Hétvégi látnivaló: hullócsillagok a szuperhold ellen

Nem lesz könnyű megfigyelni a szokásos augusztusi hullócsillagokat idén, de a nagy tűzgömböket a ragyogó Hold ellenére is láthatjuk, mert bevilágíthatják az egész éjszakai égboltot. Cikkünk végén szavazzon arról, kivel és hol nézné a hullócsillagokat.

Tavaly sok szép tűzgömböt, azaz a Vénusz fényességét is túlragyogó hullócsillagot adott a Perseida-meteorraj, amely minden év augusztusában éri el maximumát. Így lesz ez idén is, a raj már több látványos meteort produkált, az ezekről készült fotókat a Spaceweather.com űridőjárási portálon is láthatjuk.

A megfigyelést idén nehezíti, hogy augusztus 10-én lesz az idei év legfényesebb földközeli teliholdja, népszerű nevén szuperholdja. Ilyenkor a Hold földközelpontja egybeesik a telihold fázissal, így égi kísérőnk látszó átmérője és fényessége jóval nagyobb lehet, mint amikor földtávolban van (részletesen erről itt írtunk).

2013-as Perseida-meteor. A kép Városlőd és Farkasgyepű közöttt, a Szamárhegy nevű dombon készült Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

A teliholdat nem szeretik a meteorvadászok: nagy fényessége ugyanis "eltünteti" az égről a kisebb hullócsillagokat. Amiben bízhatunk: az elmúlt napokban már több tucat Perseida-tűzgömböt észleltek a világ minden táján. 2013-ban is volt körülbelül két olyan óra a maximum környékén, amely igen gazdag volt tűzgömbökben, hasonlóban idén is reménykedhetünk.

Mikor érdemes kémlelni az eget?

Az augusztusi csillaghullás oka, hogy a Föld minden évben ebben a hónapban halad át a 109P/Swift-Tuttle nevű üstökösből kihullott poranyagon. A legsűrűbb részen általában augusztus 12-14. között megy át bolygónk, azaz ekkor várható a legtöbb meteor. Az aktivitásnak van azonban egy felfutó és lecsengő szakasza, így a jelenséget már pénteken is érdemes figyelni. A raj idei maximuma egyébként augusztus 13-án hajnali 2 órára esik, azaz elvileg a legjobb észlelési idő az augusztus 12-éről 13-ára virradó éjszaka.

A meteorok egész éjszaka észlelhetők, de éjfél után nagyobb az esélyünk, mert ekkor már magasabban van a keleti horizont felett az a pont (az úgynevezett radiáns), ahonnan a raj tagjai látszólag érkeznek, és amely a Perseus csillagképbe esik.

Jön az űrállomás!

Amit biztosan láthatunk a következő napokban, az a Nemzetközi Űrállomás látványos átvonulása az égbolton. A futballpályányi területű napelemek által visszavert fény miatt az űreszköz igen fényes, lehetetlen nem észrevenni, ha tudjuk, mikor jön. Szerencsére erre van egy profi honlap, a Heavens-above.com. A Configuration pont alatt mindenki beállíthatja a saját földrajzi helyét, majd az ISS-re (International Space Station) kattintva máris megkapja az aktuális adatokat. A következő napokban több szép átvonulás is látható Magyarországról.

Tippek az észleléshez

A tapasztalatok szerint a Perseida-meteorok gyakran „csomókban” hullanak, vagyis rövid idő alatt több is érkezik, majd egy ideig semmi, így mindenképp érdemes minél többet kint tartózkodni.

A fenti kép kivágata Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. Optikai segédeszköz nem kell hozzá, azonban a sötét, zavaró fényektől mentes égbolt fontos tényező. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét ég alól ugyanekkor több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól.

A Perseidák gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok. Nyomuk akár 1-2 másodpercen át is látható marad. Ez a maradandó nyom részben a felizzott test elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén. Ritkán a felsőlégköri szelek hatása is megfigyelhető, amelyek elfújva a meteornyomot, látványosan eltorzítják azt. A legszebb látványt természetesen a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek: ezek a Vénusznál is fényesebb tűzgömbök.

A meteorok és meteorrajok keletkezése

A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. Amikor apró szemcséik 60 kilométer/másodperces sebességgel haladva elérik a Föld légkörét, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd, és az égen gyorsan áthaladó szemcse útja mentén fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a meteor, avagy hullócsillag kialszik.

A meteorrajokkal kapcsolatban figyelhető meg az úgynevezett radiáns jelenség: a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Ez esetükben a Perseus-csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Perseidáknak.

Szent Lőrinc könnyei

A Perseida-meteorraj jelentkezését a VIII-XI. században jegyezték fel rendszeresen, később azonban csak szórványosan említették. A tudomány számára Adolphe Quételet (1796-1874) belga csillagász fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált.

A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket.

Várjuk Olvasóink beszámolóit és fotóit a [e-mail] címre!