Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A delfin és az ember közötti kapcsolatfelvételt már az 1960-as évektől próbálják elérni képek és hangok segítségével. Denise Herzing, a Vad Delfin Projekt igazgatója 1985 óta tanulmányozza egy floridai delfincsapat hangjelzéseit, kapcsolatrendszerét és szokásait. Kutatásának legújabb célja az, hogy az állatok saját hangjelzéseit felhasználva kapcsolatot teremtsen a delfinekkel: jellemző angol szavakat próbál megtanítani nekik a delfinkommunikációra jellemző, mesterségesen kitalált füttyökkel és csettegésekkel.
Herzing még egy korábbi kísérlet során egy általa kitalált delfinfüttyre "fordította" az angol "sargassum" szót. Ez egy olyan hínárfaj, amit játékszerként szoktak odaadni a búvárok a delfineknek. A jelzést gyakran elismételte az állatoknak.
2013 augusztusában, az általa fejlesztett, delfinjelzéseket fordító gép tesztelése közben a tanulmányozott delfincsapat éppen Herzing csónakja körül játszott. Az egyik delfinfüttyre a kutatóra szerelt készülék reagálni kezdett. A jelzést a szerkezet angol nyelven "sargassum"-nak fordította. Herzing is azonnal ráismert a szóra, amelyet korábban ő tanított az állatoknak.
Nem ez volt az első eset, hogy kommunikálni próbáltak ezekkel a vízi emlősállatokkal. 1990-ben például a Honoluluban található Kewalo Basin Tengeri Emlős Laboratórium kutatója, Louis Herman próbálkozott kapcsolatba lépni a delfinekkel. A kísérlet során a fogságban tartott állatoknak olyan mesterséges nyelvrendszer használatát tanította, amelynek segítségével képesek voltak megérteni különböző szimbólumokat. A szavakat és utasításokat kézjelekkel kommunikálták a kutatók. Legnagyobb megdöbbenésükre a delfinekkel kapcsolatos eredmények hasonlóak voltak a főemlősöknél (gorillák, csimpánzok, bonobók) tapasztaltakhoz, a delfinek képesek voltak több mint száz különféle szót is fejben tartani. Az is meglepetést okozott, hogy ugyanazokat a szavakat használva a delfineknek különböző parancsokat lehetett adni, amelyeket az állatok hibátlanul teljesítettek. Ez a kommunikáció azonban egyirányú volt, a delfinek nem tudtak információt közvetíteni az emberhez.
Kétirányú kommunikációra irányuló kísérleteket Herzing és munkatársai már 1998 óta végeznek. Az első ilyen próbálkozás egyszerű szimbólumpárosításon alapult: a kutatók mesterséges hangokat hoztak létre, majd hagyták, hogy a létrehozott hangokat a delfinek négy nagy képpel párosítsák össze. A rendszer sikeres volt, mert általa az állatok meg tudtak fogalmazni az emberek felé bizonyos kéréseket – például hínárt kérhettek játékhoz. A módszer működőképességének ellenére a kutatók szerettek volna olyan kommunikációs eszközt létrehozni, amellyel sokkal természetesebb módon "beszélgethetnek" az állatokkal.
Ez a szándék vezetett a CHAT (Cetacean Hearing and Telemetry) 2011-es kifejlesztéséhez, amelyet a már korábban említett 2013-as esetnél teszteltek. A készülék fejlesztésében részt vett Thad Starner mesterségesintelligencia-fejlesztő is, aki egyúttal a Google Glass szemüveg tervezésének egyik vezető szakembere. Amikor a kutatók a delfinekkel információkat szeretnének közölni, a mellkason hordozható berendezés különböző sípoló hangokat ad ki az állatok felé. Ezeket a hangokat a kutatók mesterségesen fejlesztették ki, a delfinhangok mintájára. A rendszer által kiadott hangjelzéseket társítják azokkal a kellékekkel (kötél, hínár), amelyeket a kutatók használnak a delfinekkel folytatott játék közben.
Miután az állat válaszolt, a készülék rögzíti a delfin által kibocsátott hangokat. A találmány szoftvere képes arra, hogy bonyolult algoritmusok használatával kiszűrje a háttérzajokat, valamint meghatározza a delfin által kibocsátott hang keletkezésének irányát és szögét. A CHAT nagyjából 30 méteres körzetben képes érzékelni a delfinhangokat, amelyeket a remények szerint azonnal le is fordít majd angol nyelvre. Ennek első sikeres lépése volt a kutatók szerint a fent említett "hínáros" eset.
Nem kizárólag a delfinek kutatásában használnak ilyen módszereket. Michael Coen, a Wisconsin-Madison egyetem biostatisztikusa például fehérarcú gibbonok (Hoolock leuconedys) kommunikációjának elemzésekor 27 különböző gibbonhívást tudott megkülönböztetni egy CHAT-hez hasonló technikával.
Bár Herzing nagy reményeket fűz a CHAT-hez, vannak, akik kételkednek a kísérletsorozat sikerességében. A 2013-as eredményt az elmúlt egy évben nem sikerült megismételni.
Justin Gregg, a Delfin Kommunikációs Projekt egyik kutatója úgy véli, nincs elegendő bizonyíték a delfinek kommunikációjának fejlettségére, és valószínűleg csak tárgyak jelölésére vagy lelkiállapotuk kifejezésére használják hangjukat. Szerinte a delfinek magas intelligenciája csak legenda, ami egy sokat kritizált neurológushoz, John Lillyhez köthető. Lilly több vitatott kísérletet is folytatott, többek között LSD-t adott a delfineknek, hogy kommunikációjukat "hatékonnyá" tegye.
Herzing szerint azonban inkább technológiai problémák hátráltatják a delfinek kommunikációjának mélyebb megismerését, és kollégáival jelenleg azon dolgozik, hogy a CHAT magasabb frekvenciájú hangokat is érzékelni tudjon. Ez utóbbi azért is fontos, mert a delfinek akár 200 kilohertzes hang kiadására is képesek (összehasonlításképp: az ember hallásának felső határa 20 kilohertz). A kutatók első eredményeiket májusban fogják ismertetni Firenzében, a 39. International Conference on Acoustics, Speech, and Signal Processing nevű szakmai konferencián.
Delfinek
A delfinek a fogascetek közé tartozó vízi emlősállatok. Ötven fajukat ismerjük, amelyek hét családba sorolhatók. Csoportokban élnek, amelyek 40 egyedet foglalnak magukba. Szociálisan fejlettek, közösen, precízen összehangolva vadásznak a zsákmányukat jelentő halakra. A nőstény évente egyszer szül, borját 10-12 hónapos vemhesség után hozza a világra. Visszhang alapján tájékozódnak, a hangot a fejük elülső részén található képződmény segítségével bocsátják ki. A legismertebb delfinfaj a palackorrú delfin (Tursiops truncatus) esetében megállapították, hogy egyedi füttyjelek sorozatát használják egymás azonosítására és az egymás közötti kommunikációra.
