A bálnák és a delfinek egyaránt rendelkeznek medencecsonttal. Ez az evolúciós maradvány a cetek 40 millió évvel ezelőtt élt őseitől származik, amelyek még szárazföldi életmódot folytattak. Az általános nézet azt tartotta, hogy ezek a csontok elcsökevényesedtek, és az emberi farokcsonthoz hasonlóan idővel el fognak tűnni.
A Dél-kaliforniai Egyetem és a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum legújabb kutatása azonban cáfolja ezt az elterjedt vélekedést, és rámutat arra, hogy a cetek medencecsontja nemcsak funkcióval rendelkezik, de méretét és alakját a szexuális kiválasztódás formálja.
A cetek péniszét irányító mozgékony izmok közvetlenül a medencecsonthoz kapcsolódnak. Emiatt a kutatók úgy vélik, a medencecsont befolyással lehet arra, milyen mértékben képesek az egyes példányok irányítani párzószervüket. Az egyedek közötti eltérés valószínűleg evolúciós előnnyel járhat.
Annak érdekében, hogy elméletüket teszteljék, a kutatók több száz cettől származó medencecsontot vizsgáltak. Háromdimenziós lézerszkennerrel digitális modelleket készítettek a csontokról. A digitális modellek alapján részletesen lehetett tanulmányozni a csontok méretét és formáját.
Ezt követően a lehető legtöbb adatot gyűjtötték össze a herék méretének a testtömeghez viszonyított arányáról. A herékkel kapcsolatos információk azért voltak fontosak, mert azoknál a fajoknál, ahol a nőstény több hímmel párosodik, a hímek nagyobb heréket növesztenek annak érdekében, hogy legyőzzék versenytársaikat.
Utolsó lépésként a herék és a medencecsontok méretét hasonlították össze. Az eredmények alapján minél nagyobbak voltak a herék, annál nagyobbak lettek a medencecsontok is. A herék nagyságát a bordák méretével is összevetették, de hasonló összefüggést nem találtak. Mindez azt jelentette, hogy a párzásért folytatott versengés serkentette a nagyobb medencecsontok kifejlődését, amelyek így konkrét evolúciós szerephez jutottak.
A kutatást az Evolution című szakfolyóirat szeptemberi számában publikálták.