Iszonyú zajjal jön az amerikai kabócainvázió

Több centiméteres fáraókabócák (Magicicada) inváziójára készülnek az Egyesült Államokban. Ezeknek a rovaroknak az a különlegessége, hogy 13 vagy 17 évenként egyszer rajzanak pár hétig, a többi időt a föld alatt töltik. Az USA több államában most a tizenhétéves kabócák (Magicicada septendecim) milliárdos nagyságrendű megjelenését várják.

Az időszaki kabócákról már az angol Királyi Társaság folyóiratának (Philosophical Transactions of the Royal Society) 1665-ben megjelent első száma említést tesz. A rovarok közt egyedülállóan hosszú szaporodási ciklusuk rejtélyét azonban azóta sem sikerült megfejteni.

Az időszaki kabócák - fajtól függően - 13 vagy 17 évet töltenek lárvaállapotban a talajban, ahol a fák gyökérnedveit szívogatják. Amikor letelt a fejlődési idő, óriási tömegben bújnak elő a földből ezek a nimfáknak is nevezett fejlődési alakok, és felmásznak a fákra. Az utolsó vedlés után itt bújnak ki a lárvabőrből a piros szemű, több centiméteres kifejlett rovarok.

Így másznak elő a földből a lárvák

Elviselhetetlen zajt csapnak

A kifejlett állatoknak egy célja van: a szaporodás. A hímek fülsiketítő, tömegben akár a 100 decibelt is megközelítő (a sugárhajtású repülőgép hangereje 130 decibel), monoton, ciripelésszerű hanggal csalogatják magukhoz a nőstényeket, melyek csak éles kattintásokkal válaszolnak a nászénekre.

A tücskökkel és más ciripelő rovarokkal ellentétben a kabócák nem a szárnyukat vagy a lábaikat dörzsölik össze a hangadáshoz, hanem különleges hangadó szervük - egy izmok által rezegtetett hártya - van a potrohukon (ezért is keltenek jóval erősebb hangot). Az időszaki kabócák hangja nagy tömegben szinte elviselhetetlen az emberi fül számára.

A párzás után a nőstényet kis hasadékokat vájnak az ágakba, és ebbe rakják a petéiket. Mire a peték 6-10 hét múlva kikelnek, szüleik már elpusztulnak és tetemeik vastagon fedik a talajt. A frissen kikelt lárvák is lepottyannak a talajra és beássák magukat. Ott élnek, amíg el nem érkezik az idő az átalakulásra.

Fáraókabóca Forrás: Flickr/ Stephen Little

Több szempontból is rejtélyesek

Az időszaki kabócák legnagyobb rejtélye, hogy honnan tudják, mikor telt le a fejlődésük hosszú ideje, mikor kell kibújni a talajból. Gene Kritsky, a College of Mount St. Joseph (Cincinatti) rovarásza szerint a nimfák valamilyen módon számolják, hogy hányszor hullatják le a fák a leveleiket. Ezt az elképzelést arra alapozza, hogy 2007 tavaszán több kabóca a kelleténél egy évvel korábban bújt elő. A megelőző tél szokatlan enyhesége miatt ugyanis sok fa télen is levelet hozott, amelyet tavasszal lehullatott, és új leveleket növesztett.

A rovarok életének másik megoldatlan rejtélye, hogy mi az oka a tömeges, összehangolt megjelenésnek. Több kutató úgy véli, hogy ez a ragadozók okozta károk mérséklése miatt alakult így az evolúció folyamán. Walt Koenig, az ithacai Cornell Egyetem viselkedésökológusa szerint a kabócák fő ellenségeinek, a madaraknak a populációi is ilyen hosszú távú ingadozásokat mutatnak, és a kabócák hosszú fejlődési időszaka ehhez alkalmazkodott.

További érdekesség, hogy a 13 vagy 17 éves fejlődésű kabócáknak több szaporodási csoportja van, amelyek más-más években rajzanak. Az északi régióban 12 ilyen szaporodási csoport (brood) ismert. A mostani a tizenhétéves kabócák egyik legnépesebb csoportjának, a II-es csoportnak a rajzása lesz, ezért is várják az eseményt nagy izgalommal a kutatók, és kevésbé lelkesen az átlagemberek. A kutatók abban bíznak, hogy most sikerül közelebb jutni a kabócák rejtélyének megfejtéséhez, az átlagemberek pedig abban, hogy minél kevesebb kellemetlenséggel megússzák a pár hetes kabócainváziót.

Olajban sütve a legfinomabb

Mivel a nagytermetű kabócáknak - eslősorban a nőstényeknek - rendkívül nagy a tápértékük, ezért sok helyen (főleg a távolkeleti országokban) ínyencségként, rendszerint sütve fogyasztják őket. Az amerikai szakemberek is arra bíztatják az embereket, hogy az invázió idején egyenek minél több kabócát. Még a Smithsonian Intézet blogoldalán is recepteket tesznek közzé a kabócák elkészítésére. Legegyszerűbb változat a fritőzben sült kabóca. Úgy kell rájuk gondolni, mint az ínyencfalatnak számító, szintén ízeltlábú rákokra, mondja Gaye L. Williams entomológus, és mindjárt vonzó falatnak fognak tűnni. Akik már megkósolták a sült kabócát, azt állítják, hogy az ízük is igen kellemes, különösen jól fűszerezve.

A kabócák a rovarok népes, mintegy 30 000 fajt számláló csoportját alkotják. Az egész világon, így Magyarországon is elterjedtek. A nálunk élő fajok aprók, egy faj, az óriás énekes kabóca (Cicada plebeja) kivételével pár milliméteresek, hangjuk - amely valamivel élesebb, mint a tücsökciripelés - viszont gyakran hallható.