Állatok voltak a CIA legkülönlegesebb kémjei

Macskákat és hollókat is kiképeztek az amerikai titkosszolgálat szakemberei a hidegháború évei alatt. Azt persze nem árulják el, hogy be is vetették-e az állatokat.

Ugyan ki kezdene el gyanakodni egy ablakpárkányra röppenő hollóra, vagy egy somfordáló macskára? Kinek jutna eszébe, hogy a madár egy lehallgatókészüléket helyezett az ablakba, vagy épp a macska bőre alá van beültetve egy ilyen szerkezet? Ezekkel a gondolatokkal indította el az állatos kémprogramjait a CIA az 1960-as években, amelyekről a Smithsonian magazin októberi száma közölt egy nagyobb összeállítást.

"Nem találkoztam olyan állattal, amit ne tudtunk volna tanítani" - mondta a Smithsonian magazinnak Bob Bailey, aki egykoron az amerikai haditengerészetnek, a CIA-nek és a hadseregnek is dolgozott. A ma 76 éves férfi a tengeralattjárókat kereső delfinektől kezdve a csirkékig mindenféle állatot képzett már. Kísérleti jelleggel egy alkalommal még egy pókot is betanított: először lézersugárral világított az állatra, majd ráfújt, amire a pók összehúzta magát. A nap végére pedig eljutott odáig, hogy amikor megcélozta a lézerrel az állatot, az már rögtön olyan picire húzta össze magát, amennyire csak tudta.

Illusztráció - A hollókat lehallgató készülékek szállítására tanították be Forrás: AFP/Jacques Demarthon

A tanulás hátterének megismerésével új lehetőségek nyíltak

A tanítás ezen formáját hívják klasszikus kondicionálásnak, amikor egy öröklött viselkedést egy korábban semleges ingerrel kötnek össze. Ennek a legismertebb példája Pavlov kísérlete, aki fényjelzéssel kötötte össze kutyáinak az etetését, és így egy idő után már a fényre beindult a kutyák nyálelválasztása.

Pavlov kutatásai nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, amit az állatok tanulásáról tudunk, és állattrénerek körében elhíresült Bailey mondása, miszerint "Pavlov mindig ott ül a válladon". De Bailey szerint az igazi inspiráció a Harvard pszichológusa, Skinner volt, aki az úgynevezett operáns kondicionálás alapelveit leírta. Ez kevésbé a reflexeken alapul, inkább a lényege az, hogy az állatok önként tegyenek meg dolgokat. Ha pedig a cselekvést pozitív megerősítés követi, akkor az állat egyre gyakrabban fogja produkálni. Skinner a kísérletében egy éhes állatot (patkányt, galambot) helyezett egy dobozba, és az állatok a megfelelő gombok lenyomása után élelmet kaptak. Amint az állat felfedezte az összefüggést, a gombnyomás gyakorisága jelentősen megnőtt. Ezen módszer segítségével sokkal könnyebb olyan állatokat tanítani, amelyek amúgy nem feltétlenül működnének együtt az emberrel.

IQ Zoo

Keller Breland és felesége, Marian 1947-ig Skinner laboratóriumában dolgozott, majd saját vállalkozást alakítottak Animal Behavior Enterprises néven, és reklámoknak, állatkerteknek képeztek ki állatokat. 1955-ben létrehozták saját állatkertjüket, az IQ Zoo-t, ahol gitározó kacsákat, zongorázó nyulakat és bevásárlókocsit toló malacokat lehetett látni. Ilyen előzményekkel kerültek be az amerikai haditengerészet harci tengeri emlősöket képző programjába, melyet Bob Bailey vezetett. A program célja olyan delfinek képzése volt, amelyek megfelelő felszereléssel képesek voltak azonosítani és eltávolítani az aknákat. (A program még ma is működik, erről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.)

Amerikai katonai delfin 2003-ban Irak partjainál Forrás: AFP/Brian Aho

Baileynek ekkoriban elege lett abból, hogy a haditengerészet nem használja ki az állatok intelligenciáját, és végül csatlakozott Brelandék vállalkozásához. Az ABE-t nem sokkal később a CIA és a hadsereg is felkereste. Bailey egyik első munkája egy kémmacska képzése volt.

Az "Acoustic Kitty" programban részt vevő macskát lehallgatóvá alakították. A bőre alá mikrofont és akkumulátort építettek, és a farka volt az antenna. Baileyék pedig megtanították az állatnak, hogy kövesse az emberi hangokat. Anekdoták szerint az első kísérlet kudarcba fulladt, ugyanis még bevetés előtt elgázolták a macskát. A CIA egyik volt technológiai igazgatója, Robert Wallace ugyanakkor a Smithsonian magazinnak azt mondta, hogy a program valódi volt, és a macskát nem gázolták el.

Az állatokkal nem mindig egyszerű

Miközben az 1960-70-es években az IQ Zooban táncoló csirkék szórakoztatták a látogatókat, nem messze onnan Baileyék kémkedésre képeztek hollókat. A megbízóiktól kapott fényképek alapján díszletvárosokat építettek, és a madarak feladata az volt, hogy az előre kijelölt ablakba felszállítsák a lehallgatókészülékeket. Bailey olyan galambokat is képzett, amelyek leszállással jelezték, ha ellenséget találtak. A problémát az jelentette, hogy a madarak elrepültek, ha találkoztak ellenséges csapatokkal.

Illusztráció - A programban részt vevő macska bőre alá lehallgató-készüléket ültettek be Forrás: AFP/Sho Than Win

Noha hivatalosan nem ismerték el se a kémmacskák, se a hollók alkalmazását, Bailey sejtelmesen annyit elismert a Smithsoniannak, hogy bizonyos helyekre sikerült macskákat és hollókat bejuttatni. Az ABE 1975-ben egy szenátusi vizsgálat miatt befejezte az ilyen irányú tevékenységeit, és 1990-ben az IQ Zoo is bezárt. Kémállatokra ma már nincs szükség, a különböző eszközök sokkal megbízhatóbbak ilyen esetekben, mint a macska, amelyik esetleg elfut egy egér után. Bailey azonban ma is aktívan foglalkozik állatok képzésével: európai biztonsági szolgálatokkal dolgozik együtt, és kutyákat tanít be arra, hogy hangjelzésekre különböző biztonsági feladatokat lássanak el.