Kétszer is meg kellene gondolni, ültessünk-e tuját

Új ellenség a láthatáron. Csodaszép, villámgyors, falánk, és még a törvény is védi. Ő hozza el sövényeink végzetét?

“Először a két fiatalabb kezdett kiszáradni” - meséli egy tizenhatodik kerületi kerttulajdonos, akinek tavaly még jó tizenöt éves, büszke tujasor szegélyezte a kertjét. "Mára mindegyik halott”. Különösen groteszk látvány, hogy fácskák még így is makacsul ragaszkodnak a kerttervezők számára oly kedves tulajdonságukhoz: nem hullatják a lombjukat.

Ez a tizenöt éves sövény pár hét alatt elpusztult Fotó: Gilicze Bálint - Origo

Egyre több szép, haragoszöld tujasövényen jelennek meg barna foghíjak, a pusztulás jelei. A kertészeknek pedig sok esetben fogalmuk sincs, mi lehet a baj okozója.

Bevándorlók a borókásban

A problémát egy olyan rovarfaj okozza, amelyért pár éve a gyűjtők még a horvát tengerpartig is leutaztak. Németh Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményének munkatársa elmondta, hogy a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva) első hazai példányát 1999-ben találták meg a barcsi ősborókásban, Budapesten pedig egészen 2012 nyaráig kellett várni a megjelenésére. Ezután azonban felgyorsultak az események - a tetszetős megjelenésű kártevő Csepeltől Újpestig több helyen felbukkant, Óbudán pedig 2013 tavaszán több száz példány rajzását is megfigyelték.

Délről jön a veszedelem

Aki légkondicionált lakásából szomorúan szemléli, ahogy a füvön parkoló terepjárója mellett elszáll az élet szeretett életfájából, jobb, ha kicsit magába néz. Ha hihetünk azoknak, akik a klímaváltozás vészharangját kongatják immár pár évtizede - márpedig hihetünk -, akkor e színes bogarat az egyre melegedő időjárás csábíthatta korábbi, délebbre fekvő élőhelyeiről fővárosunk kertjeibe (a szakértők szerint kellett neki némi segítség is, de az ilyesfajta kártevők mindig számíthatnak a díszfaiskolák szállítmányaira).

A boróka-tarkadíszbogár egy tuja ágán Magyar Természettudományi Múzeum/Németh Tamás

Miután itt megvetette ízelt lábait, elég neki, ha tujánk - például éppen a melegebb és szárazabb nyarak miatt - kicsit rosszabbul kezdi érezni magát, vagy legyengíti valamilyen egyéb nyavalya, és a bogár máris lecsap. Lárvái a kéreg alatt elrágják a fa tápanyagszállító háncsszövetét, és a tuja evilági története itt véget is ér. A kifejlett díszbogarak jellegzetes, ovális kirepülőnyílásokon távoznak, felmásznak a napsütötte tuják csúcsára, majd itt ücsörögve vagy a fa körül repkedve keresik párjukat, végül pedig elszállnak. A kerttulajdonos mindebből sokszor csak annyit lát, hogy kiszáradnak a fák.

Törvényi védelem

A helyzet különös pikantériája, hogy tujáink pusztítóit a lárvákat elrejtő milliméteres kérgen és a bogarakhoz mérten fürge mozgás képességén kívül egy minisztériumi rendelet is segíti. Tuják egész generációja cseperedhet fel helyettes államtitkárok kertjeiben, és válhat behurcolt mediterrán kártevők áldozatává, miközben a KöM 2001/13-as rendelet rendületlenül érvényben marad. Ez minden díszbogár közül épp a borókára, no és persze a kedvenc tujáinkra szakosodott fajnak tulajdonít 50 000 forintos természetvédelmi értéket (az eredeti szándék persze érthető, hiszen korábban ritkaságnak számított). Összehasonlításképpen ennyit egy hollóért vagy egy teljes erdeivöröshangya-bolyért kell fizetnie annak, aki kárt tesz bennük.

