Miért halljuk a tengert a kagylókban?

Girl holding shell to her brother's ear on beach

Tényleg a tenger zúgása esik csapdába a csavart alakzatban, vagy csak a saját véráramlásunk visszhangzik?

A kagylók zúgásának egyik népszerű magyarázata úgy szól, hogy ha a fülünkhöz rakjuk a héjat, az felerősíti a saját véráramlásunk hangjait. Ezt pedig úgy érzékeljük mintha a tenger zúgna.

Fussunk két kört

Saját vérünk csörgedezésének hallgatása kissé ijesztő, de valóban létrejöhet, ha egy nagyon csendes szobában alszunk, és a fejünket oldalasan a puha párnához nyomjuk. Egyszerű kísérlettel eldönthetjük, hogy a kagyló is ezt erősíti-e: füleljük a kagylót, szaladjunk két gyors kört a ház körül, majd füleljünk újra. A kettő között nem sok különbség lesz, pedig ha tényleg a pumpáló vért hallanánk a kagylóból, akkor a felgyorsult szívverés a visszavert hangot is módosítaná. Úgy tűnik, nem ez a jó megoldás.

Talán túlzás pont a tengerparton hallgatni az instant morajlást Forrás: Photononstop/Fabrice Lerouge

Stúdióban üresen kong a kagyló

Tegyük fel, hogy van egy hangszigetelt stúdiónk, és vigyük oda a kagylót. Ekkor nincs morajlás, a kagyló üresen kong. Ez azért van, mert a tengerzúgás, amit hallani vélünk, valójában a környezetünkben egyébként is létező zajoknak egy felerősített változata. A kagylóból mégsem halljuk pontosan ugyanazt, mint nélküle - a hang nem háttérzajra, hanem zúgásra hasonlít. Miért?

A kagyló formája nem ugyanúgy erősít minden hangmagasságot, hanem válogat. A közepesen mély frekvenciákat méreténél fogva sokkal jobban erősíti, mint a magasabbakat, emiatt hasonlíthat a hangkép a tengeréhez - nagyobb kagylóban mélyebb a morajlás. Valójában a tenger zúgása ugyanúgy hallható befőttesüveggel is, csak annak nincs olyan romantikája.

Az agyunk is átver bennünket

Agyunk is szerepet játszik a jelenség kialakulásában. Valójában mindig halljuk a háttérzajokat, csak épp teljesen hozzászoktunk, így az agyunk már nem figyel rá, kiszűri azokat. Ugyanúgy, ahogy arra sem figyelünk folyamatosan, hogy van-e rajtunk alsónemű. Ha valakinek ráadásul úgy nyújtják oda a kagylót, hogy fókuszáljon a tenger zúgására, akkor friss füllel önkéntelenül is keresni fogja azt. Az agyam ugyanúgy átver, mint amikor visszafelé játszom le a Stairway to Heaven-t, és közben olvasom a feliratokat, hogy milyen sátáni üzeneteket kellene hallanom. Felirat nélkül igazából nincs semmi sátáni, csupán az agyunk kitölti a hézagokat és azt is halljuk, ami valójában nincs ott.

A kagylóból tehát a minket körülvevő háttérzaj egy furcsán erősített változata hallatszik, nem pedig a tenger. De ez ne rontsa el senkinek se az élményt.