Fénnyel festik újra a Sixtus-kápolna Michelangelóit

Michelangelo és Botticelli nappali fénynél keverte a festéket, és nem gyertyafénynél alkottak, valószínűleg ezért olyan ragyogóak a színek a Sixtus-kápolnában. Magyar kutatók határozták meg, hogy milyen legyen az a csúcstechnológiás megvilágítás, amelyet Michelangelo halálának évfordulóján kapcsolnak fel.

Milyennek látták Michelangelo freskóit a Sixtus-kápolnában azok, akik 1512. november 3-án először pillanthatták meg a remekművet? Ez volt a legfőbb kérdése az 1984 és 1994 között zajlott nagyszabású restaurációnak, és szintén erre a kérdésre ad választ az a világítástechnikai kutatás, amelyen a veszprémi Pannon Egyetem (PE) Műszaki Informatikai Karának szakemberei dolgoznak.

A Sixtus-kápolna a kísérleti LED-megvilágítással, 3250 Kelvin színhőmérsékletű fényben Forrás: Governatorato dello Stato della Città del Vaticano

Az olasz restaurátorok munkáját nagy vita követte: a művészettörténészek egy része nem volt elégedett, mondván, hogy túl drasztikusan hajtották végre a felújítást. A szakemberek úgy döntöttek, hogy minden viaszos-ragasztós-sötét réteget eltávolítanak a képről, mert az vagy koromszennyezés, vagy későbbi restaurációs kísérletek következménye. Mint kiderült, Michelangelo tulajdonképpen egy élénk, erőteljes színekben pompázó remekművet festett a friss vakolatra II. Gyula pápa felkérésére. A restauráció utáni összhatás döbbenetes volt azok számára, akik csak piszkosan vagy csak a szürkés-sápadt reprodukciókon látták a világ legnagyobb, 540 négyzetméteres freskóját (itt egy jó példa a restaurálás előtti és utáni állapotra).

Ünnepi kivilágítás

Michelangelo halálának 450. évfordulójára, 2014 februárjára hasonló jelentőségű felújítás készül el a mindenkori pápa magánkápolnájában. A cél az, hogy a látogatók minél inkább úgy észleljék a freskó színeit, mint amilyennek az a 16. század végén tűnt. Ezt a hatást világító diódákkal, azaz LED-ekkel éri el a kápolna új fénytechnikai berendezése.

„Michelangelo, Botticelli és kortársaik nappali természetes fényben szemlélték a kápolna műalkotásait. Ezt a színhatást kell a mi körülményeink között a lehető legjobban reprodukálni, méghozzá úgy, hogy az állagmegőrzés miatt nem tehetjük meg, hogy pontosan reprodukáljuk a nappali fényt” – mondta dr. Schanda János, a PE Virtuális Környezetek és Fénytan Laboratóriumának vezetője az Origónak. „Ehhez ismerni kell, hogy miként verik vissza a fényt a freskón használt festékek, vagyis meg kell állapítani a pigmentek reflexiós színképét. Ezután figyelembe kell venni az emberi látás mechanizmusát, amelyet a lehető legjobb közelítéssel képezünk le matematikai úton” – magyarázta a szakember.

A mennyezet 3550 Kelvin színhőmérsékleten Forrás: Governatorato dello Stato della Città del Vaticano

A freskót jelenleg még izzó- és nagynyomású kisülő lámpákkal világítják meg, amelyek sokat fogyasztanak, és hőt termelnek. Az 1980-as években nyolc 150 wattos spotlámpát és két 1000 wattos halogénfényforrást helyeztek el a kápolna mind a tizenkét ablakára, de kívülre. Az ablakokra áttetsző műanyag borítást helyeztek, hogy az ultraibolya sugárzástól védjék a művet, emiatt viszont a festmények nem kapnak elég fényt. A kápolnában gyakorlatilag alkonyati-szürkületi fényviszonyok vannak, ami lerontja a szín- és kontrasztérzékelést. Ilyen fénynél az emberi szemben a csapok és a pálcikák is működésbe lépnek (ez a mezopikus látás).

A LED-ek önmagukban nem bocsátanak ki hőt a műalkotások irányába, sokkal kevesebb áramot használnak, és jóval finomabban lehet beállítani a színképüket, tehát használatukkal egyaránt jól jár a Vatikáni Múzeum, a látogatók tömege és maga a freskó.

Több részlet, valódi színek

A kutatás most az utolsó szakaszánál tart. A Pannon Egyetem munkatársai kiválasztották azokat a LED-típusokat, amelyeket majd a rekonstrukciónál felszerelendő új lámpatestekbe kerülnek. A végső kísérletek részint az egyetemen, részint a kápolnában zajlanak; a világítótesteket és a vezérlőegységet az Osram mérnökei tervezték.

