Mitől lettek hirtelen sokkal jobbak a barlangrajzok?

A barlangrajzok elemzése alapján a kutatók sokáig úgy vélték, hogy az emberi intelligenciában ugrásszerű változás, egyfajta kreatív robbanás következett be az Afrikából való kirajzás után. A legújabb felfedezések azonban arra utalnak, hogy a szimbolikus gondolkodásra való képesség jóval korábban kialakult.

Sok szakember az elvont gondolkodást tekinti az intelligencia egyik fokmérőjének. Emberőseinknél erre leginkább a műalkotások - különösen az absztrakt barlangrajzok - utalnak. Sokáig úgy tűnt, hogy ezek a rajzok és más műalkotások egy nagyjából 40 000 éve kezdődött „kreatív robbanás” nyomán kezdtek rohamosan elterjedni, elsősorban Európában.

Kognitív ugrás vagy ősi intelligencia?

A 20. század nagy részében nem sok elképzelésünk volt arról, mi járhatott emberelődeink fejében. Míg a francia és a spanyol barlangok leletei teljesen kialakult, modern elméről tanúskodtak, ezen művészek elődeiről a szakemberek úgy gondolták, hogy hiányoztak belőlük a bármilyen absztrakt vagy szimbolikus gondolkodásra alkalmas kognitív képességek. A neves antropológus, Jared Diamond 1989-ben kifejtette, hogy ez előtt a „nagy előreugrás” előtt az emberek alig voltak többek, mint „felmagasztalt páviánok”.

A 20. század végén azonban megváltozott a helyzet a dél-afrikai Blombos-barlang feltárásakor. A barlangból olyan ember készítette tárgyak - díszített strucctojáshéjak, és geometrikus mintákkal díszített okkerdarabok - kerültek elő, amelyek 30 000 évvel idősebbek voltak (mintegy 70 000 évesek) és 10 000 kilométerrel délebbre helyezkedtek el, mint a „kreatív robbanást” jelképező műalkotások Európában - írja Alison George a New Scientistben megjelent cikkében.

A Blombos-barlangból előkerült, vésett okkerdarab Chip Clark, Smithsonian Institute

Egyre távolabb az időben

A dél-afrikai felfedezés arra ösztönözte a kutatókat, hogy térben és időben kiterjesszék a szimbolikus gondolkodás megjelenése utáni vizsgálódásokat. Ennek eredményeképpen az utóbbi tíz évben számos régi felfedezést újraértékeltek. Az új eredmények közé tartoznak a dél-afrikai Diepkloof sziklamélyedésből előkerült, legalább 52 000 éves, öt jól elkülöníthető geometriai mintával vésett strucctojáshéjak. Az izraeli Qafzeh-barlangban és a marokkói Grotte des Pigeons-ban talált kagylóhéjgyűjtemény pedig arról tanúskodik, hogy a modern emberek már legalább 80 000 éve gyűjtik a személyes ékítményeket.

Ahogy a leletek egyre régebbre tolják az absztrakt gondolkodás megjelenését, néhány archeológus kezdi megkérdőjelezni azt is, hogy művészet és a szimbolizmus kizárólag csak a Homo sapiensre jellemző. Végül is a Neander-völgyiek agya nagyjából hasonló méretű volt a modern emberekéhez, és az, hogy még nem találtunk Neander-völgyiekhez köthető műalkotásokat, nem zárja ki, hogy ne is lettek volna. Elképzelhető, hogy olyan anyagokat - például tollakat vagy növényi festékeket - használtak, amelynek nyoma nem maradt fenn az idők folyamán, mondta Francesco d'Errico, a Bordeaux-i Egyetem antropológusa.

Európa ma ismert legősibb, több mint 40 000 éves barlangrajzai az El Castillo barlangban Forrás: SWNS.com/Pedro Saura

A Spanyolországban lévő El Castillo barlangban találhatók Európa legrégibb, nagyjából 40 000 éves barlangrajzai. A realista állatábrázolásokon kívül bőven láthatók itt vörös pontokból álló és egyéb absztrakt minták, valamint érdekes tenyérlenyomatok is. Mivel a rajzok alig valamivel a modern emberek Európába érkezés után készültek, nem kizárt, hogy nem ők, hanem a Neander-völgyiek festették ezeket.

