A július 20-án, 5500 kilométeres távolságból készült képeket csütörtökön közölte az Európai Űrügynökség (ESA). A képek 2 órás időkülönbséggel készültek, és a korábbiaknál is tisztábban kivehető rajtuk, hogy a Rosetta űrszonda célpontja, a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja két részből áll:
Az új felvételek feldolgozásával egy 3D-s modell is készült a forgó magról:
Az üstökös fejét és testét egy fényesebb nyaki rész köti össze. Egyelőre nem tudják, mitől fényesebb a nyaki rész, lehetséges, hogy más a felszíni anyag szemcsemérete vagy kémiai összetétele.
A Rosetta augusztus 6-án áll pályára a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös körül. Ilyen eseményre még nem volt példa az űrkutatás történetében. A szonda egy leszállóegységet is szállít, amely a tervek szerint novemberben landol a Nap felé közeledő, ezért egyre aktívabb üstökös felszínén.
Az üstökösök, pontosabban az üstökösmagok kozmikus értelemben parányi, általában néhány kilométeres (legfeljebb néhányszor tíz kilométeres) égitestek. Alapvetően kőzetek alkotják őket. Az üstökösök a Naprendszer 5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának "maradék" anyagát jelentik, kutatásuk a Föld fejlődésének megértése szempontjából is fontos.
A Csurjumov–Geraszimenko furcsa alakja a következő hónapokban alaposan próbára teszi a Rosetta irányítóit. A különös alak miatt ugyanis az üstökös gravitációs tere felettébb szabálytalan alakú, ami megnehezíti a szonda pályájának számítását, a manőverek megtervezését. A gravitáció gyengesége mellett ez extra kihívást jelent a repülésirányítóknak. A furcsa alakú felszínen nem lesz egyszerű kiválasztani a leszállóegység landolásának helyét, nem is beszélve a leszálláshoz szükséges manőverek pontos megtervezéséről.
Az ESA július 31-én közli a következő, még közelebbről készült képeket az üstökösről.