Az anyai gondoskodás új világrekordja

Egy mélytengeri polip több mint négy évig, egészen a kikelésükig vigyázott a petéire. Ez a leghosszabb eddig feljegyzett idő, amelyet egy állat az utódai gondozására fordított a megszületésük előtt.

A Monterey Bay Akvárium Kutatóintézet (MBARI) munkatársai négy és fél éven át figyeltek egy mélytengeri polipot, amely ez idő alatt nem táplálkozott, kizárólag a petéi gondozásával volt elfoglalva. Tisztogatta a petéket, oxigéndús vizet áramoltatott hozzájuk, és őrizte őket a ragadozóktól. Anyai gondoskodásának meg is volt az eredménye. A petékből teljesen kifejlett kis polipok keltek ki, amelyek rögtön képesek voltak az önálló életre és apró zsákmányállatok elejtésére.

Az MBARI kutatócsoportja már 25 év óta végez mélytengeri állatokkal kapcsolatos felméréseket a kaliforniai Monterey Canyon Midwater 1 nevű kutatóhelyen. Évente többször is lemerülnek, hogy ellenőrizzék az élőhelyet. 2007 májusában az egyik ilyen tanulmány során a kutatók felfedeztek egy nőstény polipot, amely közvetlenül a kanyon alja fölött, egy sziklaperemen lógott, mintegy 1400 méter mélységben. A Graneledone boreopacifica fajba tartozó polip a kutatók korábbi merülésénél még nem volt itt.

Graneledone boreopacifica polip Forrás: Flickr/NOAA Photo Library

Soha nem hagyta őket magukra

Az ezután következő négy és fél évben 18-szor merültek le a kutatók ugyanezen a helyen. Minden alkalommal megtalálták a ugyanazt a polipot, amelyet könnyen azonosítani tudtak a testén lévő sebhelyek alapján. Ahogy teltek-múltak az évek, a polip átlátszó petéi egyre nagyobbra nőttek, és egyre inkább lehetett látni a bennük fejlődő polipembriókat. Időközben a nőstény egyre soványabb lett, bőre löttyedté és fakóvá vált.

A kutatók sosem figyelték meg, hogy a polip magára hagyta volna a petéit vagy evett volna bármit. Még az arra elúszó kis rákok iránt sem mutatott semmilyen érdeklődést, ha nem zavarták a petéit.

Elpusztult az anyaállat

A kutatók utoljára 2011 szeptemberében látták a polipot. Amikor egy hónappal később visszatértek, már csak a sziklafalon lévő üres peteburok-maradványokat figyelhették meg. Az utódok kikeltek, az anya meg eltűnt (feltehetőleg elpusztult feladata teljesítésével).

A PLOS ONE folyóiratban megjelent cikkükben a kutatók leírták, hogy a burokmaradványok megszámlálása után arra a következtésre jutottak, hogy a polip mintegy 160 utódot nevelhetett.

Csak egyszer petéznek

A nőstény polipok többsége csupán egyetlen egyszer petézik, és nagyjából a peték kikelésével egy időben elpusztul. A Graneledone boreopacifica petéi könnycsepp alakúak, kis olívabogyó méretűek. Az utódok fejlődéséhez a petében rengeteg oxigénre van szükség. Ezért a nőstény polipnak állandóan friss, oxigéndús vizet kell a petékhez áramoltatnia, és meg kell akadályoznia, hogy petéket elborítsa az üledék vagy a törmelék. A ragadozók miatt a nősténynek állandóan résen kell lennie, hogy szükség esetén megvédhesse a petéket.

Mivel a fiatal polipok ilyen sok időt töltenek a petében, kikelésükkor már teljesen kifejlettek, és képesek az önálló életre, beleértve a kis zsákmányállatok elejtését is.