Harmincezer éve eszünk csigát

A Gravetti kultúra embere egy Spanyolországban ma is elterjedt csigaalfajt fogyasztott

A mai spanyol partokon élt kőkorszaki embercsoportok már fogyasztották a csigát. Az állat tízezer évvel előbb jelent meg az ember étlapján, mint ahogy korábban gondoltuk.

Több tízezer évvel ezelőtt élt őseink azért ették meg a csigát, mert a puhatestű viszonylag könnyen elérhető táplálékforrás volt. A Valenciai Egyetem és a Valenciai Természettudományi Múzeum régészei Benidorm környékén, Valenciától száz kilométerre délre találtak számos csigahéjat kőeszközök és állati csontmaradványok mellett egy konyhaként használt gödörben.

A maradványok a felső paleolitikum korából, az úgynevezett gravetti kultúra időszakából származnak. A gravetti kultúra körülbelül 32 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és 26 ezer évvel ezelőtt ért véget. A gravetti kultúra embere bölényre, farkasra, mezei nyúlra, rénszarvasra, vadlóra, rókára és mamutra is vadászott, csapdákkal és hajítódárdákkal, de egyes kutatók szerint az íj és a kőből pattintott nyílhegy is használatban volt.

A gravetti kultúra embere egy Spanyolországban ma is elterjedt csigaalfajt fogyasztott Forrás: Wikimedia Commons/Xvazquez

Nehéz bizonyítás

A spanyol régészek most arra találtak újabb bizonyítékot, hogy a Homo sapiens a növények és az édesvízi halak mellett puhatestűekkel is változatosabbá tette étrendjét. A Cova de la Barriada nevű barlangban talált csigahéjak mintegy 30 ezer évesek. Korábbi ásatásokból már kiderült, hogy a Földközi-tenger partján, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, illetve a mai Franciaország, Olaszország és Görögország területén élt embercsoportok fogyasztottak csigát, ám azok a leletek tízezer évvel későbbről származnak.

A csigahéjakat azért nehéz régészeti szempontból értelmezni, mert a puhatestűeket nem csak az ember fogyasztja, tehát maradványaik sem kizárólag az emberi tevékenység következményeként kerülhetnek elő.

„Kis területen találtunk nagy mennyiségű héjat, az állatokat pedig nagyon gondosan kiválogatták. A maradványok az emberi tevékenység egyértelmű nyomai mellett kerültek elő” – mondta dr. Fernández-López de Pablo, a Katalán Emberi Paleoökológia és Evolúció Intézet munkatársa, a kutatásról megjelent tanulmány vezető szerzője a BBC-nek. (A tanulmányt a Plos One tudományos folyóirat közölte.)

Csigavér

A héjak mikroszkópos vizsgálatával megállapították, hogy a csigákat hosszasan sütötték. A csiga meszes héjából a kalcium-karbonát melegítés hatására egy karbonátásvánnyá, aragonittá alakult át, az aragonitszint méréséből pedig a hőhatás idejére lehetett következtetni.

Az Iberus gualtieranus alonensis csigaalfaj az Ibériai-félsziget őshonos állata. A Benidorm környékén megtalált 112 csigahéj mindegyike ettől az alfajtól származik, viszonylag nagy méretűek és feltűnően hasonlítanak. Ebből a régészek arra következtetnek, hogy a gravetti kultúra emberei elővigyázatosan a felnőtt egyedeket gyűjtötték és fogyasztották, hogy az állat ne haljon ki.