Ősi rák volt a kambrium kék bálnája

A Tamisiocaris borealis rekonstrukciója. A nagyméretű ízeltlábú körül a korai gerinchúrosok közé tartozó Myllokunmingia példányok úszkálnak, melynek maradványait a hasonló korú kínai üledékes kőzetekben fedezték fel. Ezen kívül a képen látható még a rejtélyes Ooedigera peeli faj és a két teknővel védett, Isoxys volucris nevű ízeltlábú (mindkettő a grönlandi Sirius Passett lelőhelyről került elő)

Grönlandon fedezték fel a kambrium időszakban élt, fura nyúlványokkal táplálkozó Tamisiocarist. A csúcsragadozókhoz tartozó közeli rokonaival ellentétben ez az ízeltlábú a mai bálnákhoz hasonlóan, a tengervízből szűrte ki az ebédre való apró állatokat.

A kora-kambriumban (mintegy 540 millió évvel ezelőtt) zajlott az ún. kambriumi robbanás, amikor geológiai értelemben nagyon hirtelen jelentek meg a legfontosabb állatcsoportok és az összetett tengeri ökoszisztémák. Ebből az időszakból azonosították Grönlandon az anomalocaridák csoportjába tartozó, 520 millió éves Tamisiocaris borealis fajt. Ebbe a korai ízeltlábú csoportba tartoztak a kambrium időszak legnagyobb állatai (Anomalocaris), melyek a tengerekben gyorsan úszkálva, a szájuk előtt elhelyezkedő nyúlványok segítségével kapták el a nagyobb méretű zsákmányaikat, például a háromkaréjos ősrákokat (trilobitákat).

A most felfedezett ősmaradványok azonban azt bizonyítják, hogy ezeknek a csúcsragadozóknak voltak olyan rokonai is, amelyek alkalmazkodtak a szuszpenziószűrő táplálkozáshoz. A félelmetes fogónyúlványok szűrőszerkezetté alakultak át, amelyekkel az állatok úgy söpörték végig a vizet, mint rovarászok a bokrokat a rovarfogó hálóikkal. Eközben csapdába ejtették a kisméretű rákokat és egyéb apró (fél milliméteres) lebegő állatokat.

A Tamisiocaris borealis fosszilizálódott táplálkozó nyúlványa. Az anomalocaridák csoportjába tartozó faj 520 millió évvel ezelőtt élt, a kambrium időszak korai részében. A Grönland északi részén talált fosszíliák vizsgálata azt mutatta, hogy az ősi tengeri ízeltlábúak ezeket a bizarr nyúlványokat használták arra, hogy kiszűrjék a táplálékukat a tengervízből Forrás: Jakob Vinther/Bristol University

A leleteket vizsgáló paleontológusok szerint többször is előfordult a földtörténet során, hogy a nagyméretű csúcsragadozók lebegő állatok szűrésével táplálkozó, szelíd állatokká alakultak át. A kutatást vezető Jakob Vinther (Bristoli Egyetem) szerint ökológiai értelemben ezek a primitív ízeltlábúak voltak a kambrium időszak cápái és bálnái. Mind a cápáknál, mind a bálnáknál ismerünk olyan hatalmas méretű, lassú mozgású fajokat, amelyek szuszpenziószűrőként a vízben előforduló legkisebb állatokkal táplálkoznak.

Annak érdekében, hogy minél jobban megértsék a Tamisiocaris táplálkozását, a kutatók háromdimenziós számítógépes animációt készítettek az állat szájától előrenyúló függelékről, hogy feltérképezzék a szerv mozgását. A sűrű, hálószerű tapogatókkal ellátott nyúlványokat az állat kinyújtotta előre, majd gyors mozdulattal a szája felé visszahajlítva összegyűjtötte a vízben lebegő apró állatokat. A paleontológusok szerint a két függelék nem egyszerre, hanem felváltva dolgozott. A körülbelül 70 centiméteres, aktívan úszkáló szuszpenziószűrő állatnak sok energiára, és emiatt sok táplálékra volt szüksége.

A Tamisiocaris borealis rekonstrukciója. A nagyméretű ízeltlábú körül a korai gerinchúrosok közé tartozó Myllokunmingia példányok úszkálnak, melynek maradványait a hasonló korú kínai üledékes kőzetekben fedezték fel. Ezen kívül a képen látható még a rejtélyes Ooedigera peeli faj és a két teknővel védett, Isoxys volucris nevű ízeltlábú (mindkettő a grönlandi Sirius Passett lelőhelyről került elő) Forrás: Bob Nicholls/Bristol University

Ez a felfedezés is rávilágított, hogy milyen változatos volt a kambriumi tengerek élővilága, hiszen egy szűk csoporton belül is nagyon különböző formák voltak jelen egyidejűleg. Emellett a szakemberek bepillantást nyerhettek az 520 millió évvel ezelőtti tengeri ökoszisztémákba is. A Tamisiocaris egyike azoknak a mostanában felfedezett rendkívül változatos anomalocaridáknak, melyeket a 480-520 millió éves kőzetekben fedeztek fel. A paleontológusok korábban azt gondolták, hogy ezek az állatok egy furcsa, de elbukott evolúciós kísérlet képviselői voltak. Az újabb leletek azonban azt igazolják, hogy ezek egy sikeres csoportot alkottak, amelynek tagjai változatos táplálkozási módokat fejlesztettek ki és így különböző ökológiai fülkéket hódítottak meg.

A Tamisiocaris maradványokat az elmúlt években szervezett expedíciók során fedezték fel, melyeket David Harper, a Durhami Egyetem professzora vezetett. A gyűjtőutak igazi kincsesbányákat tártak fel Grönland lakott területektől távoli lelőhelyein, és még számos tudományra nézve új faj vár a részletes rendszertani leírásra. A nemzetközi kutatócsoport a Nature legújabb számában ismertette a Tamisiocaris borealis fajt.