A gibbonok (Hylobatidae) kistermetű, hosszú karú emberszabású majmok, amelyek Délkelet-Ázsia sűrű trópusi erdeit lakják. Jellegzetesen hosszú karjukkal fáról fára lengenek, nagyon ritkán szállnak le a földre. Különlegességük még, hogy messze hangzó énekléssel kommunikálnak egymással. A Nature folyóiratban nemrég megjelent cikk szerint pedig genomszerkezetük is legalább olyan érdekes, mint maguk az állatok.
„Most már ismerjük az összes nagy emberszabású majom, és ezzel a munkával, a kis emberszabású majmok, a gibbonok teljes genomszekvenciáját” - mondta Jeffrey Rogers, amerikai főemlősgenetikus. „Ez új információkat és bepillantást ad az emberi genom evolúciós történetébe is.”
A tanulmányban megtalálták annak genetikai hátterét, hogy miért tudnak a gibbonok olyan könnyedén és fantasztikus (akár 56 kilométer/órás) sebességgel lengeni egyik fáról a másikra. Kivételesen nagyszámú szerkezeti változást is kimutattak a DNS-ükben. Az ilyen változások gondot okozhatnak más fajokban, például rákot az emberben, de a jelek szerint a gibbonok evolúciója folyamán nem érvényesült negatív hatásuk.
A nagy emberszabású majmok közül 2005-ben publikálták a csimpánz genomját, 2011-ben az orangutánét, és 2012-ben a gorilláét és a bonobóét.
A gibbon genomja kitölti a rést, amely eddig az óvilági majmok (például makákók és páviánok) és a nagy emberszabású majmok között fennállt a genetikai ismereteinkben, mondta el a tanulmány vezetője, Lucia Carbone, a főemlősgenomika kiemelkedő szakértője. A kutató emlékeztetett, hogy más tanulmányok 96 százalékosra becsülték a gibbon és az ember genomjának hasonlóságát, szemben a legközelebbi főemlős rokonunkkal, a csimpánzzal való 98 százalékos azonossággal. Ezt a becslést a mostani tanulmány még nem erősítette meg.
A gibbonok kritikusan veszélyeztettek. Egyik fajuknak, a hainani gibbonnak (Nomascus hainanus) csupán 20 példánya maradt fenn. Carbone abban bízik, hogy a genom ismerete segíteni fog a természetvédelmi stratégiák kidolgozásában, például a vad populációk genetikai sokféleségének felmérésében, valamint annak kiszűrésében, melyek a legveszélyeztetettebb állományok.
Ezek a mindenevő állatok magasan a fák koronájában kutatnak az élelemért. Mindenfélét elfogyasztanak a gyümölcsöktől és levelektől kezdve a madártojásokon át a rovarokig és madarakig. A gibbonok monogámok, életre szólóan választanak párt. A főemlőscsalád tizenkilenc fajának átlagos testtömege 5 kilogrammtól 12 kilogrammig terjed.
A gibbonok a "legbeszédesebb" főemlősök közé tartoznak - hajnalban éneküktől zeng az erdő.
Hallgassa meg a gibbonok reggeli énekét!
A gibbonok lengésre használt karja másfélszer hosszabb, mint a lábuk. Ez elősegíti a gyors és hatékony fáról fára lengést - amikor pedig lejönnek a fáról, két lábon járnak.
A kutatók megtalálták azokat a géneket is, amelyek a karok és a vállak fejlődésében vesznek részt, és lehetővé tették, hogy a végtagok egyedi változáson menjenek át az emberekkel és a többi emberszabású majommal összehasonlítva.
A kutatók az Ázsia nevű fehérarcú bóbitásgibbon (Nomascus leucogenys), valamint nyolc másik egyed genomját elemezték. Becslésük szerint a gibbonok mintegy 16,8 millió éve váltak el a többi emberszabású majomtól.
A többi emberszabású majommal és az emberrel ellentétben a gibbonok DNS-ében sok strukturális változás, úgynevezett kromoszomális átrendeződés játszódott le. Az emberi faj szempontjából is fontos lenne kideríteni, hogy mi okozta ezeket az átrendeződéseket, és miért nem ártottak ezek a gibbonoknak. Az embereknél ugyanis az ilyen változások rombolóak lehetnek és súlyos betegségekhez - például krónikus mieloid leukémiához - vezethetnek.