Rájöttek, miért nem szédülnek a balettosok

A balett-táncosok agya alkalmazkodik a hosszú ideig tartó piruettezéshez, ellenállóvá téve őket a szédüléssel szemben - állapították meg brit kutatók.

A Cerebral Cortex című folyóiratban publikált tanulmány készítői azonos korú és azonos edzettségi állapotban lévő 29 női balett-táncost és 20 női evezőst vizsgáltak meg.

Az alanyokat megpörgették egy székben, és egy fogantyú elfordításával kellett jelezniük, hogy meddig érezték még, hogy forognak, miután megállították őket. A szakemberek az alanyok pörgetés utáni szemreflexeit is megnézték, és mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) révén az agyszerkezetüket is vizsgálták. A táncosok forgásérzete rövidebb ideig tartott, mint az evezősöké, és minél tapasztaltabb volt egy táncos, annál jobban teljesített a teszten. "A balett-táncosok agya a hosszú évek alatt hozzászokik ahhoz, hogy elnyomja az egyensúlyszervtől érkező bemenetet. Következésképpen a szédülés érzékeléséért felelős agykérgi területekhez érkező jel csökken, ellenállóvá téve a táncosokat a szédülés érzetével szemben" - magyarázta a tanulmányt vezető Barry Seemungal.

Amikor az ember gyorsan megfordul vagy pörög, a belső fül részét képező egyensúlyszervben lévő folyadék mozogni kezd. A megállás után a folyadék tovább mozog, olyan érzést keltve az emberben, mintha továbbra is körbeforogna. Az egyensúlyvesztés érzése - amikor eltérés van a valóságos és az érzékelt térviszonyok között - a nagy többség számára átmeneti állapotot jelent. Nagyjából minden negyedik ember tapasztal krónikus szédülést élete során. A szakember hozzátette: ha képesek vagyunk megcélozni ugyanezt az agyterületet a krónikus szédüléssel küzdő pácienseknél, akkor közelebb kerülhetünk a számukra szükséges jobb kezelési módszerhez.