Az emberi test az űrben - hat meglepő tény

"Futópad" a Nemzetközi Űrállomáson

Az alvászavartól a folyamatosan leépülő izmokig egy sor nehézség teszi próbára a Nemzetközi Űrállomás lakóinak életét. Miért lesznek magasabbak az űrhajósok, és miért törnek össze dolgokat a visszatérés után? Mi lesz, ha a Marsra mennek majd?

A Space.com űrportál összeállítása szerint az egyik legelképesztőbb változás az, hogy a testmagasság több mint három százalékkal is nőhet az űrben. Hosszabb ideig tartó súlytalanság esetén ugyanis a gerincoszlop enyhén megnyúlik. A Földre történő visszatérés után néhány hónap is eltelik, míg az űrhajósok visszanyerik eredeti magasságukat.

Jellemző tapasztalat az asztronauták körében, hogy a Földre visszatérve gyakran elejtenek tárgyakat. Több hónapos súlytalanság után nem könnyű újra megszokni, hogy az elengedett tárgyak nem lebegnek, hanem a földre zuhannak.

A világűrben nincs szükség az izmokra a test megtartásához. Az asztronauták izmai az első napoktól elkezdenek ehhez alkalmazkodni, és megkezdődik az izomtömeg leépülése. Ennek elkerülésére egy űrhajósnak napi két órát is kell edzenie.

Futópad a Nemzetközi Űrállomáson Forrás: Wikimedia Commons

A másik gyakori probléma a csontsűrűség csökkenése. Ennek elkerüléséhez is folyamatos edzésre van szükség, az űrállomáson két futópad és két szobakerékpár áll rendelkezésre. Testmozgás hiányában ugyanis havonta akár egy százalékkal is csökkenhet az asztronauták csontsűrűsége.

Nem látnak majd élesen a Marson?

Földi körülmények között a testfolyadék egyenetlenül oszlik el az emberi testben: a gravitáció miatt a legnagyobb mennyiségben az alsó végtagokban összpontosul. Az űrben ez pont fordítva történik, a folyadék a felső testfélbe áramlik. Az első hetekben a fej megduzzad, a lábak azonban vékonyak lesznek a folyadékátrendeződés miatt. Kis idő elteltével viszont a test hozzászokik az új környezeti viszonyokhoz, így a puffadás eltűnik.

Az űrben nő a gerincvelői folyadék nyomása is, és valószínűleg ezzel magyarázható, hogy sok űrhajósnak romlik az éleslátása az űrben (ez az űrállomáson dolgozók 60%-ára jellemző). Egyelőre nem lehet megmondani, hogy még hosszabb küldetések, például egy Mars-utazás során mennyivel lesz súlyosabb ez a probléma.

A sugárzás a fő probléma

Az álmatlanság talán az egyik leggyakoribb probléma az űrben, ezzel szinte minden asztronauta szembesül. Ennek egyik oka, hogy az űrhajósok sokszor számolnak be fényvillanásokról, miközben pihenni próbálnának. Ezek a villanások valójában a kozmikus sugárzás miatt alakulnak ki. Az űrből, illetve a Napból érkező nagyenergiájú részecskék az űrállomást eltalálva másodlagos sugárzásokat indítanak el, ami sugárterhelést jelent a szervezet számára. A kozmikus sugárzástól a földfelszínen a légkör is véd bennünket, az űrállomáson, 400 kilométer magasan ez már teljesen hiányzik. Az űrállomáson való tartózkodás idejének főleg ez a probléma szab határt.

Még veszélyesebb lesz a helyzet, ha sor kerül a bolygóközi emberes űrutazásokra (egy kisbolygóhoz, illetve a Marshoz), mert itt már a második védőpajzson, a felszíntől 500 kilométerre kezdődő sugárzási övezeten (Van Allen-öv) is kívülre kerülnek majd az űrhajósok. Ezért mindenképpen védeni kell majd őket, főleg erős naptevékenység idején. A NASA most dolgozza ki a hosszabb ideig tartó űrrepülés biztonsági alapelveit, ennek keretében 2015-ben egyéves küldetést hajt végre az űrállomáson egy amerikai és egy orosz űrhajós (a jelenlegi féléves helyett).

A súlytalanság állapotában folyamatos edzésre van szükség a csontsűrűség és az izomtömeg megtartásához Forrás: Wikimedia Commons