valamint Ecuador és Peru határvidékén, az ottani trópusi erdőségekben honos. Egy kifejlett kétujjú lajhár 54-74 centiméter hosszú és 4-9 kilogrammot nyom. Főként levelekből, gyümölcsökből, alkalmanként apró állatokból álló táplálékon él.

A kétujjú lajhár szőrzetének szerkezete és felépítése úgy alakult, hogy a nedves trópusi melegben minél jobb környezetet biztosítson a benne megtelepedő algáknak. A szőrzet színe eredetileg szürkésbarna, ám az algatelepek zöldes árnyalatúvá festik. Ez az együttélés mindkét szereplőnek jó: az algák kiváló életfeltételeket találnak a lajhár szőrzetében, a lajhár maga pedig álcázó terepszínhez jut, sőt, egyes feltételezések szerint a saját szőréről néha lenyalt algaadagok fontos táplálóanyagokat szolgáltatnak a lajhár szervezete számára. Mivel az állat élete nagy részében hassal felfelé, háttal lefelé függeszkedik, szőrzetének lefutása is ehhez igazodott.

A kétujjú lajhár további különlegessége a kromoszómaszáma, mely nem egységes, hanem fajon belül 52 és 64 között alakul. Ráadásul az ivari kromoszómáknál a szokásos XX és XY mellett az XO kromoszóma variáció is rendszeresen előfordul.

A kétujjú lajhár legjellemzőbb tulajdonsága azonban közismerten a lassúság. A lassú mozgásnak azonban mégsem a lustasághoz van köze. Egyrészt az állat anyagcseréje sem igazán élénk (ezzel összefüggésben a normál testhőmérséklete is viszonylag tág határok, 24 és 33 °C között mozog), így már eleve nem lehetséges a gyors mozgás. Táplálékának energiatartalma is csekély, ráadásul az óvatos előrehaladás a lombok közötti elrejtőzését is segíti, tehát védekező szerepe is van.

A lajhárok szaporodása is viszonylag ráérősen történik. Egyszerre csak egy kölyök születik, a vemhességi idő pedig az ilyen méretű állatokhoz képest meglehetősen hosszú, általában 44 és 50 hét közötti. Az ellések között eltelt idő is elég hosszú, átlagosan 26 hónapra tehető. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az ellés, és az akár 6-9 hónapig is elhúzódó utódnevelés annyira igénybe veszi az anyaállat szervezetét, hogy csak ezt követően képes újra fogamzásra. A fiatalok későn, nemtől függően 3,5-5 éves korukban érik el az ivarérettséget, de viszonylag sokáig, akár 30-40 évig is élhetnek.