A kutatók szerint Finnországban az erőszakos bűncselekményt elkövetők legalább 4-10 százaléka rendelkezik az agresszióra hajlamosító génekkel. Ezzel párhuzamosan a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy valószínűleg a veszélyes magatartást nem csupán az említett két gén befolyásolja, jó eséllyel több gén állhat a háttérben, ráadásul a környezeti tényezők szerepe sem elhanyagolható. Éppen ezért a kutatók nem tanácsolják, hogy génvizsgálatokkal rostálják a bűnözőket.
A veszélyes génkombinációval rendelkező egyének nagy része valószínűleg sosem fog erőszakos bűncselekményt elkövetni – mondta a BBC-nek Jari Tiihonen, a Karolinska Intézet kutatója. „A lakosság egészéhez viszonyítva az erőszakos bűnelkövetések gyakorisága csekély, ezért ha a relatív kockázat nőtt is, az abszolút kockázat továbbra is alacsony”.
Az agresszív viselkedés és a gének közötti kapcsolat különösen 78 veszélyes bűnelkövetőnél volt jól megfigyelhető, ők együttesen 1154 gyilkosságot követtek el. Esetükben két gén vált gyanússá. Az egyik a MAOA gén, amely a monoamin-oxidáz termeléséért felel. Ez egy olyan enzim, amely kulcsszerepet játszik az agy dopamin- és szerotoninszintjének szabályozásában. Ha a MAOA gén aktivitása alacsony, kevesebb monoamin-oxidáz képződik, amitől a dopaminszint magas lesz, és ez agresszív viselkedéshez fog vezetni, különösen, ha az érintett személy alkohol vagy kábítószer befolyása alatt áll. A másik gén a cadherin-13 (CDH13) egyik variánsa, amelyet korábbi tanulmányok a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kialakulásához és a drogfüggőséghez kötöttek. Az eredményeket a Molecular Psychiatry című szaklapban publikálták.