Amikor tényleg meghasad a szív

Egy régóta szeretett társ halála olyan erős lelki traumát okozhat az életben maradt félnek, hogy néha hamarosan követi párját a túlvilágra. A túlélőt 66 százalékkal nagyobb eséllyel fenyegeti a halál a társ eltávozását követő három hónapban, mint egyébként.

Pár hónapja járta be a világsajtót a hír: egy ohiói pár hetven évi együttélés után, tizenöt órányi különbséggel távozott az élők világából. A házaspár (Helen Felumlee és Kenneth Felumlee) hetven éven át élt boldog házasságban. Elválaszthatatlanok voltak azóta, hogy tinédzserkorukban megismerkedtek egymással. Minden reggel együtt reggeliztek, és még akkor sem eresztették el egymás kezét. Egyik lányuk már régóta sejtette, hogy ha valamelyikük meghal, a másik sem fog sokáig élni. A Helen halála utáni reggelen Kenneth elmondta a gyermekeinek, hogy anyjuk meghalt, majd visszafeküdt az ágyba és három órával később örökre elaludt.

Az eset nem egyedülálló. Talán az egyik leghíresebb példája az „özvegységhatásnak” is nevezett jelenségnek Federico Fellini felesége, Giulietta Masina olasz filmszínésznő. Federico Fellini 1993. október 30-án hunyt el agyvérzésben. Masina négy és fél hónap múlva követte, noha az orvosok szerint még pár évig élhetett volna betegségével. Férje nélkül azonban értelmetlennek érezte az életét, szó szerint utána halt 1994. március 23-án.

A kép illusztráció Forrás: AFP

A kritikus első három hónap

Bár a jelenséget régóta ismerik, tudományos bizonyítékot csak pár éve találtak rá. A Harvard Egyetem kutatói több mint 26 000, ötven éven felüli amerikai adatait elemezték a vizsgálat folyamán. Elsősorban arra a 12 316 alanyra koncentráltak, akik 1998-ban házasodtak, és egészen 2008-ig követték életük alakulását. A tanulmány időtartama alatt 2912 haláleset történt, ezek közül 2373 a házaspároknál, ahol a férj vagy a feleség özvegyen maradt. A maradék 539 haláleset a már özvegy házastársakat érintette.

A vizsgálatból kiderült, hogy az özvegyek nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint azok, akik még mindig párkapcsolatban éltek. A hatás a házastárs halálát követő első három hónapban bizonyult a legerősebbnek. Az özvegy sok esetben infartus miatt hunyt el.

Az 539 elhunyt özvegy emberből 50 halt meg a házastársának elvesztését követő három hónapban, 26 három és hat hónap közötti idő elteltével és 44 hat és tizenkét hónap közötti idő múlva.

Egy korábbi vizsgálat – amelyet Javier Espinosa, a Rochester Egyetem kutatója vezetett – arra az eredményre jutott, hogy az özvegyen maradt férfiak halálozásának nagyobb az esélye, mint a nőké, de a Harvard kutatói nem találtak ilyen eltérést. Ennek az is oka lehet, hogy az új tanulmányban figyelembe vették a résztvevők bevételeit és anyagi helyzetét, ami befolyásolhatta a korábbi eredményeket – mondták a kutatók.

Stressz, hirtelen életmódváltás, elhanyagolt saját betegség – összetett oka lehet annak, hogy az özvegy az elhunyt férj/feleség után hal (a kép illusztráció) Forrás: AFP

Összetett okok

Még mindig nem világos viszont, mi okozza az „özvegységhatást”. „Lehetséges, hogy ez egy gyásszal kapcsolatos mechanizmus, vagy a beteg házastárs gondozása betegséget okoz a túlélő társnál” – magyarázta a vizsgálat vezetője, dr. S. V. Subramanian a Reutersnek adott interjújában. „De az is elképzelhető, hogy ahogy az egyik házastárs egyre rosszabbul lesz, a túlélő sem figyel oda annyira a saját egészségére.”

Mivel a kutatásban csak 50 éven felüli emberek vettek részt, nem világos, hogy a fiatalabb emberek is hasonló kockázattal néznek-e szembe házastársuk halálakor. De Subramanian szerint néhány bizonyíték arra utal, hogy az özvegységhatás talán még erősebb is a fiatalabb emberek között.

Életmódváltozás

Ennek némileg ellentmond az idősotthonokban megfigyelt viszonylag sok együttes haláleset. Egy minnesotai pár például 65 évi házasság után ugyanabban az órában hunyt el egymás mellett: Clifford és Eva Vevea utolsó néhány napját egymás mellett töltötte a szeretetotthonban. Az ápolók egymás mellé húzták az ágyukat, így tudták fogni egymás kezét. A pár ugyanaznap, ugyanabban az órában szenderedett örök álomra.

Néhány szakértő azt mondja, hogy talán az életmódváltozást lehet okolni az özvegységhatásért. „Mondjuk, esténként együtt sétáltak, azután ez véget ér. Talán nem alszanak jól vagy elhagyják a gyógyszerek szedését” – ez Ken Doka, a New York-i New Rochelle Kollégium gerontológusának véleménye. „Ezenkívül a gyász igen nagy stresszhatással jár, és idősebb korban már nehezebben birkózunk meg a stresszel.”

Az özvegyek különösen magányosnak érezhetik magukat, tette hozzá Doka, mivel nem tesznek idejekorán lépéseket, hogy társaságot találjanak maguknak. Ilyenkor életmentő lehet a családtagok közelsége és szeretete.