Valami furcsa dolog történik a Nappal

Végre beindult a Nap: pár nap alatt négy óriási kitörés zajlott le rajta. Továbbiak is várhatók, és ezek már a Földre is hatással lehetnek. Ám a Nap az utóbbi időben gyengélkedik, és lehetséges, hogy jó ideig most van az utolsó esélyünk sarki fény megpillantására.

Az 1748-as számú napfoltcsoport május 13-15. között négy X-osztályú napkitörést produkált (ezek a legerősebb kitörések). Ezzel máris felülmúlta az összes többi napfoltcsoportnak az elmúlt évben mutatott együttes teljesítményét. A foltcsoport mérete még nő, és előrejelzések szerint 60% esély van egy újabb nagy kitörésre.

A Nap felszíne, a fotoszféra május 16-án, a Solar Dynamics Observatory napkutató szonda felvételén. Az 1748-as számú napfoltcsoport a napkorong bal szélénél, 9 óra irányában látható. A következő napokban egyre jobban a Föld felé fordul

A legutóbbi (május 15-i) kitörés során kidobódott napanyag már a Földet is érinti: május 17-én érhet bolygónkhoz, és geomágneses viharokat, sarki fényeket okozhat magas földrajzi szélességeken (azaz a sarkkörök környékén).

A Nap forgása miatt az 1748-as számú napfoltcsoport egyre jobban a Föld felé fordul a következő napokban-hetekben. Ha leszek további kitörések - amire nagy esély van -, a Földön is egyre jobban éreztetik hatásukat.

Ismét reménykedhetünk tehát az egyik legszebb természeti jelenség, a sarki fény megpillantásában, amely elég nagy kitörés estén a mi földrajzi szélességünkig is lehúzódhat. Érdemes figyelni a Spaceweather.com űridőjárási oldal aktuális információit.

A legutóbbi, május 15-i kitörés az 1748-as napfoltcsoport felett

Rendkívüli a mostani napfoltciklus

"A jelenlegi napfoltciklus több szempontból is rendkívüli az előzőekhez képest" - mondta az [origo]-nak Baranyi Tünde napfizikus, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa. "Nagyon lassan indult be, vagyis nagyon lassan kezdett gyarapodni a napfoltok száma. Ugyanakkor váratlanul gyenge az aktivitás az előző ciklusokhoz viszonyítva. Jelenleg a napfoltok számában nincs határozott emelkedés, 2012-ben volt néhány hónap, amikor nagyobb volt az aktivitás. Az előrejelzések szerint néhány hónap lehet még hátra a maximumig, de már nem várható, hogy sokkal magasabbra emelkedjen a naptevékenység szintje."

Egy-egy napfoltciklus napfoltminimumtól (tehát amikor a legkevesebb a foltok száma a Nap felszínén) a következő napfoltminimumig tart. Ez egy 11 éves ciklus, amelynek a közepe táján van a legtöbb napfolt (napfoltmaximum). A mostani, 24-es sorszámú ciklust szokatlanul hosszú ideig tartó napfoltminimum előzte meg. Az aktuális napfoltmaximumot idénre várják a csillagászok.

A szakember szerint még nem lehet megmondani, hogy a mostani nagy kitörések már a napfoltmaximum előjeleinek számítanak-e. Azt sem lehet tudni, hogy mi a mostani ciklus gyengeségének az oka. Legutóbb az 1900-as évek elején volt egy hasonló ciklus. Vannak olyan mérések, amelyek azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedben a napfoltokban lévő mágneses tér erőssége folyamatosan csökken.

"Még az is lehetséges, hogy a következő ciklusban alig lesznek napfoltok. Voltak már olyan hosszabb időszakok, amikor ez volt a helyzet. A legismertebb az úgynevezett Maunder-minimum, ami 1645 és 1715 közé esett" - mondja Baranyi Tünde.

A Maunder-minimumot megelőzte a Spörer- és Wolf-minumum, valamint követte a kisebb Dalton-minimum. A négy egymást követő minimum teljes időszakát tekintve a Nap igen gyenge aktivitása a kis jégkorszakkal (kb. 1350 és 1850 között), az átlagosnál valamivel hűvösebb évekkel, főleg kemény telekkel esett egybe Európában és Észak-Amerikában. Ennek alapján elsőre még azt is mondhatnánk, hogy egy hasonló jelenség jól is jönne a globális felmelegedés mérséklésére, ám az összefüggések ennél sokkal bonyolultabbak lehetnek a Nap-Föld fizikai kapcsolatok, illetve a földi rendszerek között.

Mindenesetre, ha nem lesznek napfoltok, akkor nem lesznek napkitörések sem. Ha nem lesznek napkitörések, akkor nem éri el a Földet a kidobódott napanyag, és akkor nem lesz, ami sarki fényt gerjesztene. Ezért is érdemes tehát figyelni a következő időszakban, mert aztán lehet, hogy csak gyermekeink, unokáink fogják megint látni a lenyűgöző jelenséget.