Kihaltak a hasonló emberek

Az emberi arc sokkal változatosabb, mint amit bármely állatnál tapasztalunk. Az embernél ugyanis abba az irányba hatott az evolúciós nyomás, hogy mindnyájan egyediek és könnyen felismerhetők legyünk, írják a Berkeley Egyetem kutatói.

Sok állat a szaglást vagy a hangokat használja az egyedek megkülönböztetésére, ez feleslegessé teszi a jellegzetes arcvonásokat, különösen az éjszakai életmódot élő fajoknál. Az embernél azonban más a helyzet. Mi elsősorban a látásra támaszkodunk a társas interakciók folyamán, ezért szinte biztos, hogy ez volt a hajtóereje az arc rendkívüli változatosságához vezető evolúciós trendnek.

Könnyű felismerhetőség

„Az emberek kiemelkedően jók az arcfelismerésben; az agyban külön terület szakosodott erre” - mondta Michael J. Sheehan, a Berkeley Egyetem viselkedésökológusa. „A tanulmányunk kimutatta, hogy az emberek úgy szelektálódtak, hogy egyediek és könnyen felismerhetők legyenek. Számomra egyértelműen előnyös, ha felismerek másokat, de az is, ha én könnyen felismerhető vagyok. Egyébként valamennyien sokkal hasonlóbban néznénk ki.”

Arcok Forrás: UC Berkeley

Előzetes feltételezéseiknek megfelelően a kutatók azt tapasztalták, hogy az arcvonások sokkal változatosabbak, mint bármely más testi jellemző, például a kéz hossza, és a test legtöbb méretével ellentétben az arcbeli sajátosságok nem függenek össze egymással. Például a hosszabb karú embereknek általában a lábuk is hosszabb, míg a szélesebb orrú vagy távol ülő szemű embereknek nem hosszabb az orra. Mindkét tapasztalat arra utal, hogy az arcbeli változatosság az evolúciós nyomás révén növekedett.

Végül a kutatók összehasonlították a világ különböző tájain élő emberek genomját, és több genetikai variációt találtak az arc jellemzőit meghatározó genomrégióban, mint a genom más területein. Ez is azt jelzi, hogy változatosság előnyös evolúciós szempontból.

Történelem előtti eredet

A kutatók összehasonlították az emberi genomot a Neander-völgyiek és a gyenyiszovaiak nemrég meghatározott genomjával, és hasonló genetikai változatosságot tapasztaltak. Ez arra utal, hogy a modern embereknél megfigyelhető arcbeli változatosság már e különböző fejlődési vonalak szétválása előtt kialakult.

„Természetesen sokféle jellemző alapján felismerjük az embereket - például a magasságuk vagy a járásuk alapján - de eredményeink arra utalnak, hogy az emberek felismerésében az arc játssza a főszerepet” - mondta Sheehan.