Az űrkorszak küszöbére érkezett Magyarország

Az elmúlt években a szakadék szélén táncolt a hazai űrkutatás, de rövidesen Magyarország is csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez. Ez többek között azért lenne jó, mert így elkerülhetnénk a  technológiai rabszolgaságot, és minden területen nőne az ország érdekérvényesítő képessége.

A magyar kormány felkérte a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy értesítse az Európai Űrügynökséget (European Space Agency, ESA): Magyarország szeretné megkezdeni a teljes jogú tagságról szóló csatlakozási tárgyalásokat.

"Rendkívüli módon örülünk ennek a lépésnek" - mondta Ferencz Csaba, a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke az Origónak. "Már 2008-ban be kellett volna lépnünk, akkor is készen álltunk rá, és az ESA is számított ránk. Az akkori kormány azonban nem teremtette meg ennek a pénzügyi feltételeit, és ekkor indult el az a válság a magyar űriparban és űrtevékenységben, amelynek során a túlélésre játszottak a hazai szakemberek, és amelyet mostanra sikerült konszolidálni."

Az ESA - amely az Európai Unió űrinfrastruktúrájának teljes fejlesztését, illetve az ezekhez kapcsolódó űrkutatási feladatokat végzi - újabb öt évet várt ránk, és a magyar szakemberek kiváló eredményeire tekintettel egy speciális partnerségi státuszban kezelt bennünket. De miért érdeke Magyarországnak, hogy teljes jogú tag legyen?

"Nem arról van szó, hogy egy második Farkas Bertalant küldünk majd a világűrbe" - mondja Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője. "A csatlakozás óriási lehetőség Magyarország számára, hogy részt vegyen a legfejlettebb európai űripari, űrtevékenységi programokban, hogy a hazai cégek és kutatók európai megrendeléseket kapjanak. Az űripar minden országban húzóágazat, és ez minden szintre igaz. Arra is, ha csak csavarokat kell gyártani egy űreszközhöz, és arra is, ha egy komplett műholdat kell megépíteni."

Forrás: AFP/Mario Vedder

A tagdíj 90 százaléka visszajöhet

Különleges partnerség ide vagy oda, Magyarország jelenleg csak nagyon korlátozottan vehet részt az európai űrprogramokban, de a csatlakozással, a teljes jogú tagsággal komoly forráshoz jutnának a hazai űripari cégek, amelyek között már európai léptékkel mérve is találhatók közepes méretű vállalkozások. Az ESA-nak fizetendő éves tagdíjnak - jelenlegi becslések szerint ez 6-8 millió euró lesz, a pontos összeget a csatlakozási tárgyalások során állapítják meg - ugyanis mintegy a 90 százaléka visszapályázható lenne a hazai cégek számára. (A 2008 előtti években évi pár százmillió forintot kapott a költségvetésből a hazai űrkutatás.)

"Ez az igen magas kvalitású munkaerőszektorban teremtene új munkahelyeket itthon, és új távlatok nyílnának a tudományos kutatási pályázatoknál is. A külföldi példák alapján az ide befektetett pénz minden más befektetésnél jobban hasznosul" - mondja Timár.

Többek között azért, mert így itthon lehetne tartani a legjobb kutatókat, mérnököket, informatikusokat. A hazai űripar, űrkutatás eddigi eredményeit Európa-szerte - Oroszországban is - elismerik, a magyarokat megbízható partnernek tartják, így várhatóan lesznek megrendelések. Ez pedig egyre erősödő űripart, egyre növekvő profitot és hazai fejlesztésű technológiákat hozna.

Forrás: AFP/P. Baudon

Sok millió euró úszott el az elmúlt években

Ennél azonban sokkal többet is nyerhetünk. A tagországok, így Magyarország által is, az EU-ba befizetett pénz egy részét (eurómilliárdokban mérhető összegeket) ugyanis a közösség az űrtevékenységre, az űrinfrastruktúrára, űrszolgáltatásokra költi.

"Ha nem vagyunk az ESA tagjai, akkor ebből a keretből nem folyhat vissza pénz a magyar űriparba. Az ESA-tagsággal azonban megnyílik a lehetőség arra, hogy az éves tagdíjunk többszörösét kitevő megrendeléseket kapjanak a hazai űripari cégek. Ehhez viszont fejlett űripar kell: Görögország például hiába tagja az ESA-nak, egyik ágon sem tud érdemleges összegeket visszapályázni, egyszerűen azért, mert nincsen eléggé fejlett űripara" - mondta az Origónak Solymosi János, a Magyar Űrkutatási Tanács tagja, a legnagyobb magyar űripari cég, a BHE Bonn Hungary űrtechnológiai igazgatója. "Az elmúlt években sok millió euró bevételtől esett el a magyar ipar azért, mert ESA-tagság nélkül bizonyos nagy értékű projektekben a hazai űripar nem vehetett részt. Ha nem vagyunk ESA-tagok, akkor a magyar adófizetők pénzéből is finanszírozzák a többi ország műszaki fejlődését úgy, hogy mi kimaradunk a fejlettségből adódó előnyökből."

Technológiai rabszolgaság

"Csehország, Románia és Lengyelország már az ESA teljes jogú tagja. Ők hamarabb megértették, miért fontos ez, és hozzánk képest már gazdasági előnyre tettek szert az európai űriparban. Ha Magyarország is teljes jogú tag lesz, nálunk is megnyílik a fejlődés útja. Ha nem leszünk teljes jogú tagok, akkor nemcsak az űripar és űrkutatás területe sorvad el a legjobb szakemberek elvándorlását is beleértve, hanem általános lemaradást okoz ipari, gazdasági és infrastrukturális területen, mert valóban ez az egyik legfontosabb csúcstechnológiájú húzóágazat" - mondja Ferencz Csaba.

"Mostanában elég sokat lehet hallani az úgynevezett technológiai függőségről, vagy kevésbé szalonképes kifejezéssel élve a technológiai rabszolgaságról. Minél erősebb egy ország ipara, különösen a high-tech szektor, annál jobb az ország érdekérvényesítő képessége, és nem csak technológiai értelemben, hanem minden területen. Az űrtechnológia a technológiai piramis csúcsán helyezkedik el, minden mutatójával magasan a gazdaság élvonalában van. Úgy gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy a fejlett technológiával rendelkező országok gazdasága és életszínvonala is jobb. Elsőrendű érdeke tehát az országnak, hogy úgy és ott fejlődjünk, ahol a legkisebb befektetett energiával a legrövidebb idő alatt a legmesszebbre juthatunk" - mondja Solymosi.

Egy nap űr nélkül

Űrinfrastruktúra nélkül ma már nem tudnánk létezni. Gondoljunk például a távközlésre, navigációra, időjárás-jelentésre. A műholdas rendszerek behálózzák az életünket. Ha csak egy napra is kiesnének, gyakorlatilag megbénulna a civilizáció működése. Űreszközök nélkül saját bolygónkat sem ismerhetnénk meg, hiszen egy rendszert kívülről is kell vizsgálnunk ahhoz, hogy teljesen megértsük a működését. Erre jó példa az időjárás-előrejelzés, amely a megbízhatatlan néhány órás helyett megbízható öt napossá fejlődött a műholdaknak köszönhetően.