Ha nem keressük, talán nem is tűnik fel - ezekből a lyukakból repülnek ki a kifejlett díszbogarak Fotó: Gilicze Bálint - Origo

Valami nincs a helyén

Tetszik vagy sem, a boróka-tarkadíszbogár most már velünk marad, megkeserítve a buja tujasövények és az avarmentes kertek szerelmeseinek életét. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a modern vegyipar vajon szolgál-e valamiféle megoldással e hortikulturális feladványra. Nos, a helyzet nem rózsás, ugyanis a lárvákat megvédi a kéreg a hagyományos növényvédő szerektől, a kirepült bogarakat pedig nehéz csalétekkel vagy más módon csapdába csalni. Ráadásul az ilyen irányú kutatásokat lehetetlenné teszi az említett természetvédelmi oltalom, mondta dr. Vétek Gábor, a Corvinus Egyetem Rovartani Tanszékének docense, aki testközelből ismeri ezt a délről érkezett díszbogárfajt, hiszen saját arborétumuk ciprusféléiben is kárt tett.

Közönséges tuja

Vétek Gábor szerint ugyanis nem is annyira a díszbogár van rossz helyen, hanem inkább a tuja. Bár egyes fajtái ellenállóbbak lehetnek, alapjában véve rá kell ébrednünk, hogy Magyarország egyre melegebb és szárazabb időjárása nem kedvez ezeknek a növényeknek. A klímaváltozással szaporodó stressztényezők összességükben egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kertjeinkben élő tujákra, és - jóllehet a kártevők olykor makkegészséges fákat is elpusztíthatnak - a díszbogár, a szú aknamunkája vagy pár kibírhatatlanul forró nap csak az utolsó lökést adhatja meg a kiszáradás felé.

Aki tuját akar venni, gondosnak kell annak lenni

Keleti életfa

Az egyik legnagyobb magyarországi dísznövénykertészet szakértője kérdésünkre elmondta, saját beszállítóiknál nem találkoztak ezzel a kártevővel, és vevőik sem halmozták el őket aggodalmaskodó kérdésekkel, jóllehet az utóbbi időben általában is csökkent a tuja iránti érdeklődés az 5-6 évvel ezelőtt még tomboló “tujaőrülethez” képest. A kertészetekben azonban - teszi hozzá Németh Tamás, a Természettudományi Múzeum szakértője - fiatal, kedvező körülmények között nevelt fácskákról van szó, és jellemzően amúgy sem ezeket támadja meg a kártevő. Annál nagyobb gondok lehetnek az idősebb, már önálló életüket élő fákkal, melyek közül Budapesten feltűnően sok száradt ki az utóbbi években.

Ha mindenképpen ragaszkodunk a tujához, és nem találunk helyette más örökzöldet, legalább bánjunk vele jól - ne ültessük olyan helyre, ahol egyáltalán nem kap árnyékot, öntözzük, ha nagyon száraz és meleg az idő, az esetleg megfertőződött példányokat pedig mihamarabb vágjuk ki, és semmisítsük meg. Ha viszont már megtörtént a baj, nem tehetünk mást, mint hogy gyönyörködünk ebben a szép és meglehetősen értékes bogárban.

Tuja és boróka, ciprus mind a három

A közkeletű tuja elnevezés valójában két, rendszertanilag nem is annyira közel álló növényt takar. Egyikük, a keleti életfa (Platycladus orientalis) Északnyugat-Kínában őshonos, és kékesszürke, hamvas felületű, rücskös terméséről ismerszik meg, míg a közönséges tuja (Thuja occidentalis) a tengerentúlról érkezett hozzánk, termése pedig elnyújtott tojás alakú. Mindkét növény örökzöld.

A boróka (Juniperus communis) a tujákkal együtt a ciprusfélék családjába tartozik, ezért is lehet, hogy egyes kártevőin osztozik a kertészetben gyakrabban használatos társaival. A Kárpát-medencében őshonos, azonban 2012-ben egy kiterjedt tűzvész komoly károkat okozott legszebb hazai populációjában.