Még rejtélyesebb az izraeli Golán-fennsíkon talált úgynevezett Brekhat Ram-i Vénusz kőszobrocska eredete. A 230 000 éves szobrocskát nagy valószínűséggel a Homo erectus készíthette. Ha ez igaz - többen még a szobor mesterséges eredetét is megkérdőjelezik -, akkor még korábbra tolódik ki a szimbolikus gondolkodás megjelenése, ráadásul olyan faj esetében, amelyet korábban képtelennek gondoltak bármilyen fejlettebb kognitív tevékenységre.

A barlangrajzok legújabb értelmezése

Sokáig tart, amíg valamilyen viselkedés- vagy gondolkodásbeli változás nyomot hagy a régészeti leletekben, mondta Johan Lind, a Stockholmi Egyetem kutatója, de léteznek módszerek ezen homályos időszakok rekonstruálására. Például sok kutató fordul olyan szoftverhez, amelyet normális esetben a különböző élőlényeket összekötő genetikai kapcsolatok nyomon követésére használnak. Noha a programot a génekkel való munkára tervezték, módosítható úgy, hogy olyan hagyományok evolúcióját lehessen vele rekonstruálni archeológiai és nyelvészeti adatokból, amilyen például a házasság.

Lind csoportja különböző genetikai és régészeti adatokat kombinálva arra a következtetésre jutott a program segítségével, hogy a modern elme legalább 170 000 éve kialakult, de az sincs kizárva, hogy ez akár 500 000 éve bekövetkezett olyan emberelődnél, mint a H. erectus.

Akár igaz ez az elképzelés, akár nem, nem magyarázza meg a rejtélyt, hogy mitől váltak képessé elődeink megtenni az ugrást a kezdeti primitív próbálkozásoktól a spanyolországi El Castillo barlangjában látható bonyolult és kifinomult ábrázolásokig.

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a populációik elértek egy kritikus méretet, ami valamilyen módon elősegítette az újításokat. A fejlettebb kultúrák végül is mind sok kis újítás termékei, és ennek megvalósulásához sok gondolkodó elme és hosszú évek újító munkája kell.

Szerencsére az ősi "falfirkákat" megőrizte az idő Forrás: Flickr/Eric Lin

A populációs robbanás alapvetően más szociális körülményeket hozott létre, ahol az emberek nagyobb csoportokban és összetettebb szociális kapcsolatokban éltek. Ennek eredménye egy szociális nyomás kialakulása lett, amely megkövetelte a közös identitást és a nagyobb csoportok koordinációját. „Ezek a szimbolikus fejlesztések voltak azok a kulturális ragasztóanyagok, amelyek együtt tartották ezeket az embereket, és lehetővé tették számukra a konstruktív együttműködést” - mondta Nicholas Conrad, a Tübingeni Egyetem régésze.

Ez más jelentést ad az olyan absztrakt barlangrajzoknak is, amilyenek az El Castillo ábrái. Ha El Castillo például különböző csoportok találkozóhelye volt, akkor ez segíthet dekódolni a barlang falán lévő komplex mértani ábrákat. „Nem tudom, miért ne lehetnének klánjelek vagy valamiféle hovatartozási jelzések” - mondta Genevieve von Petzinger, a kanadai Victoria Egyetem kutatója. „Valamennyinek ugyanaz az általános formája. Kiindulunk egy háromszögből, azután részekre osztjuk, és itt jelennek meg az igazi különbségek - egyesek keresztcsíkokkal, mások vonalakkal vagy pontokkal díszítettek, megint mások üresek.” Az egyedi konfigurációk különféle családokat vagy csoportokat szimbolizálhattak, mondta a kutatónő.

Ez persze csak egy elképzelés a sok közül, de bármi is legyen a sok helyen felbukkanó absztrakt barlangrajzoknak a jelentése, egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy az emberi intelligencia eredete jóval régebbre nyúlik vissza - akár más emberfajokig is -, mint ahogy korábban gondoltuk.