Az új technológiával ötször-tízszer több fényt és egyenletes megvilágítást kap a freskó az árnyékos és a csúcsfényes területeken egyaránt. A világítótestekben külön lehet szabályozni a vörös, a kék, a zöld, továbbá a meleg és a hideg fehér színű fényt, a színhőmérsékletük 3000 és 4000 Kelvin között módosítható. A LED-ek behangolásánál azt is figyelembe veszik, hogy a művészettörténészek és restaurátorok feltételezése szerint Michelangelo nem gyertya- vagy fáklyafénynél keverte a festékeit, hanem nappal, bőséges fény mellett, és a mesterséges fénynél hűvösebb színhőmérsékletű napfény befolyásolta a folyamatot.

A Pannon Egyetem szakemberei 280 ponton világították meg előre kalibrált fénnyel a freskót, majd elemezték a visszavert fény színképét. A LED4Art nevű nemzetközi kutatási programban a PE-n kívül az Osram német és olasz vállalata, valamint a Katalóniai Energiakutatási Intézet (IREC) vesz részt. A Vatikáni Múzeum a helyszínt biztosítja, a számlát az Európai Unió állja Forrás: Pannon Egyetem

Ha már a szakemberek elégedettek a kísérleti fényforrások biztosította összhatással, a végleges sorozatot az Osram gyártja le a LED-ekből, és az új fejlesztésű világítótesteket 2014 februárjában szerelik be. Mivel a LED-ek színképéből szinte teljesen hiányzik a festményt károsító ultraibolya sugárzás, az összesen 40 új lámpát már nem kell kitiltani a kápolnából.

A világítótesteket tíz méter magasan, egy vékony párkányra helyezik a kápolna két oldalán. Ezután következik a finomhangolás, majd a rendszer ünnepi bemutatkozása. A szakemberek arra számítanak, hogy ezután úgy lehet majd észlelni a freskó színeinek finom összjátékát, amilyen hatást a művész akart eredetileg elérni. Szintén LED-ekkel váltják ki az úgynevezett gálavilágítást, amelyeket koncertek alkalmával és persze a pápaválasztó konklávén kapcsolnak fel. Ezek a lámpatestek normál esetben rejtve maradnak.

Nincs ennél jobb technológiánk

„Ha megfelelően használják, a múzeumok számára a LED a legbiztonságosabb a jelenleg rendelkezésre álló világítástechnikai megoldások közül, de csak akkor, ha alkalmazásuk előtt lefolytatják a szükséges kutatásokat” – mondta Schanda János, a PE Műszaki Informatikai Karának professor emeritusa.

A piros-kék-zöld-fehér sávban finomhangolható lámpatesteket már használják a nemrég megnyílt Lenbachhaus múzeumban Münchenben, ahol az volt a feladat, hogy a LED-ek színhőmérsékletét minél nagyobb tartományban lehessen módosítani, a változó kiállításokhoz alkalmazkodva. A Sixtus-kápolnában kidolgozott technológiát könnyen lehet majd más helyszínen is alkalmazni, hiszen az alapkutatást nem kell másodjára elvégezni.

Lesznek-e olyan viták az új megvilágítás keltette összhatásról, mint amilyenek a nyolcvanas évek restaurációja utána? Valószínűleg igen, mert a színészlelés nagyon egyéni dolog. Végső soron mindkét beavatkozásnál abból indultak ki a szakemberek, hogy mi lehetett a festőzseni szándéka, és erről csak feltételezéseink lehetnek. Egy biztos: 2014 februárjától sokkal több részlet látszik majd a freskókon, miközben a világítási rendszer teljesítménye 66 kilowattról 7,5 kilowattra csökken.

A projektben azért éppen a Pannon Egyetem fénytani kutatólaboratóriuma vesz részt, mert kiemelten foglalkozik azzal, hogy alkonyi körülmények között milyen érzékeny az emberi látás a színképre. A laboratórium fő témája a fény- és a színinger mérése, a képi információ látásfiziológiailag és látáspszichológiailag helyes feldolgozása, a színvisszaadás problémája és a világító diódák színképének optimalizálása. A nyolcvanegy éves dr. Schanda János a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) korábbi titkára, majd műszaki vezetője, a testület különböző tiszteletbeli pozícióit tölti be közel húsz éve. Számos műszaki bizottságot vezet, amelyek a fény és színtan alapvető kérdéseinek tisztázásán dolgoznak.