A digitális bölcsészet legújabb fegyverténye

Livingstone szobra az általa felfedezett Viktória-vízesés közelében

David Livingstone, az egyik leghíresebb brit felfedező utolsó éveiben papírra vetett naplórészlete egészen eddig olvashatatlan volt - pedig talán ezek a sorok foglalták magukban életének néhány legizgalmasabb mozzanatát. 

Naplórészlet újságpapírra vésve

David Livingstone-t Nagy Britannia egyik legnagyobb felfedezőjeként tartják számon - több expedíciót vezetett Afrikába, nevet adott a Viktória-vízesésnek, egyik első európaiként átszelte Afrikát az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig, misszionáriusként a keresztény vallást hirdette a bennszülöttek között, és elszántan harcolt a rabszolgaság ellen. Munkássága idején szabályos hírességnek számított az országban, igaz, néhány sikertelen expedíciója után népszerűsége megcsappant.

Livingstone a Ngami-tó partján Botswana Forrás: [origo]

Kalandozásai közben szinte végig naplót vezetett, de az egyik legérdekesebb időszak, azaz a halála előtti betegeskedésének néhány hete eddig teljesen elveszettnek bizonyult - ekkor ugyanis valahol egy kis afrikai faluban már kifogyott a tintából, és a helyi vörös gyümölcsök levével írta rá gondolatait a The Standard újság egyik lapszámára. Persze az újság lapjai időközben megfakultak, hogy az írásról már ne is beszéljünk - most azonban úgy tűnik, mégis sikerül megfejteni, mi történt ebben a homályos időszakban a felfedezővel.

A világhírű brit Afrika-felfedező Frederick Havill festményén Forrás: wikimedia.org

Ez a naplórészlet azért is különösen érdekes, mert Livingstone-t 1866-ban induló utolsó expedíciója során súlyos betegségek gyötörték, és kénytelen volt elfogadni két helyi arab (Mohamad Bogharib és Mohamad bin Saleh) segítségét, hogy életben tudjon maradni - ők viszont rabszolga-kereskedők voltak. Mivel Livingstone egész életében a rabszolgaság ellen harcolt (felfedezései és misszionárius munkája később hozzá is járult ahhoz, hogy a környéken nagyobb vérontások nélkül tudják megszüntetni a rabszolgaságot), így hatalmas morális dilemma lehetett számára, hogy rájuk bízza-e magát.

Digitális bölcsészet - előcsalogatni az elveszett szöveget

Az elveszettnek hitt naplórészlet feltárásában egy viszonylag új tudományág, a digitális bölcsészet nyújtott segítséget a kutatóknak. A digitális bölcsészetet egy gyakori probléma hívta életre: az ókori és középkori papírokat annyiszor használták ugyanis újra, hogy egy idő után lehetetlen volt megállapítani az eredeti szöveget - így például egy fontos Arkhimédesz-írás is elveszett, mert egy középkori szerzetes ugyanarra a papiruszra jegyezte le a vallásos tanításait, mint amire Arkhimédesz a szövegét. Ezt az úgynevezett Arkhimédesz-palimpszesztet is sikerült a digitális bölcsészet eszközeivel olvashatóvá tenni - sőt, nem csak a görög matematikus, de több más személy írását is, így például egy kommentárt Arisztotelész szövegéhez, és egy 4. századi athéni politikus, Hüpereidész jelenleg ismert egyetlen kéziratát is láthatóvá tettek. Az eljárás egyébként viszonylag egyszerű: a fény különböző hullámhosszát használja ahhoz, hogy meg tudja különböztetni az íráshoz használt anyagok kémiai összetételét. Mivel mindegyik szöveget máskor, más tintával írták, ezért így könnyedén szét lehet szedni a különböző rétegeket.

