Vasból van a keselyűk gyomra

A keselyűk belei és ürüléke hemzseg a legtöbb állat számára mérgező baktériumoktól. Ezek a madarak azonban olyan erős emésztőrendszerrel rendelkeznek, ami megakadályozza, hogy beteggé váljanak a döghúsban megbúvó kórokozóktól. 

A tetemek lebontásával a baktériumok olyan kémiai anyagokat szabadítanak fel, amelyek súlyosan mérgezőek a legtöbb állat számára. A keselyűk azonban kivárják ennek a folyamatnak a kezdetét, mert jelentősen megkönnyíti a rágósabb bőrrel rendelkező préda elfogyasztását. Ráadásképpen a madarak nem kényeskednek, az elhullott állatok végbelénél kezdik megbontani a testet, hogy hozzáférjenek a belső szervekhez. Ennek következtében még több kórokozót vesznek fel.

Az eredményeink azt mutatják, hogy a keselyűk erősen adaptálódtak a mikroorganizmusok jelentette veszélyekhez – mondta Michael Roggenbuck, a Koppenhágai Egyetem mikrobiológusa.

Élet halálos baktériumok társaságában

A keselyűkben található baktériumközösségek azonosításához a kutatók 26 hollókeselyűt (Coragyps atratus), és 24 pulykakeselyűt (Cathartes aura) tanulmányoztak. A DNS-vizsgálat során meghatározták az állatok testében élő baktériumokat. Kiderült, hogy míg az állatok fején 528 különböző mikroorganizmus volt megtalálható, addig a belekben csupán 76 különféle mikrobát mutattak ki.

Hollókeselyű (Coragyps atratus) Forrás: Wikimedia Commons

A szignifikáns eltérésnek az az oka, hogy a keselyűk emésztőrendszerében meglehetősen mostoha kémiai körülmények uralkodnak: gyomorsavuk akár százszor erősebb lehet az emberénél, így nem csoda, hogy végzetes a legtöbb mikroorganizmus számára.

Megfigyelhető azonban, hogy bizonyos halálos baktériumok jelenlétét tolerálják ezek a dögevő madarak. Ezek közé a veszélyes mikrobák közé tartoznak a Clostridium és Fusobacterium fajok, amelyek a keselyűk vastagbelében találtak otthonra. Előbbi kórokozók többek között botulizmust, vagy tetanuszt, utóbbiak bélrákot okoznak az arra fogékony élőlényekben. Még érdekesebb, hogy a kutatók megfigyelése szerint, ezek a baktériumok nemhogy nem mérgezőek, de kifejezetten hasznosak lehetnek a keselyűk számára: segíthetnek a madaraknak az elfogyasztott tápanyagok lebontásában. A kutatást a Nature Communications című folyóiratban közölték.