Az Európai Űrügynökség (ESA) Herschel-űrtávcsövéből elfogyott a detektorok hűtésére használt hélium, így minden idők legnagyobb űrtávcsöve, a 3,5 méteres főtükrű Herschel "megvakult". A hír nem sokkolta a csillagászokat, mert a hűtőközeg tervezettnek megfelelő fogyási üteméből meglehetősen pontosan előre tudták jelezni a távcső végnapját, ami végül április 29-én következett be. Az infravörös távcső tulajdonképpen az égboltról érkező hősugárzást észleli, ezért hűtés nélkül annyit ér, mintha egy érzékeny optikai távcsőbe erős fényű lámpával világítanának bele.
Korábban felmerült, hogy a használhatatlanná váló távcsövet bele lehetne irányítani a Holdba, hogy a mesterséges becsapódást megfigyelve új információkat nyerjenek az égitestről. Az ötletet azonban végül elvetették. A nagy durranás, azaz a becsapódás tehát elmaradt, az észlelésre alkalmatlanná vált Herschellel azonban így is végre tudtak hajtani pár érdekes tesztet.
A távcsővel elvégeztek néhány olyan műszaki kísérletet, amelyet a működő műszerrel nem tehettek meg, mert az esetleges balsiker a küldetés idő előtti megszakadását okozta volna. Új szoftvereket próbáltak ki, és próbára tették egyes műszaki alrendszerek működőképességének határait. Az így szerzett tapasztalatokat a későbbi küldetések tervezésénél tudják hasznosítani. Az ExoMars szondát készítő szakemberek kérésére kísérletet végeztek a Herschel egyik kamerájával, amelyhez hasonló majd a marskutató szondán is működik. Az Euclid küldetés tervezői részére pedig az irányítást biztosító lendkerekekkel végeztek technikai kísérleteket.
Fontos feladat volt, hogy a használhatatlanná vált szondát eltávolítsák a működési helyéről, az L2 jelű Lagrange-pontból, hogy ne zavarja az ott működő és később oda küldendő űreszközöket. Több pályamódosítás után május 13-14-én 7 óra 45 percre bekapcsolták a Herschel hajtóműveit. Ezzel a maradék hajtóanyag legnagyobb részét felhasználva biztonságos, Nap körüli pályára vezérelték a távcsövet. Ennek eredményeképpen most a műszer a Földtől távolabb, bolygónknál lassabban kering a Nap körül. Végül június 17-én, magyar idő szerint 14:25-kor az ESA 35 méteres, Ausztráliában működő rádiótávcsövével kisugározták az utolsó parancsot a Herschel részére: „Kapcsold le minden berendezésedet!” A küldetés véget ért - legalábbis az adatgyűjtési szakasza.
A Herschel-űrtávcső amellett, hogy az eddigi legnagyobb világűrben dolgozó csillagvizsgáló volt, néhány további elsőséget és „leg”-et is magáénak mondhat. Az első űrobszervatórium volt, amelyik a távoli infravöröstől a szubmilliméteres hullámhosszakig a teljes spektrumot átfogta, ebben a tartományban minden más műszernél nagyobb felbontást ért el. Elsőként tudta a csillagfejlődés legkorábbi fázisait tanulmányozni. Elsőként tudott statisztikus vizsgálatokat végezni a csillagkeletkezés ütemére vonatkozóan galaktikus környezetünkben, vagyis a Tejútrendszeren kívül. A legnagyobb teljesítményű berendezés volt, amellyel a Tejútrendszeren belül a víz nyomai után lehetett kutatni. A Herschellel először lehetett összeszámolni a főként infravörösben sugárzó, erőteljes csillagkeletkezést mutató galaxisokat az egész Világegyetemben.
A felfedezések sora a műszer kikapcsolásával nem ért véget, hiszen az eddig összegyűjtött mérési adatok feldolgozása javában folyik, így a jövőben is számítani lehet érdekes felfedezésekre.
***
A Herschel-űrtávcső eddigi legfontosabb eredményeit egy korábbi cikkünkben már összefoglaltuk, és ugyanitt arról is olvashatnak, hogy milyen szerepet játszik a vizsgálatokban a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának (Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet) Infravörös Csillagászati Csoportja.
Az érdeklődők számos további felvételt találnak itt, a honlapon a lefényképezett objektumok pontos elhelyezkedése is látható.