A Pekingi Egyetem munkatársai szerint a felfedezés az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a gének – a személyiség, a megjelenés, az oktatás és az anyagi helyzet mellett – fontos szerepet játszanak a párkapcsolatok sikerességében.
A tanulmányban a kutatók az 5-HTA1 elnevezésű gént vizsgálták, amely a hangulatszabályozásban nagy szerepet játszó szerotonin hormon szintjére van hatással. A gén egyik változata (C génvariáns) nagyobb, míg a másik típusa (G génvariáns) alacsonyabb szerotoninszintet hoz létre a szervezetben. Mindenkinek két kópiája van az 5-HTA1 génből: két C, vagy két G génvariánst, esetleg egy C és egy G géntípust örökölhet az ember szüleitől.
A teszt során 579 kínai diákot vizsgáltak, és kiderült, hogy a két C génváltozattal rendelkező emberek ötven százaléka párkapcsolatban volt. Ezzel szemben az egy vagy két G génvariánst hordozó személyeknek csak negyven százaléka talált társat magának. „A különbség első látásra nem tűnik nagynak, de statisztikai szempontból jelentősnek tekinthető” – mondták a kutatás szerzői.
„A G génváltozatot hordozó emberek hajlamosabbak a neurózisra, és a depresszióra” – mondta Hsziaolin Csou, a Pekingi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „A pesszimizmus és neuroticizmus hátrányos a stabil és jó minőségű párkapcsolatok létesítése szempontjából, így a G variáns és a pszichológiai problémák közötti összefüggés gátolhatja többek között a karrierépítést, a lehetséges randevúk létrejöttét, valamint hozzájárulhat a már meglévő párkapcsolatok tönkremeneteléhez – tette hozzá Csou. Az eredményeket a Scientific Report szakfolyóiratban tették közzé.
A szóban forgó gén természetesen messze van attól, hogy kizárólagosan határozza meg a szerelmi élet sikerességét. A Daily Mailnek nyilatkozó párkapcsolati szakértők szerint az élettapasztalatok, a társadalmi nyomás, vagy a személyes döntések felülírhatják a gének által diktált szabályokat. Ugyanakkor több másik tanulmány is beszámolt már arról, hogy a tartós házasságok és a szexuális partnerek száma függ DNS-ünktől.