A képmontázs felső részén az újságpapír látható Livingstone elmosódott kézírásával. Az alsó mezőben az olvashatóvá varázsolt szöveg látható Smithsonian

Livingstone naplóját Adrian Wisnicki, a Nebraska-Lincoln Egyetem kutatója vette szárnyai alá, aki a Digitális Bölcsészet Központjának tagja is - akkor azonban, amikor először találkozott a teleírt újságpapírral, még csak angolt tanított az egyetemen, és azt vizsgálta, hogy mennyi a különbség az afrikai felfedezők durva naplóbejegyzései és a belőlük kiadott izgalmas könyvek között. "Valójában legalább annyi fikció van bennük, mint amennyi igazság" - mondta el Wisnicki a Smithsoniannek. Mivel a kutató nem értett a digitális bölcsészethez, így fel akarta keresni azt a csoportot, akik az Arkhimédész-palimpszeszttel foglalkoztak - de a projektben részt vevő Roger Easton, a Technológiai Intézet munkatársa előbb találta meg Wisnickit, ami jól mutatja a projekt fontosságát.

Miután az újságot spektrális képalkotásnak vetették alá, így nagyjából 3000 fotó és 750 gigabájt adatot kaptak - mindezt először elemezni kellett a szakértőknek. Easton a megdolgozott fotókat elküldte Keith Knoxnak, egy Hawaiion élő képalkotó szakértőnek, aki fals színt adott nekik - így teljesen, szabad szemmel is olvashatóak lettek Livingstone szavai.

Mit mond a napló?

A rengeteg munka gyümölcseként Wisnicki és a kollégái mára a napló 99%-át sikeresen dekódolták. Fény derült arra, mit élhetett át Livingstone abban a pár hétben, amíg hozzászokott az arabok jelenlétéhez - a történet pedig egyáltalán nem az, amit gondolnánk.

Livingstone szobra az általa felfedezett Viktória-vízesés közelében Forrás: wikimedia.org

Bár Livingstone eleinte nézetei miatt ódzkodott attól, hogy az arab rabszolga-kereskedők segítségét elfogadja, idővel egészen megkedvelte a társaságukat. "Az arabok nagyon kedvesek velem, minden nap főtt ételt küldenek" - írta az újságpapírra 1871 áprilisában. A Bibliáról mesélt nekik, megtanította őket, hogyan kössenek szúnyoghálót, és banánturmixot iszogattak. Ahogy a kereskedőket megkedvelte, úgy távolodott el a bennszülöttektől, akik nem voltak túl készségesek vele - könnyen lehet, hogy újonnan jött barátai miatt nehezteltek rá.

Szabadulás a rabszolgavadász barátoktól

Júliusban azonban kiábrándult a rabszolgatartókból - ők ugyanis az egyik közeli népes piacra mentek, és vaktában lövöldözni kezdtek a tömegre. Livingstone-t ez a vérengzés kicsit felébresztette, és ennek hatására megszakított minden kapcsolatot a két Mohameddel. Keletre indult, és egy Ujiji nevű faluban vert tábort. A napló itt ér véget - a felfedező ugyanis ekkor hallott arról, hogy a környéken egy másik angolt is láttak, valószínűleg megpróbálta megkeresni honfitársát.

Livingstone és Stanley találkozója korabeli metszeten Forrás: wikimedia.org

Mivel 1869 óta szinte senki nem hallott Nagy-Britanniában Livingstone-ról, a New York Herald tulajdonosa, James Gordon Bennet, Jr. elkezdte keresni a felfedezőt, de végül Henry Morgan Stanley járt sikerrel Livingstone felkutatásában. Stanley újabb jegyzetfüzeteket ajándékozott újdonsült barátjának, aki így folytathatta a naplóírást. Ezek a szövegek nem vesztek el, ezért pontosan ismerjük, hogy mi történt Livingstone-nal az utolsó napjaiban. Az elveszett naplórészlet viszont életének fontos időszakára világított rá: megmutatta, hogy valójában mégsem állt a rabszolga-kereskedők oldalára, és csak addig élt mellettük, amíg feltétlenül szükséges volt - aztán folytatta útját, és vele együtt a rabszolgaellenes propagandáját.