Ezek voltak a legfejlettebb emlősök a dinók korában

A Kelet-Kínában talált 160 millió éves Rugosodon azt bizonyítja, hogy a mezozoikum uralkodó emlőseinek, a multituberculatáknak már a korai képviselői is készen álltak a fán élésre és a növényevő életmódra.

A multituberculaták („sokgumósfogúak”) nagyon sikeres növényevő emlősök voltak, sokkal változatosabbak és gyakoribbak, mint bármely más emlősök a földtörténeti középidőben, a mezozoikumban. Ezek alkották az egyik legsikeresebb és legtovább élő emlőscsoportot a földtörténet során. Egy Kínában felfedezett 160 millió éves, kihalt rágcsáló-szerű ősmaradvány segíthet megérteni, hogyan váltak a multituberculaták uralkodó csoporttá a kréta időszakban.

A most talált lelet (Rugosodon eurasiaticus) a multituberculatákon belül a legidősebb család képviselője. A csaknem teljes csontváz alapján fontos információkhoz juthatunk arról, hogyan alakultak ki azok a jellegzetes tulajdonságok, amelyek később oly sikeressé tették a csoportot. A kisméretű patkányhoz hasonló új fosszília számos olyan alkalmazkodást mutat, amelyeknek a később élő fajok is nagy hasznát láthatták. Például olyan fogazata fejlődött ki, amely egyaránt alkalmazkodott a növények rágásához és az állatok elfogyasztásához. A ma élő állatok között hasonló fogazattal rendelkeznek az ecsetfarkú pelék (Graphiurus). A Rugosodon bokacsontjai pedig a forgó mozgáshoz alkalmazkodtak. A kutatók úgy vélik, hogy a R. eurasiaticus ezekkel a fontos újításokkal egyengette a későbbi növényevő és fán lakó emlősök útját. A fontos leletet a Science augusztus 16-i számában ismertette a kínai és amerikai paleontológusokból álló kutatócsoport.

A Rugosodon eurasiaticus éjszaka volt aktív. A rekonstrukción páfrányok és cikászok között keresi a táplálékát a tópart sötétjében Forrás: April Isch/University of Chicago

A multituberculaták a kréta időszakban élték virágkorukat, amely mintegy 65 millió évvel ezelőtt ért véget. A mai rágcsálókhoz hasonlóan ezek is nagyon változatos ökológiai fülkékben voltak jelen: a föld alatt, a föld felszínén és a fák tetején. A kréta időszakban és az azt követő paleocén korban élt multituberculaták funkcionális szempontból is nagyon változatosak voltak. Némelyikük ugrálni tudott, mások beásták magukat a talajba, vagy fel tudtak mászni a fára, és a legtöbb fajuk persze a talaj felszínén élt. A fára mászó és az ugráló fajoknak voltak a legérdekesebb bokacsontjai, mivel a hátsó lábaik képesek voltak extrém módon hátrafordulni. A most talált ősmaradvány egyik legmeglepőbb tulajdonsága, hogy ezek a bokacsont tulajdonságok már jelen voltak a Rugosodonnál, annak ellenére, hogy a végtagcsontok alapján ez egy szárazföldön élő emlős volt. Az ilyen mozgékony bokaszerkezetek normális esetben olyan állatoknál szoktak megjelenni, amelyek kizárólag fán élnek és egyenetlen felszíneken navigálnak.

Ráadásul a Rugosodon számos különböző táplálékfajtát tudott fogyasztani a fogazata alapján. A kínai ősmaradvány és annak fogazata megerősíti azt a 2012-es vizsgálatot, mely szerint a fogtípusok alapján a multituberculaták kezdetben főleg állatokkal táplálkoztak és csak később jelentek meg az uralkodóan növényevő formák. A multituberculaták a jura időszakban jelentek meg és az oligocén korban tűntek el. Mintegy 100 millió évig voltak jelen a földtörténet színpadán, mielőtt kiszorították volna őket a modernebb rágcsálók. Pályafutásuk vége felé olyan komplex fogazatuk fejlődött ki, amely lehetővé tette számukra a vegetáriánus étrendet, míg az egyedülálló mozgási képességeik segítségével a fák koronaszintjében is tudtak élni és mozogni. Mindkét alkalmazkodás alapvető szerepet játszott abban, hogy uralkodó csoportot alkossanak a kortársaikkal szemben.

A Rugosodon eurasiaticus maradványa egy kettétört paladarab két felében került elő. A 17 centiméter hosszú állat a becslések szerint 80 grammos lehetett. A lelőhelyen egy 160 millió évvel ezelőtti tó üledékei tárulnak fel, vulkáni eredetű kőzetek közberétegződésével. Ugyanerről a területről már korábban is kerültek elő fontos ősmaradványok. Ilyen például az Anchiornis névre hallgató tollas dinoszaurusz, vagy a repülő hüllők közé tartozó Darwinopterus. Fogazatának tulajdonságai alapján a Rugosodon közeli rokonságban állt a Nyugat-Európában talált késő-jura multituberculatákkal. Ez azt bizonyítja, hogy a jura időszakban intenzív faunakicserélődés volt Európa és Ázsia között Forrás: Zhe-Xi Luo/University of Chicago&Chongxi Yuan/Chinese Academy of Geological Sciences

A Rugosodon eurasiaticus egy egykori tó üledékéből került elő, ami arra utal, hogy az állat a tóparton élhetett. A bokaizületei már rendkívül mozgékonyak voltak, a fogazata pedig a mindenevő életmódhoz alkalmazkodott. A kutatók szerint ezek az adaptációk már nagyon korán megjelentek a rend evolúciója során, és így előkészítették a terepet a később megjelenő rágcsáló-szerű emlősök változatossá válásához. A lelet jelentősen kiterjeszti a csoport elterjedését Európa és Ázsia területén a késő-jura kor idején. A Kelet-Kínában talált új lelet ugyanis nagyon hasonlít a Portugália területén talált késő-jura fogakhoz. Ez arra utal, hogy a Rugosodonnak és közeli rokonainak széles földrajzi elterjedésük volt a teljes eurázsiai kontinensen.