Összerakták minden idők egyik legnagyobb halát

A 165 millió évvel ezelőtt élt Leedsichthys hatalmas, 16 méter hosszú planktonevő csontoshal volt. A méret mellett lenyűgözőek azok a folyamatok is, amelyek lehetővé tették egy ilyen nagy vízi állat megjelenését.

Az elmúlt évek során számos darab előkerült a középső jura időszakban élt hal, a Leedsichthys csontvázából. Igazán jó megtartású maradvány azonban nem állt rendelkezésre, így senki nem tudta megbecsülni, hogy eredetileg mekkorára nőhetett az állat.

A közelmúltban a Skót Nemzeti Múzeumban, a Glasgow és az Edinburgh Egyetemen, valamint a kanadai Royal Tyrrell Múzeumban dolgozó paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport vizsgálta meg a leleteket. A régebbi töredékes maradványok mellett lehetőségük volt egy új példányt is tanulmányozni, amely Peterborough közelében került elő. Nemcsak a csontok morfológiáját vizsgálták, hanem azoknak a belső szerkezetét is, ami a fák évgyűrűihez hasonlóan utal az állat növekedésére. Ezek alapján meg tudták becsülni a vizsgált példányok életkorát és a nagyságát. Eredményeik szerint a kisméretű felnőttek 8-9 méter hosszúak voltak, és 20 éves korukra érték el ezt a méretet. A 38 éves felnőtt példányok viszont akár 16,5 méteresre is nőhettek, jelentősen túlhaladva a ma élő tengeri halakat.

A Leedsichthys rekonstrukciója Forrás: Dmitry Bogdanov / Wikipedia

A kutatók reményei szerint az eredményeik hozzájárulnak a halak és az óceáni ökoszisztémák evolúciós történetének a megértéséhez. A mai óceánokban előforduló hatalmas méretű planktonevő élőlények (kék bálna, ördögrája, cetcápa) a legnagyobb élő gerinces állatok közé tartoznak. A jelek szerint a Leedsichthys volt az első, amely betöltötte ezt a szerepet az óceánokban. Ezt megelőzően a szuszpenziószűrő (vízben élő apró élőlényeket szűrögető) gerincesek nem nőttek 50 centinél nagyobbra. A nagyméretű plantkonevő jelenléte egyértelmű bizonyítékot szolgáltat, hogy a jura időszak közepén nagyon jelentős változások következtek be az óceánok plankton populációiban: valamilyen új, nagyon széleskörű elterjedést mutató és nagyon tápláló élelemforrás jelent meg a vizekben. Ez minden bizonnyal szorosan összefügg az evezőlábú rákok (Copepoda) megjelenésével, ami jelentősen megváltoztatta az óceánok biológiai produktivitását.

A Leedsichthys volt tehát az első igazi szuszpenziószűrő az óceánokban. Ráadásul a dinoszauruszok korában jelent meg, amikor a gigantizmus, vagyis a hatalmas testméret a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatokat produkálta a dinoszauruszok között is. A maradványok alapján maga a Leedsichthys körülbelül 10 millió évig fordult elő a középső- és a késő-jura tengerekben. Későbbi rokonai, a Pachycormida halak is sikeresen folytatták a szuszpenzió szűrést. Ezeknek a legnagyobb képviselői azonban már csak 4-6 méteresek voltak, soha többé nem érték el a Leedsichthysre jellemző hatalmas testméretet.

Már maga a méret is figyelemre méltóvá teszi az állatot, az ökológusok számára azonban legalább ennyire lenyűgözők azok az ökológiai folyamatok, amelyek lehetővé tették az ilyen nagy vízi állatok megjelenését és virágzását. A szuszpenziószűréshez egy egyedülálló szerkezetnek kellett kifejlődnie az állat kopoltyúin, hogy a száján átáramló vízből ki tudja szűrni a táplálékot jelentő apró rákokat. Ez a nagyon finom felépítésű szűrő nem fosszilizálódódott, de a Leedsichthys mérete alapján nyilvánvalóan nagyon hatékonyan működött. A paleontológusok biztosra veszik, hogy eltért a ma élő halak és bálnák szűrőberendezésétől, vagyis ugyanazt a problémát a maiaktól eltérően oldották meg. A sikeres megoldást bizonyítja, hogy a Leedsichthys maradványait világszerte (Észak-Németország, Normandia, Mexikó, Chile) megtalálták a tengeri üledékes kőzetekben.