Egy forradalom, négy temetés - 2. rész: Átkozott magyar némberek

Az 1848-as magyar szabadságharc utáni vérengzés irányítóját, Julius Jacob von Haynaut egy londoni sörgyárban felismerték és megverték a munkások 1850-ben. Híre ment ugyanis, hogy egy évvel korábban megalázó módon megvesszőztetett egy erdélyi asszonyt, Maderspach Károlynét. Az asszony 1849-ben írt naplóját az ükunokája adta át szerkesztőségünknek, amelyből az is kiderül, miért tette ezt vele a tábornok. Ha fellapozzuk hozzá a történelemkönyveket is, nemcsak az eseményeket lehet rekonstruálni, fel tudjuk vázolni a két főszereplő, Haynau és Maderspachné portréját is. Rajtuk keresztül pedig kicsit közelebb jutunk egy érdekes, fontos és nagyon romantikus korszakhoz, a XIX. század második feléhez - a szabadságharctól kezdve a megtorláson át egészen a kiegyezésig. 2. rész.

1. rész: Meg kell értenie, ebbe a szégyenbe belehalok

***

2. rész: Átkozott magyar némberek

Haynau augusztus 30-án érkezik vissza Pestre. Vonattal jön, néhány pesti előkelőség már a pályaudvaron fogadja. Virágokat szórnak elé a hölgyek, ahogy leszáll. Pár nap múlva 273 fontos polgár keresi fel rezidenciáján, hogy hódolatát nyilvánítsa neki. Köztük gróf Festetics Leó, a pesti Nemzeti Színház igazgatója, gróf Forgách Sándor vármegyei törvényszéki bíró, Koller Ferenc polgármester, valamint tanárok, céhmesterek, ügyvédek, professzorok, orvosok, kereskedők, kávéház tulajdonosok. Ott van az olasz zenekarvezető, Morelli is. És a két neves építész, Pollack Mihály és Hild József - akinek fia, Hild Rafael egyébként az osztrák sereg főhadnagyként védte a budai várat három hónappal korábban.

Miután szeptember végén Komárom is kapitulál, Haynau benyomja a terrorgombot. Röpködnek a halálos ítéletek, a vár- és sáncfogságok, vagyonelkobzások. A bosszúhadjárat ősszel ér a csúcsra. Október 6-án, az osztrák hadügyminiszter, Latour meggyilkolásának és a bécsi forradalom kirobbanásának első évfordulóján kivégzik az aradi tizenhármat és Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt. Az aradiak közt van horvát, szerb és örmény származású is. Aulich, Leiningen-Westerburg, Lahner és Poeltenberg pedig olyan német-osztrák, aki a magyar nyelvet sem nagyon bírja. A vértanúkhoz október 25-én még Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferenc költőfejedelem fia csatlakozik. Őt is Aradon lövik agyon. Azt mesélik, Haynau régi, személyes ellensége volt.

Aradi vértanúk Thorma János festményén Forrás: Wikipedia

A részben zsidó, részben főnemesi származású Haynau egyszerűen mindenkire odafigyel. A pesti és budai zsidókra kollektív büntetésként iszonyatos hadisarcot vet ki, mert támogatták a forradalmat. Ők szállították a magyar seregnek az egyenruhákat, egyéb szükségleteket. Kétmillió forintot kell kifizetniük. (Spira György szerint ekkoriban az óbudai zsidók összvagyona nincs negyedmillió forint). De levágja pénzzel az arisztokráciát is. A belvárosi Károlyi-palotában üti fel tanyáját, itt van a főhadiszállása. Ingyen lakik itt, nem fizet lakbért. A tulajdonos, Károlyi György gróf az, aki fizet. Háromhavi börtönre és 150 000 forintos pénzbüntetésre ítéli. A börtönt aztán elengedi, de a pénzt az utolsó krajcárig behajtja. Bátyja, Károlyi István gróf 400 000 forintért jöhet ki a hűvösről.

Persze a fővezér tud kegyelmet is gyakorolni. Igaz, csak úgy a maga módján. Gonzeczky János káplánnal még temesvári szolgálata idején került jó viszonyba. Neki kegyelmet ajánl, ha levelet tesz közzé, amelyben híveit a császár iránti hűségre biztatja. Az egyházfi meg is teszi, amit kér. Cserébe kötél helyett főbelövés a jutalma. Schweidel József tábornokot az osztrák seregből ismerte. Kereste a barátságát, valamennyire jóban is voltak. A régi szép időkre való tekintettel Schweidel szintén golyót kap a megalázó kötél helyett. 21 éves fia is a honvédeknél szolgált, apjával együtt várja sorsát Aradon. Ő börtönbüntetéssel megússza. De az altábornagy azért felajánlja neki, cserébe apja haláláért felveheti a Haynau nevet, ne kelljen a megbélyegzett Schweidel névvel élnie. Schweidel Albert köszöni, de nem él a páratlan lehetőséggel… Kiss Ernő ítéletét kötél helyett ugyancsak golyóra enyhíti, mert császári seregek ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. Persze lehet, hogy volt mögötte más is. A gazdag, földbirtokos altábornagyot szintén ismerte a seregből. Úgy hírlik, gyakran kért tőle kölcsön.

Közben 1849 őszén teljesen elkészül a Lánchíd. A híd, ami jóval több, mint egy átjáró két testvérváros között. A magyar szellem és haladás szimbóluma. A polgárosodó és egyesülni kívánó Budapesté. Ahol már megvalósul a közteherviselés: mindenkinek hídvámot kell fizetnie, ha át akar kelni rajta. November 20-án avatják fel ünnepélyes keretek közt. Az alapkövet még hét évvel korábban tették le, azon az ünnepélyen ott volt Petőfi, Széchenyi, Batthyány, Kossuth és József nádor is, meg a reformkor sok illusztris személyisége. Az avatás már nélkülük zajlik. Kossuth Törökországban bujkál, Petőfi, a nádor és Batthyány halott, Széchenyi pedig a döblingi elmegyógyintézet lakója. Haynau tábornok az, aki átadja a reformkor jelképét a népnek, miközben a fúvószenekar a Gott Erhaltét játssza.

