Az utódok megölését akadályozza meg a monogámia a főemlősöknél

A monogámia valószínűleg azért alakult ki az embernél és néhány főemlősnél az evolúció során, hogy biztosítsa az utódok túlélését.

A szilárd páros kapcsolatokban a hímek nemcsak gondoskodnak az utódokról, de meg is védik őket más hímektől. A nőstény esetében ez azt jelenti, hogy gyorsabban lehet ismét vemhes - írják kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban.

A monogámia a madaraknál elterjedt viselkedés, de az emlősöknél igen ritka. Ezeknél az állatoknál ugyanis az utódok az anyaméhben fejlődnek ki, és a születés után a szoptatás miatt is sokáig függenek még anyjuktól. Ebben az időszakban, mialatt a nőstény nem képes az újabb szaporodásra, a hímek más partner után néznek.

A főemlősök egynegyedénél azonban kialakult a szociális monogámia. A kialakulás okairól a kutatók régóta vitáznak. A szociális monogámia azt jelenti, hogy a partnerek párkapcsolatban élnek, közösen nevelik fel az utódot, de előfordulhatnak más szexuális kapcsolatok is.

Christopher Opie, a brit University College London kutatója és csapata 230 egyed családfáját megvizsgálva információkat gyűjtöttek párosodási szokásaikról, továbbá arról, hogy milyen magas a populációban a kölykök megölésének aránya és milyen arányú a szülői gondoskodás.

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a monogámia kifejlődésének legnagyobb motorja az utódok megölésének lehetősége. A hímek ugyanis gyakran megölik más hímek utódait, hogy a nőstény hamarabb termékeny lehessen az ő utódjukkal. Egy monogám kapcsolatban az apa meg tudja védeni utódait az ilyen támadásoktól. Ha pedig meg tudják osztani egymás közt a gyermek gondozásával járó terheket, az anyának több erőforrása marad a szoptatásra. Ennek hatására csökkenhet is a szoptatási időszak hossza, így a nőstény hamarabb készen áll az újabb vemhességre.

Sok főemlősfajnál hosszú a gyermekkor, tehát a szülőktől való függés időszaka - többek közt azért, mert ezen emlősök általában viszonylag nagy agyának több időre van szüksége a kifejlődéshez. Az utódnevelésben együttműködő apák biztosítják ezt a hosszú gyermekkort, és időt adnak az agy kifejlődésére. Feltehetőleg az embernél is hozzájárult a monogámia az összetett agy kialakulásához.

"Ez az első alkalom, hogy szisztematikusan teszteltük a monogámia kialakulásának különböző elméleteit, és a vizsgálat végül rámutatott, hogy az utódok megölésének veszélye a legfőbb ok. Ezzel lezárult a monogámia eredetéről szóló, régóta tartó vita" - véli Christopher Opie.