Az állatoknak van holdórájuk. Nekünk nincs

Farkasember az An American Werewolf in London című filmben

Kutatások sora igazolja, hogy a holdciklus befolyásolja az állatok életét a zsákmányszerzéstől kezdve a szaporodásig. Az ember esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet. Noha a Hold ősidők óta fontos szerepet tölt be az emberi kultúrában, az emberi életre gyakorolt hatását nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

A gerincesek majdnem egyharmada és a gerinctelenek több mint 60 százaléka éjszaka aktív. Ébrenlétük óráinak legfényesebb természeti objektuma a telihold. Nagyjából két héttel a Hold legfényesebb fázisa után az újhold napkeltekor kel és napnyugtakor nyugszik, így egész éjszaka csak a csillagok ragyognak. Újholdtól újholdig az egész ciklus nagyjából 29,5 napig tart.

Teliholdkor a Föld a Hold és a Nap között helyezkedik el, kísérőnk teljes korong alakjában ragyog az égen. A következő éjszakákon a korong lassan fogyni kezd, és a hold minden éjjel 50 perccel később kel, így egyre növekszik a napnyugta és a holdkelte közötti sötét időszak.

Ragadozók ideje

Az oroszlán a fogyó holddal indul portyára Forrás: AFP/Sebastien Bozon

Ez az időszak, amikor a ragadozók portyázni kezdenek, és valószínűleg ez az eredete annak, hogy az emberek misztikus félelmet táplálnak a telihold iránt, mert a következő napokban egyre fokozottabb veszélynek vannak kitéve.

Tanzániában a nap egész évben este hétkor nyugszik le, de az emberek ilyenkor még nem térnek nyugovóra. Főznek a szabadban, meglátogatják a szomszédokat, vízért mennek – gyakran a teljes besötétedés után. Az oroszlánok teliholdkor ritkán vadásznak, de ahogy a hold fogyni kezd, és az éjjelek egyre sötétebbekké válnak, az oroszlánok egyre gyakrabban indulnak portyákra. Ilyenkor nemcsak a hagyományos zsákmányállataikkal találkozhatnak, hanem a még kint bóklászó emberekkel is. A kutatók megállapították, hogy az emberek elleni oroszlántámadások a telihold utáni 10. napon fordulnak elő a leggyakrabban.

De nemcsak a ragadozó állatok életritmusát befolyásolja a holdciklus. A korallszirti halak nem szeretik a világosságot. Arthur Bos tengerbiológus néhány Fülöp-szigeteki halászfalu piacára kerülő zsákmányt vizsgálva megállapította, hogy a legtöbb korallszirti hal újholdkor és az követően bukkan fel a piacokon. ebből arra következtetett, hogy ezek az állatok csak a sötét éjszakákon bújnak elő rejtekhelyeikről, és ezért kerülnek ilyenkor a halászhálókba.

A soksertéjűek közé tartozó ehető paloloféreg (Eunice viridis) viszont pont a teliholdat választja a szaporodáshoz október-novemberben. A Fidzsi-szigetek környékén élő féreg teste két részből áll. A teste elülső része a tengerfenéken marad, a szaporodásért felelős hátsó része viszont leválik, és a tenger felszínére emelkedik. A felszínen azután kiszabadulnak a petesejtek és a hímivarsejtek. A helyi lakosok számára ünnepi eseménynek számít a paloloféreg szaporodása. Ilyenkor nagy tömegben gyűjtik be és fogyasztják a tenger felszínére felemelkedett, különleges csemegének számító féregdarabokat.

A teknősök szaporodási viselkedését is befolyásolja a holdciklus Forrás: AFP/Mayela Lopez

Az újhold sötétsége a szárazföldi állatokat is előcsalogatja a rejtekhelyükről. Spanyolországban a Doñana Nemzeti Parkban a nyulak életét a bokros vidéken portyázó ibériai hiúz és a vörös róka is fenyegeti. Vincenzo Penteriani és munkatársai több tucat egyedet szereltek fel rádiós nyakörvekkel mindhárom állatfaj közül, hogy követni tudják éjszakai mozgásukat a holdciklus alatt.

A kutatók megállapították, hogy telihold környékén a nyulak nem merészkednek távolabb a fészküktől, újhold idején azonban nagyobb vándorutakra indulnak. A nyulak viselkedésbeli változása a jelek szerint összefügg a ragadozók mozgásával és a fényváltozással. Vándorlási ösztönük mindig újhold után néhány nappal a legerősebb, és a fészekhez is a telihold után pár nappal maradnak a legközelebb.

Belső órák

A kutatók egyre több olyan állatot találnak, amelyek a holdfázisoktól függően keresik a táplálékukat, illetve a párjukat akkor is, ha egyáltalán nem látják az égitest fényét. A belső, úgynevezett cirkalunáris óra valószínűleg az állat 24 órás cirkadián ritmusával összhangban működik, és elősegíti az élőlény túlélését.

A galápagosi tengeri leguánok akár négy órával korábban is elhagyhatják pihenőhelyeiket, hogy apály idejére odaérjenek a partra, ahol a tengerből előbukkanó algákat legelik. Akkor is így viselkednek, ha nem látják a tengert, és akkor is, ha megzavarják a sötét/fény ciklusukat. A biológusok szerint ez azt jelenti, hogy a leguánoknak van egy belső órájuk, amely az árapályciklus, illetve az ennek hátterében álló holdciklus szerint működik, és ez vezérli az állatok viselkedését.

Emberi ritmusok

Farkasember az An American Werewolf in London című filmben Forrás: Northfoto/ZUMA Press

A hold misztikus helyet foglal el az emberi kultúra történetében. Nem csoda tehát, hogy számos mítosz – a vérfarkasoktól a holdkórosságig – kapcsolódik hozzá. Számos történet kering a holdciklus és az emberi viselkedés, illetve életjelenségek kapcsolatáról.

Közismertek a történetek arról, hogy teliholdkor megnövekszik a bűncselekmények, a balesetek és a pszichiátriai események száma. Sokan úgy vélik, hogy a nők menstruációs ciklusa is a holdciklusnak megfelelően alakult ki. Eddig azonban egyetlen tudományos vizsgálatnak sem sikerült egyértelmű összefüggést találnia a holdfázisok és a „furcsa” jelenségek között.

Vegyük például a menstruációt. A nők menstruációs ciklusa hosszban és időtartamban is igen változó. Az átlag 28 nap, míg a holdciklus ideje 29,5 nap. Egy tanulmány azonban mégis összefüggést vélt felfedezni a holdciklus és a menstruációs ciklus között. Winnifred B. Cutler 312 nő vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a résztvevők 40 százalékának a telihold után két héttel kezdődik a menstruációja (60 százaléké viszont nem). Az 1980-ban az American Journal of Obstetrics & Gynecology folyóiratban publikált – amúgy sem túl meggyőző – tanulmány eredményeit azonban azóta sem sikerült senkinek sem megerősítenie.