A kutya, amit nem lehet elveszíteni

Kiváló sportkutya, de családi kedvencnek is alkalmas az egyik legkevésbé ismert magyar fajta, a mudi. A csillogó szemű, villogó fogú kutya ma is kedvelt hajtókutya a pásztorok mellett.

Az egyik legfiatalabb kutyafajtánk a mudi. A másik két terelőkutyával, a pulival és a pumival közeli rokonságban álló fajta csupán a 20. században nyerte el végleges formáját. Első ránézésre sokan egy egyszerű keveréknek gondolják, pedig valójában egy nagyon jó munkakutyáról van szó.

A mudi eleinte csak a pásztorok kutyája volt. A fajta első hivatalos leírása Fényes Dezsőhöz, a balassagyarmati múzeumigazgatóhoz kötődik, aki 1936-ban elsőként mutatta be a budapesti tenyészállatvásáron. "Sokáig a puli és a mudi is egy gyűjtőnév volt, a hajtókutyát hívták így" - mondta az Origónak Vanyó Sándor, a Tápai-Tekergő mudi tenyészet és a Magyar Mudi Egyesület elnöke. A 2. világháború előtt Pest környékén a pulit is mudinak hívták, míg a mudit egyszerűen hajtókutyának nevezték. Végül Fényes egy nógrádi pásztor Mudi nevű kutyája után nevezte el a fajtát.

A mudi többféle színben is előfordul, a legkülönlegesebb a képen látható cifra (szürkés-fekete) változat, de van fekete, fehér és barna is Forrás: Wikimedia Commons

A többi magyar fajtához hasonlóan a mudi is megsínylette a második világháborút, akkoriban szinte teljesen kipusztult. Tenyésztése néhány, eredendően törzskönyv nélküli példányból indult újra, és sokáig kérdéses volt, hogy sikerül-e megmenteni a fajtát.

A mudi az igényes pásztoremberek kutyája volt, bár valójában ennél sokkal többet jelentett, mert munkatársuk és barátjuk is volt egyben. A 19. században, de még a 20. század elején is a pásztorok gyakran heteket, hónapokat töltöttek a mezőn. "Amíg nagy egybefüggő mezők voltak, és sok volt a zsivány, addig az állatok őrzése volt az elsődleges szempont. Ahogy belterjesebbé vált a gazdálkodás, és több kisebb földterület alakult ki, egyre inkább olyan kutyára volt szükség, amelyik gyors, és a változó körülmények között fürgén bánik az állatokkal" - mondta Vanyó. Egy szűk úton haladva a jószág nem mehetett be az utat szegélyező lucernába vagy kukoricába, ezért a kutyák két oldalt jártak fel-alá, és az úton tartották a jószágot, vagy más néven széleztek.

Noha manapság a Skóciából származó terelőkutyát, a border collie-t tartják a legokosabb fajtának, Vanyó szerint semmivel sem jobb az egyik a másiknál. Más körülmények között, más feladatra tenyésztették ki a border collie-t, amely a tágas skót legelőkön elsősorban gyűjtőmunkát végzett, vagyis összeterelte a szétszéledt állatokat. "A magyar pásztorkutyák tudták ezt is, de általában a pásztor járt hátul, elöl pedig a szamár vagy a vezérürü ment. A pásztor a kutyát a legvégső esetben használta" - mondta a tenyésztő.

Egy kölyök mudi Forrás: Flickr.com/Dorientalmudi

A mudi helyzete szerencsére ma már egyre jobb, sokoldalúsága miatt egyre többen felfedezik ezt az eddig mostohán kezelt fajtát. Kiváló munkaképességekkel bír, Vanyó például ismert olyan kutyát, amelyik egyévesen már 600 szürkemarha mellett dolgozott. A mudi törzskönyve nyitott, ami azt jelenti, hogy a munkakészség javítása érdekében ma is előfordul, hogy olyan kutyát vonnak be a tenyésztésbe, amely eredendően nem törzskönyvezett, de küllemben megfelel a fajtaleírásnak, a munkában pedig már bizonyított. Vanyóék például tavaly egy eldugott hortobágyi tanyán bukkantak rá egy olyan kutyára, amelyik még 13 évesen is aktívan terelt, és a környékbeli pásztorok hozzá jártak fedeztetni. A megfelelő engedély beszerzése után három mudi szukát is befedeztettek ezzel a kannal, és nagy reményeket fűznek a most 6 hónap körüli kölykökhöz.

Visszatérés az ősi szakmához

Manapság a városi terelőkutyások közül egyre többen próbálják ki kutyáikat nyáj mellett is. Az eredeti feladatukba visszacsöppent kutyák sokszor elképesztő lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába, és a gazda részéről hatalmas kontrollra van szükség egy ilyen ösztönállapotban lévő kutya irányításához. A kutyás szervezetek terelőversenyeken mérik össze a kutyák teljesítményét, Vanyóék is rendszeresen szerveznek ilyen amatőr versenyeket magyar fajták számára. Itt elsősorban mudik és pumik fordulnak meg, pulit ma már nagyon ritkán lehet látni nyáj mellett.

A fajta nemcsak a terelésben, de a vaddisznóhajtásban, az agilityben és a frizbizésben is nagyon jól teljesít. Családi kutyának is alkalmas, de hatalmas energiáit mindenképpen le kell vezetni. Városi tartásra Vanyó a nyugodtabb kölyköket ajánlja, ők könnyebben kezelhetőek, de azért nekik is sok mozgatásra van szükségük. Közepes testméretük (40-45 centi között) miatt lakásban tartásra is alkalmasak, rövid, göndör szőrük pedig nem igényel különösebb ápolást. Jó jelzőkutyák, de nem ugatnak annyit, mint a puli vagy a pumi.

A felkapott és időnként már túltenyésztett fajtákkal szemben a mudi egy egészséges fajta Forrás: Flickr.com/Allesok

A mudi fél szemét mindig a gazdáján tartja, érzékenyen reagál minden rezdülésére. "Hihetetlenül gazdacentrikus fajta. Állandóan a gazdája kívánságait lesi, az enyéim például állandóan követnek, nem tudom őket elhagyni" - mondta Vanyó. Nagyon figyelmes kutya, könnyen tanul. Fáradhatatlan természete miatt ideális sportkutya, de a gyerekekkel is jól kijön.

Amennyire kevesen ismerik itthon a mudit, legalább olyan kedvelt a fajta a Skandináviában. Van például olyan finn mudi tenyésztő, aki Lappföldön rénszarvasokat tart, és mellettük használja a mudikat. Vanyó szerint a mudi népszerűsége a sokoldalúságában rejlik, továbbá abban, hogy nem kényes, és nincs tele öröklött betegségekkel, mint sok más fajta.

Vanyó Sándor kutyáival tagja a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesületnek, mellyel rendszeresen tartanak kutyás bemutatókat az ország több pontján. Évadzáró találkozójukat október 5-én tartják Pomázon, ahol terelőversenyt, ügyességi versenyt és kiállítást is szerveznek.