Látkép a pesti Duna-part felől a Lánchíddal és a budai várpalotával Forrás: Wikipedia

Az év utolsó napján Pest városa díszpolgárrá választja Haynaut. Paszkevics és Windisch-Grätz herceggel és Jellasics bánnal egyetemben. A Bécshez jóval lojálisabb Buda tavasszal követi a példát: ott 1850. március 4-én lesz díszpolgár a táborszernagy. 1850 elején a pesti Alster Gasse (a mai Zrínyi utca) is új nevet kapott: innentől Haynau Gassének hívták.

Hogy Maderspachné átment-e valaha a Haynau utcán, azt nem tudjuk. A Károlyi Palota felé menet mondjuk nem esett útba. Amikor 1850 elején feljött Pestre, első útja ide vezetett. Azért keresi fel a fővezért, hogy János fián segítsen. Akit Világos után besoroztak az osztrák seregbe, és Triesztbe vittek. Másik fia, Maderspach Livius kíséri el. Aki így emlékezett vissza a találkozásra 1909-ben megjelent, Maderspach Károlyné tragédiája című könyvében: „Egy lengyel ulánus tiszt vezette be Haynauhoz, én az előszobában vártam aztán a tiszttel együtt. Egyszerre lármát, szidást hallottunk bent a szobában, mely az ajtó felé közeledik. A segédtiszt oda rohan, kinyitja az ajtót és karjaiba fogja ájuldozó anyámat, aki az öklével hadonászó Haynau elől hátrafelé menekül: „Átkozott magyar némberek - így kiabált -, ti csináltátok a forradalmat!”

Fia vezeti haza a másodszor is megalázott asszonyt. Aki három nappal később iratot kap Haynautól. Fizessen 800 pengőt 48 óra alatt, ha szabadon akarja látni katona gyermekét. Egy Schneider József nevű kereskedő adja neki kölcsön a pénzt. János hamarosan tényleg hazajön. Haynau tartotta a szavát. Haynau hozta a formáját.

Ahogy az ekkor már szintén a fővárosban tartózkodó Wallmoden tábornok is. Ő ismét úriemberként viselkedik. Bár segíteni nem tud rajta, maga keresi fel Pesten Maderspachnét, hogy sajnálatát fejezze ki a megvesszőztetés miatt.

Nem Maderspachné volt az egyetlen „magyar némber”, aki felkereste a fővezért. 1850 tavaszán Szendrey Júlia, Petőfi felesége - illetve akkor valószínűleg már özvegye - szintén Pestre jön Erdélyből. Úti okmányért megy könyörögni Haynauhoz. Bemhez akar eljutni Törökországba. Hátha ott van férje is, kedves tábornoka mellett. Őt is kidobják. „Talán Törökországban újabb forradalmat szerveznek az elmenekült forradalmár urak, s asszonyom ennek az új forradalomnak előkészítése érdekében óhajt kimenni közéjük? Nekem igen furcsa tapasztalataim vannak a magyar asszonyokról, feleségekről és anyákról. A szerelem igen szép dolog, de szerelemmel nem lehet megmagyarázni azt, hogy valaki Pestről Konstantinápolyba akar utazni. Ha kegyednek szerelemre van szüksége, azért igazán nem kell Törökországba menni...” – intézi el kérelmét a fővezér.

Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége Forrás: Wikipedia

A két nő talán egyszer-kétszer el is ment egymás mellett. Szendrey Júlia Garay Jánosék családjánál talált szállást, a mai Ferenciek terén. Maderspachné gyermekeivel 4 évig lakott Pesten, a volt Rösch-féle házban, a régi halpiacon, ami ugyanerre volt. Fiai kereskedelmi iskolába iratkoznak be, Antónia lányához házitanítók jönnek. Kikapcsolódni a Nemzeti Színházba és pesti Német Színházba járnak.

1851 tavaszán egy amerikai fiatalember, Charles Loring Brace járt Magyarországon. Elbeszélgetett az emberekkel, rácsodálkozott Európa „talán legszebb függőhídjára”, és hogy milyen sok osztrákellenes vicc terjed Pesten. Élményeit Magyarország 1851-ben címmel adta közzé, ez volt az első részletes magyarországi útleírás, ami az Egyesült Államokban megjelent. Brace Pesten Maderspachnéról is hallott. „Több olyan emberrel találkoztam, aki látta őt, és az esetről adott beszámolójuk, amit itt közlök, úgy gondolom alapjában véve hiteles.” – írja könyve egyik fejezetében, majd egy közel sem hiteles beszámoló következik, a „gazdag és magas rangú hölgyről”, akinek Haynau parancsára „százötven-százötven katona közt igazi vesszőfutásban volt része, vagyis az ún. Gassenlaufban.” „Mindennek hatására a büszke, nemes születésű hölgy megtébolyodott. A szerencsétlen asszony még mindig Pesten él, félőrülten. Sikerült megszereznie egy gallyat az egyik vesszőből, amivel ütötték, s megszállott módon karkötőt készített belőle, amelyet ma is visel." Nos, már akkor sem kellett mindent elhinni, amit Pesten pletykáltak.

Maderspachék 1854-ig laktak Pesten, utána visszaköltöztek Aradra.

Közben Haynauval nagyot fordult a világ.

3. rész szerdán: Egy forradalom, négy temetés - Ön mióta ekkora magyar?