Az élő szervezetek működésének vizsgálatát sokáig megnehezítette, hogy a fénymikroszkópok felbontása nem léphetett túl egy elméleti határt, az ennél nagyobb felbontás elérését lehetővé tevő módszerek (például az elektronmikroszkópia) pedig a minta elpusztításával, lefagyasztásával és besugárzásával jártak, vagyis csak egy halott “nanoméretű tájképet” készíthettek.
Az idei kémiai Nobel-díjjal jutalmazott kutatók két új módszer kifejlesztéséért kapták az elismerést, melyek egy-egy ügyes trükkel képesek kicselezni ezt az elméleti határt, lehetővé téve, hogy mégiscsak valós időben vizsgáljuk az élő szervezetek legapróbb alkotóelemeinek működését.
Rövidesen részletes beszámolót olvashatnak rovatunkban.